A múlt fogságában - SzJG fanfiction [befejezetlen | szünetel]

H É T

"For speaking what's going on, and saying what's on my mind

This shit is fucked up, plus it's happening all the time"  

Szeptember 20., hétfő

A hétvégét otthon töltöttem a bátyámmal (na, nem mintha olyan sok kedvem lett volna kimozdulni), aki szombaton délután ért haza Amerikából. Úgyhogy miután beszámolt a szüleink hirtelen érdeklődéséről, megnéztünk két filmet és beszélgettünk egy kicsit. Csak pár órát. De ez nálunk megszokott dologgá vált az évek során.

Vasárnap leginkább tanultam, mert a múlt heti palackgyűjtögetős ellógott órák miatt, a héten számítani lehet pár dogára és felelésre. De természetesen szakítottam időt a sorozatokra is. Nem is én lennék, ha nem néznék meg minimum egy fél évadot.

×××

Ma már az első órán beigazolódott a sejtésen, miszerint várható pár számonkérés. Francián röpdogát írtunk, nyelvtanon Robi és Zsolti feleltek, mindketten kettesre. Matekon Gazdag Virágot feleltette, aki végül egész órán a táblánál ácsorgott. Fizikán is írtunk egy dogát, egyedül az angol jelentett felüdülést számomra ellenben Renivel, aki felelt és hát... Elég szar angolból. Ennek ellenére csak egy mondatnál akadt el, ahol lesúgtam neki a választ, szóval egy ötössel ült le a helyére.

Tesin Kingáék mellett öltözve hallgattam az a-sok pletykálgatását. Szerencsére eddig még nem kellett velük szóba elegyednem ezalatt a pár hét alatt, aminek kimondottan örültem.

- Cortez most jár valakivel? – kérdezte Tami felénk fordulva. Na, erre én is kíváncsi voltam, mert bár hiába járunk egy osztályba, körülbelül semmit nem tudok az életéről.

- Nem – közölte Kinga.

- Dina? – vonta fel szemöldökét Tami. Nem is lepődtem meg, hogy Dina rá akart hajtani. Tipikusan annak a lánynak tűnik, aki mindenkinél bepróbálkozik kisebb-nagyobb sikerrel.

- Passzoltam – rázta a fejét Edina, mintha nem is egy emberről beszélnének.

- Vagy inkább ő passzolt téged. Már elég sokszor – tette hozzá Kinga, mire elröhögtem magam, Dina pedig szikrákat szóró szemmel nézett rám.

- Pf, mintha rád akár egy pillantást is pazarolna – nézett végig rajtam.

- Hát, lehet, hogy többet, mint rád – álltam fel azzal a céllal, hogy kimegyek az öltözőből, de Edina nem hagyta. Konkrétan a karomnál fogva rángatott vissza, mire felvont szemöldökkel néztem rá, és igen nagy önkontroll kellett ahhoz, hogy ne pofozzam fel.

- Fogadunk? – vigyorodott el gonoszan. Ez a csaj nem normális teljesen.

- Érj hozzám még egyszer nyugodtan, és akkor majd arról talán fogadhatunk is, hogy kórházba kerülsz e – közöltem vele nyugodt hangon, majd a karomat kirángatva a kezéből, bementem a tesiterembe.

Rajzszakkörön portrékat kellett készítenünk valakiről. Én egy random emberről készítettem el, Virág viszont Vladárról, ami láttán Reni majdnem elfutott. Ja, igen. Kiderült, hogy az elmúlt két évben igen érdekes kapcsolatuk volt a tanárral, ami igazából a mai napig tart, leginkább az etikaórákon.

A nap többi részében tanultam, filmeztem, ettem, és zenét hallgattam. Szóval csak a szokásos semmittevéssel telt a hétfő délutánom, illetve estém. Egészen addig, amíg nem kaptam egy üzenetet Ricsitől, amiben az állt, hogy Dave-et megtámadták.

××××××