A múlt fogságában - SzJG fanfiction [befejezetlen | szünetel]

K E T T Ő

"I'ma say all the words inside my head

I'm fired up and tired of the way that things have been"  

Szeptember 1., szerda

Az ébresztő előtt keltem. Visszaaludni már úgysem tudtam volna, úgyhogy inkább elmentem fürdeni. Háromnegyed óra alatt értem el odáig, hogy meg is szárítsam a derékig érő sötétbarna hajam. Nem csináltam vele semmit, kiengedve hagytam, mert bár meleg van, nem nagyon szeretem összefogva. Gyors sminkelés – szempillaspirál, korrektor, szemöldök – után, még öltözés előtt lementem a konyhába reggelizni.

Nagy meglepetésemre Krisz már útra készen ült a pultnál és a laptopját bámulta. Mint már említettem, elég nagy házunk van. Ez részben a szüleinknek, részben a bátyámnak köszönhető. A diplomája után alapított egy videó játék fejlesztő céget, ami elég hamar beindult, így mostanra már szerte a világon ismerik az általuk létrehozott játékokat.

- Jó reggelt – köszöntem, miközben csináltam magamnak egy kávét. Egy tálba öntöttem müzlit, rá tejet, majd helyet foglaltam a bátyámmal szemben.

A házra visszatérve. Kicsit érződött rajta, hogy kint éltünk Amerikában tíz évig. A bejárati ajtón belépve egyből a lépcsővel találod magad szembe, ami egy galériára vezet. Az egész felső szint abból áll, végig a két falon, így az egész nappalit be lehet látni. Négy szoba van, három fürdővel és ennyi.

Pontosan a bejárati ajtóval szemben van a bátyám dolgozószobája. Az előszoba egy fallal van elválasztva a nappalitól, így a lépcső melletti kis folyosón kell tovább menni. Igazából nem is folyosó, mert körülbelül egy-másfél méter után eltűnik a fal és jobbra fordulva ott a nappali egy hatalmas tévével, könyvespolcokkal, két ablakkal és egy U alakú kanapéval. A bal oldalon egy konyha, egybenyitva, csupán egy sziget választja el az említett helyiségtől és az étkezőtől. Ez utóbbi már majdnem a fal mellett, a galéria alatt helyezkedik el. Innen lehet kimenni a kertbe is.

Hogy őszinte legyek már elsőre beleszerettem a házba. Imádom, ha egy épületben sok az ablak.

- Izgulsz? – tette fel a kérdést a bátyám, miután lecsukta a gépét és végre rám nézett.

- Kicsit – vontam meg a vállam. Igazából nem kicsit tartottam ettől az egésztől, de miért is ismerném be? – Azért remélem normális az osztály.

- Nem lesz gond - mosolyodott el. – Legyél nyitott az emberekre.

- Mindig az vagyok, nem is értem miért mondod – vigyorogtam rá, miközben felálltam és a mosogatógépbe raktam a bögrét meg a tálat. – Elviszel?

- Persze, de akkor mehetnél öltözni. Fél van – bólintott.

Amilyen gyorsan csak tudtam felvettem egy farmert, egy fekete pólót, és egy szintén ugyan olyan színű Vans-et, majd a telefonomat és a táskámat felkapva indultam el a kocsihoz, ahol már ott várt a bátyám.

Gyalog körülbelül tizenöt percre van az iskola, mert egyébként Krisz nem fog minden nap elvinni. Általában korán megy be dolgozni, de így legalább korábban is jön haza.

Sajnos az utat gyorsan megtettük, és már csak arra eszméltem fel, hogy az épület előtt állok. Voltak még ott rajtam kívül páran, de inkább elindultam a lépcsőn. A portán elmondták, hogy a titkárságon átvehetem a belépőkártyámat és a szekrényem számát, illetve kódját is ott adják oda.

Öt perc alatt végeztem, de a terem felé menet megállított az igazgatóhelyettes, hogy menjek vele az irodájába. Konkrétan tíz perce, ha betettem a lábam a suliba, máris ott kötöttem ki. Szép kezdés.