Sose voltunk ellenségek -Éhezők Vidala-

4:Új esély

Pár pillanat alatt történt minden. Stephanie neve visszahangzott a téren, ez pedig akkor mindenkit lefagyasztott. Legtöbben csak mozdulatlanul álltak egy ideig, majd később szemükkel elkezdték keresni az új kiválasztottat, kivéve azok, akik ismerték Stephet. Ők csak búskomoran kezdték el kémlelni a barátnőjüket. 

Olyan volt az egész, mint egy rossz rémálom, amely lelassítva játszódott le előttem. Én akkor ott teljesen lesokkoltam. Meg se mozdultam, sőt még egy ideig levegőt sem bírtam venni. Akkor mellbevágásként ért ez az egész. Alig bírtam az első másodpercekben megérteni, hogy mit is mondott Anelma Cyrus.  Majd mikor teljesen kijózanodtam a pillanatnyi sokkból, azonnal a testvéremre kaptam a fejemet. 

Stephanie elsőnek lefagyott hasonlóan, mint én. Mikor is felfogtak hogy az ő nevét mondták kétségbe esetten  kezdte el kapkodni a fejét jobbra-balra, kívülről nézve olyan volt, mint egy zsákmány, amelyet a vadászok körbe szorítottak. Lemondóan elengedte a kezemet, majd félve előre lépett a sorokból. Éppen elindult a pódium fele, mikor is előttem akart elhaladni. Én ekkor megfogtam a vállát megállásra kényszerítve őt.

Finnick Odair azt mondta esélyes vagyok, megnyerni az Éhezők Viadalát. Látott bennem egy potenciális győztest, aki talán megnyerheti az Arénát. Az apám tudta kívül is azt a neveltetést adta nekem, amelyet anno neki adtak, hogy megnyerje a Viadalt. Mindig együtt néztük és elemeztük ki a különféle pályákat és harcokat. Ő tanított nekem mindent. Tudtam használni a késeket, íjászkodtam, futottam, fára másztam, úsztam, csapdákat csináltam, hálót szőttem, horgot készítettem, ismertem a növényeket és jó önvédelmem volt. Magabiztos voltam és még kondiban is tartottam magamat, sose volt olyan, hogy ne bírtam volna kiállni a családomért vagy a testvéremért. Ha kellett még verekedtem is. Ezzel szemben Steph, egy  melegszívű lány volt. Mindig segített ha kellett, de még akkor is amikor nem. Félős leány volt, de mosolygós és kedves, jól tudott gyógyítani, de ő sosem volt az a fajta, aki fegyverekkel harcolt. Túlságosan is jámbor teremtmény volt, sose tudott volna bántani senkit. Tudtam, hogy a Viadalon szinte azonnal meghalna, ha nem lenne akkor szerencséje, mint Annienek, aki csak a gát átszakadása miatt élte túl, meg persze azért, mert tudott úszni. De mivel nem nagyon valószínű, hogy újra átszakad a gát, ezért Steph halála szinte a szemem előtt lebegett. Rá és a családomra gondolva azonnal tudtam mit kell tennem. Hiszen ők is adtak egy új esélyt, mikor kisgyermek voltam. Ha ők nem lettek volna és nem fogadtak volna be, nem adtak volna szeretetet, élelemet, gondoskodást, akkor ma nem lennék. Ők felneveltek, úgy mint ha a sajátjuk lennék, a nevüket és mindenüket oda adták nekem, hogy én is úgy élhessek, mint Stephanie. Pedig mindannyian tudtuk, hogy nem egy vér csörgedezik bennünk, de ez senkit nem érdekelt. Steph mindig is úgy foglalkozott velem, mint ha a saját testvére lennék. 

Keserű mosollyal a testvéremre néztem, majd a vállánál fogva a helyemre húztam őt. Mielőtt még bármit is reagálhatott volna a helycserénkre erősen megöleltem, mint ha most utoljára láthatnám őt. 

-Szeretlek Steph.-suttogtam halkan, majd elléptem tőle és kiléptem a sorunkból, hogy mindenki láson engem. Kezemet felnyújtottam, majd elkiáltottam magamat. 

-Önként jelentkezek ! - hangom az egész teret megtöltötte. Ekkor az itt összegyűltek egy emberként fordultak felém. Mind némán álltak, de most nem azt a búskomor tekinteteket láttam, hanem inkább csodálkozókat, akiket tettem meglephetett, mint Anelma Cyrust, aki elsőnek megszólalni sem bírt, mikor végig nézte a kis helycserélésünket Stephel. Mellette Annie Cresta  keserű arckifejezéssel pillantott rám, míg a tőle jobbra ülő Odair fiú fején megláttam a döbbent felismerést, amelyet én váltottam ki belőle. 

Szempillantás alatt békeőrök termettek mellem, akik a pódium felé kezdtek engem terelni kicsit sem békésen. 

-Laura!-kiáltott fel Stephanie fájdalmasan, mikor hátra néztem megpillantottam könnyekkel teli arcát, talán akkor fogta fel, hogy pontosan mit is tettem akkor érte.