Sose voltunk ellenségek -Éhezők Vidala-

2: Egy egoista győztes

A sötétség egyik pillanatról a másikra eltűnt. Hirtelen egy erős fájdalmat éreztem, amibe az egész testem beleremegett. Pár pillanat múlva minden kínom egyesült a mellkasomban, pontosabban a tüdőmben. Automatikusan felültem és köhögni kezdtem, a mozdulat közben, viszont beleütköztem valamibe, ez akkor egyáltalán nem érdekelt. Megkapaszkodtam abba a valamibe és kíméletlenül köhögni kezdtem. Szemeimet összeszorítottam, miközben köhécseltem. A fájdalmas pont a tüdőmben egyre jobban kezdett el elmúlni, aminek kifejezetten örültem. Mellette még kimondottan sokat segített az a kar is, amelybe belekapaszkodhattam. Miközben prüszköltem a testrész tulajdonosának a másik nagy keze siklott a hátamra, amellyel lassan simogatott, olykor gyengéden paskolta azt. 

-Jaj istenem Laura én meg mondtam neked ! -töltötte meg a levegőt Stephanie hangja, miközben én még jobban belekapaszkodtam a fedetlen vállába. 

Várjunk csak..Meztelen vállak, nagy kezek .Ez tuti nem Steph . Főleg, hogy több méterről jön a  hangja . De akkor ki ül mellettem ? 

Egy lopott pillantást vetettem az illető felé. Gondoltam, hogy férfi az, akivel szemben ülök, de nem éppen rátippeltem volna . A fiúnak napbarnított bőre és tengerzöld szeme volt, egy csábos mosollyal párosulva, amely megannyi Kapitóliumi és 4. körzetbeli lányt varázsolt el annyira, hogy szinte rögtön egy hátast nyomtak, sokuk talán még az öltözéküket is ledobták volna a vigyor láttán. Kétség kívül Finnick Odairbe kapaszkodtam, a 65. Éhezők Viadala győztesébe. 

Elsőre kicsit megdöbbentem a jelenlétén. Nem értettem mit kereshet itt. Ő az a fajta győztes volt, aki élvezte a Kapitólium szolgáltatásait. A luxust, a gazdag nőket és bálokat. Elég ritkán lehetett látni a 4. körzetben. Aztán hirtelen beugrott, hogy holnap Aratás lesz és majd ott kiválasztják, hogy kifog menni a 72. Éhezők Viadalára.  Ezért lehetett itt. Nagy eséllyel ebben az évben is ő lesz a mentor. 

Vártam pár pillanatot, majd  jobban megvizsgáltam a fiút .Bevallom tényleg elég vonzó srác volt  Finnick. Jó képű, izmos és nyertes, minden, amiért egy Kapitóliumi oda van. Értettem miért rajongtak annyira érte Steph meg a barátai, de ez a fiú nem arról volt híres, hogy sokáig maradt egy lánynál. 

-Hogy érzed magad ? -kérdezte meg tőlem . A hangja se volt annyira borzasztó. Kedves volt és lágy, még is magabiztos és férfias. Akkor ott  biztos voltam benne, hogy Steph az aggodalomtól eltekintve, amit én váltottam ki belőle, teljesen oda volt, azért, hogy ilyen közelről találkozhatott a fiúval. 

-Mint aki nyelt több liter vizet. -feleltem kicsit bosszúsan. Egyszerűen nem hittem el, hogy majdnem meghaltam, mert bele akadtam egy hálóba. Sőt azt sem, hogy egy ilyen pojácára volt szükségem, hogy életbe maradhassak. 

-Hát elég sokat nyeltél.-nézett rám mosolyogva. Ekkor felkelt mellőlem, majd felém nyújtotta a kezét, amit én el is fogadtam. 

-Érzem is.-válaszoltam, mikor felrántott .-Köszönöm, bár nem tudom mit keresel itt, és hogy egyáltalán mi történt. -néztem fel, a nálam majdnem egy fejjel magasabb fiúra. 

- Nem érdekes. -hátrált pár lépést. 

 Látom valaki indulni készült.

Hátra lépett, de még egyszer ránk nézett, miközben végig mért engem és testvéremet.-Hát hölgyeim nekem dolgom van, de ha szükség van még mentésre csak hívjatok. -a csábos mosolya a mellettem lévő lányt teljesen elolvasztotta. Attól féltem mindjárt összeesik. 

Az Odair fiú elindult az egyik irányba, amely a győztesek falujához vezetett, majd a fejéhez kapott, mintha elfelejtett volna valamit. 

-Amúgy egy ilyen csodaszép lánynál miért van egy dobókés, ha megkérdezhetem ? Veszélyes kis fegyver, ha nem tudják használni. Vigyázz vele, még végén megsebzed magad!  -dobta felém a kést a tárolójával együtt. Az pontosan a kezembe landolt, ezt pedig Finnick Odair is végig nézte, majd egy egoista, győztes mosoly kíséretében megfordult és elindult.