Kézikönyv az ajtó előtt talált gyerekhez

Az ajtó előtt talált gyerek [3.]

Chuuyát már nem érdekelte más, csakis az, hogy végre fürödhessen, s egy ideig távol legyen az idegessége legnagyobb forrásától, Dazai-tól. Na meg most a kölyök is bekavart. Nagyon reméli, hogy le tudják minél hamarabb passzolni ténylegesen, mert azért valljuk be, egyikőjük se ért a gyerekneveléshez, a munkájuk miatt meg rá se érnének.

-Majd lesz valahogy..

Motyogta maga elé egy ingerült sóhajjal, s míg megnyitotta a vizet, levetkőzött.

-Ha jót akar magának az az idióta, nem próbálkozik meg semmivel.

Mondta ezt már csak magában, majd belépett a tusolófülkébe. Nekitámaszkodott fél kézzel a hideg csempének, szemeit lehunyta. Próbált kicsit lenyugodni, ami a forró víz hatása miatt sikerült is.
Gondolkozott, mi legyen, hogy legyen, minden eshetőséget számításba vett, mégse jutott semmire. Fogalma sem volt, mit kéne tenniük akkor, ha a gyerek szülei nem bukkannak fel. Adják be egy árvaházba? Vagy "ajándékozzák" oda valakinek, aki ért is hozzá?
Keze végül lecsúszott a falról, s fellélegzett. Tanácstalanul mosakodott meg, öltözött fel, majd nyitott ki a fürdőből.
Ekkor viszont valami félelem, valami nyomasztó érzés kezdett el kavarogni benne. Érezte, hogy valami nem stimmel. Túl nagy volt a csend. Fülelt egy picit, s elkezdett körülnézni, hogy hova a francba tűntek azok ketten, míg ő bent tartózkodott.
Végül a hálószobában találta meg őket, illetve csak a kicsit először az ágyon feküdve, ex-partnerét pedig kiterülve a földön. Egy pillanatra nem akart hinni a szemének, majd csak odament hozzá, s megrúgdosta, puszta szeretetből.

-Na mivan, kiütött a gyerek, vagy mi?

-Nem. -Felelte nyüglődve a fájdalomtól, amit okozott neki a törpe. Bár nem mondta ki nyíltan, magában most is jót röhögött azon, hogy még lenti nézetből se tűnik magasabbnak barátja. -Magamat ütöttem ki.

Felült gyorsan, nehogy több rúgást kapjon oldalába, majd megfogta a másik lábát, csak hogy teljesen kibiztosítsa magát, míg felkel.

-Ha annyira akarod tudni, mi történt, csak emeld fel a kicsit.

Bökte még oda hozzá, miután sikeresen talpra állt.
Chuuya felvonta szemöldökét, majd odalépett a pólyába göngyölt egyén elé, de ekkor már tudta, mi a probléma forrása.

-Te cseréled ki!

Szögezte le egyből, miközben visszafordult.

-Éééén? -Húzta el a szót Dazai, s sértődött, egyben félelemmel teli képpel vizslatta társa arcát. -Ezt nem mondhatod komolyan..Chuuuuya, olyan kegyetlen vagy!

Dramatizálta el a dolgot, a hatás kedvéért pedig még pár mű könnycseppet is elmorzsolt.

-Nincs vita! Egyébként se én akartam annyira megtartani. Foglalkozz vele, ha nem akarod, hogy kidobjalak titeket a lakásból.

-Nem tennéd meg..

Állította nagy magabiztossággal a kötéses, de rá kellett jönnie, hogy ezt bizony át se gondolta.

-Dehogynem. Na gyerünk, nem akarom, hogy az egész lakásban ez a szag terjengjen!

Azzal a kalapos elhagyta a szobát, hogy készítsen valami ennivalót.

-Eh..-Sóhajtott fel beletörődve az Irodatag, majd, ha már utasították, elvégezte a szó szerinti piszkos munkát. -Lesz ennél rosszabb is, ne aggódj. És azt majd rád fogom bízni.

Gondolkodott hangosan, s már előre élvezte, hogy társa szenvedni fog.