Kézikönyv az ajtó előtt talált gyerekhez

Az ajtó előtt talált gyerek [2.]

Eléggé úgy festett, hogy kettejük közül csak az egyikük volt elragadtatva attól az ötlettől, hogy megtartsák a kicsit.
Miután sikerült megetetni, a maffiózó elmosolyodott, s keresett egy helyet (vagyis inkább csinált) az ágyon. Addig aludhat ott, amíg nem sikerül kinyomozni, miként került oda. És ez akár napokba is telhet.

-Nem tartjuk meg.

Szakította meg a csendet Chuuya. Határozott volt tőle ez a mondat, de ex-partnere számított is erre valamennyire.

-És ha nem találjuk meg a szüleit? Akkor mit csinálsz? Kirakod az utcára?

Érdeklődött, mert erre is bizony meg volt az esély.

-Dehogy! Azért ennyire ne nézz már gonosznak. -Sóhajtott fel- Keresünk neki egy családot.

Neki is van szíve, nem hagyná, hogy meghaljon a baba, még akkor sem, ha legszívesebben tényleg minél hamarabb megszabadulna tőle.

-Úgyhogy kérdezősködj körbe, én addig figyelek rá.

-Inkább gyere velem, és hozd magaddal. Ha találunk valamit, egyből le tudod passzolni.

A kalapos elmosolyodott, mert ez az ötlet tetszett neki. Magához vette óvatosan a gyereket, majd el is indultak.
Hamar rájött azonban, hogy ez mégsem volt annyira jó ötlet. Többen is megnézték őket, volt aki elmosolyodott a baba láttán, volt aki csak rápillantott. Chuuya hamar ideges lett, mert tudta ám, mire gondolnak az emberek.
Nem! Ez nem az ő gyereke! Már csak az kéne, hogy egy ilyen csöppség még a maradék szabadidejéből is elvegyen.
A legrosszabb az egészben az volt, mikor összefutottak pár ismerőssel. Köztük Atsushival, és Ranpoval.
Inkább elbújt volna barátja mögött, mint hogy beszélgetni kezdjenek. Ő ezt nem.
Közelebb értek hozzájuk, Dazai egyből megszólította őket, mire szegény maffiózóban még a vér is megfagyott.

-Áh, ti meg merre tartotok?

"Gratulálok, szép kérdés volt, és a lehető legbénább beszélgetés kezdeményezés." Gondolta magában a vörös. Úgy érezte süllyed minden egyes másodperccel a föld alá.

-Ranponak van egy új ügye, és úgy tűnik nem tűr halasztást. Úgyhogy most oda igyekszünk. -Mosolyodott el a tigris, s egy pillanatra elvándorolt tekintete Chuuyára, majd vissza a magasabbra. -Egyébként..honnan van az a gyerek?

-Épp keressük a szüleit. Oh, de ha már itt vagy Ranpo! Megtennéd hogy-

-Nem.

Szakíotta félbe egyből munkatársát, mert tudta mit akar kérni.
Dazai pislogott párat, ezután pedig felkuncogott.

-Miért nem?

-Tartalékolnom kell a zsenialitásom. Ez a nap hosszú lesz. És egyébként is, ha már te nem jösz be a mai nap, legalább tudsz gyakorolni, hogy fejleszd ezt a készségedet is.

A kalapos magához ölelte a kicsit fél kézzel, a másikkal pedig elkapta a kötéses karját, s egy szó nélkül tovább húzta. Nincs vesztegetni való idejük, ha már nem segítenek nekik.

-Sok szerencsét a keresésben!

Kiáltott utánuk a fehér hajú vidáman.

Chuuya majd felrobbant az idegességtől. Nem értette mi értelme volt leállniuk beszélgetni, ha úgyse tudtak segíteni, és egyébként is! Sietniük kell most. Vagyis nem kell feltétlenül, de ő minél előbb le akarja zárni ezt az ügyet, s ezt Dazai is látta rajta.

Jó pár órán keresztül kérdezősködtek, eredménye azonban nem lett. Senki se tudott semmit.

Végül már hazafele mentek, mert a kicsi időközben elkezdett sírni.
A lakásba beérve a maffiózó egyből odanyomta barátja kezébe a gyereket.

-Most te vigyázol rá! Nekem kell pár perc szünet.

Közölte, ellenállást nem tűrve, azzal beviharzott a fürdőbe.
Dazai értetlenül állt, karjai közt a kisdeddel. Nem tudta mit csináljon, meg úgy egyáltalán. Lehet nem kellett volna rábízni egy ilyen csöppséget..