"God, keep my head above water
don't let me drown, it gets harder"
Szeptember 26., vasárnap
Arra keltem, hogy valaki rátenyerelt a csengőre, és mivel a bátyám már elment a barátnőjéhez, kénytelen voltam felkelni az ágyból. Ásítozva másztam le a lépcsőn, hogy kinyissam az ajtót, ami mögött a három fiú állt.
- Délután egy óra és te még csak most keltél fel? – nézett végig rajtam Ricsi összeráncolt szemöldökkel.
- Nektek is jó reggelt – forgattam meg a szemem, de félreálltam az ajtóból. – Esetleg megkérdezhetem, hogy mit csináltok itt?
- Ricsi szerint több játékod van, mint nekünk összesen – magyarázta Zsolti – Szóval jöttünk megnézni. Írtam reggel amúgy.
- Aludtam, szóval le volt némítva. Minden a nappaliban van, érezzétek otthon magatokat – vontam vállat. – Én pedig mindjárt jövök.
Felmentem a szobámba és gyorsan magamra kaptam egy otthoni szettet, ami egy farmer rövid gatyából és egy egyszerű fehér ujjatlanból állt. A lépcsőn lefelé lépkedve ránéztem a telefonomra is, amin négy olvasatlan üzenetem volt. Az egyik tényleg Zsolti, miszerint később átjönnének. A második a bátyám, hogy csak estefelé jön haza, szóval rendeljek magamnak kaját. A harmadik pedig Becca volt, de Ő csak annyit írt, hogy később hív, mert fontos megbeszélnivalónk van. A negyedik üzenet egy másik amerikai barátomtól, Dylan-től jött, amiben annyit írt, ha ráérek hívjam fel. Mondtam már, hogy utálom az időeltolódást? Sosem sikerül összeegyeztetnünk a napjainkat, így egyre kevesebbet tudunk beszélni. A téli szünetben lehet tényleg nem ártana visszamennem.
A nappaliban a fiúk már nagyban játszottak, ezért én is ledobtam magam a kanapéra és Cortez mellől figyeltem az eseményeket.
- Te nem játszol? – szólalt meg a mellettem ülő fiú először, amióta itt vannak. Sőt, szerintem az osztályfőnöki óra óta most először veszi a fáradtságot, hogy mondjon nekem bármit is.
- Á, nem akarlak titeket szétverni – legyintettem, mire mind a hárman felröhögtek. Na, kösz szépen. – Ti akartátok – vettem el az egyik kontrollert az asztalról.
×××
- Feladom – dőlt hátra Zsolti követve Ricsit, aki már fél órája csak nézte a játékot.
- Na és te? – vontam fel a szemöldököm Corteze nézve.
- Most nem fog összejönni – rázta meg a fejét, én pedig vigyorogva pillantottam vissza a tévére, aztán elkezdtünk játszani. És végül igaza is lett, mert vesztettem.
- Ne már! Engem megvertél, de őt nem tudtad? – nézett rám Ricsi. Foghatom arra, hogy kicsit elterelte a figyelmem már magával a jelenlétével?
- Ez van – vontam vállat. – Szerencséje volt.
- Persze – horkant fel Ricsi, mire villámokat szóró tekintettel néztem rá. – Az is lehet, hogy jobb nálad – vigyorodott el.
- Hát, nálatok még mindig jobb vagyok – röhögtem fel.
××××××
STAI LEGGENDO
A múlt fogságában - SzJG fanfiction [befejezetlen | szünetel]
FanfictionRégebben sokszor elgondolkodtam azon, hogy milyen lesz hosszú évek után visszajönni Magyarországra. De, hogy őszinte legyek, nem így képzeltem. Olyan embereket ismertem meg, akik nélkül ma már nehezen tudnám elképzelni az életem. 2018. 06. 02. Sze...