Sose voltunk ellenségek -Éhezők Vidala-

3: Választás

Pontosan háromkor kellet elindulnunk a fő térrel. Addig már nem mentünk ki horgászni a testvéremmel. Inkább készülődni kezdtünk. Én a meleg vízzel teli kádban mostam hajat. Számomra kikapcsolódást jelentett ez a kis fürdés. Újra elmerülhettem egy kicsit a vízben.Ez pedig sokat segített .Kitisztította a fejemet és nem izgultam annyira már, mikor végeztem a fürdéssel. Sose voltam egy idegeskedő fajta, de ilyenkor még is elöntötte a pánik egy részemet. Biztos voltam benne, hogy anélkül is izgulnék, hogy Steph nem lenne itt . Viszont azóta, hogy Stephanie neve is benne van a gömbbe sokkal jobban aggódok .Ő az utolsó személy, akit eltudnék képzelni az Éhezők Viadalán. Olyan törékeny és kedves lány, szét aggódja sokszor magát és egy dolgoban kimondottam biztos voltam vele kapcsolatban.  Még pedig, hogy sose ölne embert, pedig Éhezők Viadalán, ha élni akarsz, akkor ölsz. 

Fürdés után azonnal a szobánk felé vettem az irány, viszont mikor beléptem valamit szemet szúrt nekem. Még pedig Steph ruhája, amely az ágyra volt kiterítve. Tudtam, hogy már nagyon rég óta szerette volna ezt a darabot megszerezni. Sokat dolgozott érte, hogy megkapja, ezért is nem értettem miért nincs még rajta. Rajtam kívül a szobában még a testvérem volt, viszont ő egy másik ruhában ült már készen.  Halvány kék öltözetben virított és a Kapitóliumi adást nézte. Szőke haja fonott kontyba volt kötve, amelyet nagy eséllyel anyánk csinálhatott. Egyszerűen gyönyörű volt. 

Elbambultam egy ideig az ő látványában, de aztán gyorsan észbe kaptam. Elsőnek értetlenül pillantottam rá az ágyon heverő ruhára, majd a testvéremre, aki bejövetelemet biztosan észrevette. 

-Stephani ez nem a kedvenc ruhád ? -kérdeztem meg a biztonság kedvéért. Mivel lehet csak összekevertem valamelyik másik ruhájával. 

-Igen az . -felelte egyszerűen . 

-Miért nincs még rajtad ? -érdeklődtem. 

-Kérhetek valamit ? -nézet fel rám csillogó szemekkel, majd felállt az ágyról. Én pedig természetesen bólintottam egyet. -Azt szeretném kérni, hogy rajtad legyen. 

-De Steph ez a kedvenc ruhád  ! Miért szeretnéd, hogy rajtam legyen ? -pislogtam felé értetlenül.  

-Tényleg 13 -szor van a gömbbe  a neved ? -kérdezte halkan meg, mire megdöbbenten pillantottam a lányra, ezzel persze elárulva magamat. Tudni kellett, hogy mikor felírattam magamat még 8-szor, akkor Steph erről nem tudott. Azt hazudtuk neki, hogy apa munkát talált, de nem véletlen. Nem akartuk, hogy a lány meggondolatlanságot csináljon és ő is hozzám hasonlóan felírassa magát, csak azért mert ő is akar valamit a családjáért tenni. Elég volt az is már, hogy nekem 13-szor van a nevem az üvegben. 

-Igen.-vallottam be kicsit kínosan. A tarkómat vakargatva néztem a lányra tanácstalanul. A reakcióját vártam.

-Akkor jól hallottam tegnap este.-szavai csöpögtek a csalódottságtól . -Hát ezért lett hirtelen annyi élelmünk, amikor 14 évesek voltunk. Miért nem mondtátok el ? 

-Mert nem akartam, hogy úgy érezd magad, ahogy most és főleg el akartam kerülni, hogy te is tesszerát vegyél fel. Ezért mondtuk az apával, hogy újra munkát kapott. Ne haragudj. -ültem le mellé és biztatóan megfogtam a kezét. 

-Ha felveszed a ruhát nem haragszok. - húzta ravasz mosolyra a száját. 

-Rendben . - ráztam meg mosolyogva a fejemet. Nem gondoltam volna, hogy még ezen a napon is vigyort tud csalni a fejemre Steph.

 Ekkor viszont a testvérem azonnal felpattant és körbe járt engem. Sose volt arról híres a testvérem, hogy haragtartó szerencsémre. Felvettem a ruhát a parancsára, majd a testvérem kezelésbe vett. Mindent megigazított rajtam. 15 percig szobroztam, mire megengedte, hogy megmozduljak .