A Vég Kezdete - Végtelen Háború 2.

9. fejezet

EMILY BORROW

Rémálom

Amint megérkeztünk Wakandába, Percy, Mark és én körbevezettük a többieket a palotán. Közben pedig különféle dolgokról beszélgettünk. Olyan baromi fontos témák merültek fel, mint a kék kaja, amit Percy szokott mindig enni - mondjuk eddig fogalmam sem volt, miért akar mindig azt enni, meg hogy ez neki miért fontos. De olyan témák is újra előkerültek, mint valami tűz visszatérése Leo-ban. Na ebből egy szót sem értettem, de úgy tűnt, ők értik, hogy miről beszélgetnek. És nem akarják, hogy mi tudjunk róla. Legalábbis még nem.

★★★

Az este elalvásig jól telt. Az volt, hogy Lucyval megbeszéltük, hogy most titokban Mark alszik nálam, ő pedig Ricknél. Lucy nagyon megörült, és rögtön belement. Hát, őszintén ezek után nem akarom tudni, mit csinálnak ők ott, Ricknél. De mi Markkal semmi olyasmit nem csináltunk, amit gondolnál. Csak beszélgettünk. De amúgy sok felesleges dologról, szóval nem annyira részletezném.

Viszont azért mondtam korábban azt, hogy elalvásig volt csak jó az éjszaka, mert utána már szó szerint egy rémálommá vált.

Ismét egy vízióm volt. Az első álomban Thanost láttam, amint három személyhez beszél. Közülük egy volt csak ember. Neki fekete, derekáig érő haja volt, épp ezért nőnek mondtam volna, így hátulról. A másik kettő közül az egyik egy halványabb börszínű humanoid volt, rövid sötétzöld hajjal, a másik meg valami szárnyas élőlény, szintén ember alakkal, és fekete hajjal.

Mind a hárman Thanos előtt álltak, aki pedig a trónterme kellős közepén levő aranytrónban ült. A titán testén ott volt az aranypáncél, illetve a bal kezén is ott volt a Végtelen Kesztyű, benne a hat Végtelen Kővel.

- Jackson megölte Voidot - mondta Thanos. - A lány meg a Seekert! Hogy lehetséges az, hogy hat generálisom volt, akik a legerősebb harcosaim, mégis már csak három maradt?! Hm?!

- Én mondtam, uram, hogy a Seeker... - kezdte a nő, de Thanos ráförmedt.

- Úgy tűnik, hogy Void is gyengébb volt Jacksonnál - próbált nyugodt maradni Thanos.

- Ha megengeded, uram, Void legyőzte Jacksont - mondta a szárnyas. - Leszúrta.

- Mégis Jackson van életben, nem Void. Nem, Myaló, Void nem győzte le Jacksont. Sőt, mi több! Hatalmas kudarcot vallott vele szemben. Ugyanis Jackson már többször legyőzte Voidot. Már rögtön az első komolyabb harcuknál is annyi szerencséje volt Voidnak, hogy Jackson habozott, és tudott egy kis varázsdumát használni. De amúgy Void csak egyetlen egyszer aratott Jackson fölött diadalt, amit tényleg győzelemnek lehet nevezni. Amikor megölte Jászon Grace-t a Sötét Világban.

- De a Seeker még gyengébb volt, uram - mondta a nő. - Mert a lány könnyedén legyőzte a Tartaroszban.

- Hát igen, Pnévma. Nagyot tévedtem, amikor ráküldtem a lányra a Seekert. Még nem állt készen. Még nem volt elég erős - mondta Thanos. - Viszont a ti dolgotokra is térjünk rá! Void és a Seeker kudarcot vallottak. És most jöttök ti hárman. Öljétek meg mind a kettőt!

Az álom halványodni kezdett, és most egy full üres helyen találtam magam. És mintha a saját tükörképem jött volna velem szembe. Teljesen úgy nézett ki, mint én.

- Szia, Emily - köszönt a képmásom.

- Ööö... És te ki vagy? - kérdeztem.

- Sokmindenki vagyok - válaszolta, majd Percy alakját vette fel. - Lehetek Percy. Vagy akár egy másik ember is - változott át egy másik alakká, akinek rövid, fekete, kócos haja volt, orrán egy kör lencséjű szemüveget viselt, homlokán pedig egy villám alakú sebhely ékeskedett. - De saját alakom nincs... vagyis emberi alakom. Ezzel szemben nevem van: Pálcák Ura.

- Mik? - kérdeztem vissza.

- Pálcák Ura - ismételte meg. - Tudom, hogy ez még nem mond semmit, de nemsokára fog. Úgyhogy ennek az elmagyarázásába nem is vágnék bele. Viszont abba sokkal inkább, hogy miért vagy itt.

- Te hoztál ide? - kérdeztem.

- Igen, ahogy az előbbi beszélgetést is én mutattam meg neked - mondta a Pálcák Ura.

- De miért?

- Majd mindent megértessz időben - mondta, s mögötte négy alak jelent meg. Az egyikük megint én voltam. Mellettem állt Percy és Lucy, Percy mellett pedig Leo. - De most foglalkozzunk inkább veletek, négyőtökkel.

- Na jó, ez már nagyon fura.

Mind a négy emberrel - akarom mondani mind a négy velünk? - történt valami. Leo lángolni kezdett, Percy mögött víz csobbant - ne kérdezzétek hogy -,majd a víz fénnyé vált, a hasonmásom mögött földdarabok kezdtek kiemelkedni a semmiből, Lucy körül pedig levegő kezdett körözni. Aztán megtörtént a szörnyűség. Leo fájdalmasan kezdett ordítani. Láttam, hogy a fiú böre és húsa ég le a csontjairól. A víz Percy mögött már nem fénylett, hanem Percy köré záródott, hogy az ne tudjon levegőt kapni, és fuldokolni kezdett. Nálam a föld benőtte a hasonmásom, majd az egész testét, míg a fejemhez ért. Aztán a hasonmásom mögött levő föld mind a hasonmásom fejére esett. Lucynál pedig a levegő már nem körülötte volt, hanem a feje körül, és mintha kiszívta volna a saját feje körül a levegőt, térdre ereszkedett, és fuldokolni kezdett.

- Te szörnyeteg vagy! - sírtam el magam.

- Ezt azért mutatom, mert mind a négyen így végezhetitek - mondta a Pálcák Ura. - A saját elemeitek által. Pedig Leo nem lenne képes elégni, vagy Percy megfulladni, mégis így fogják végezni, ha nem figyeltek oda. Az a három harcos, Pnévme, Iscys és Myaló, nem olyan lesz, mint a Seeker vagy Void volt. Thanos azért küldte rátok először a Seekert és Voidot, mert a hat elit között ők voltak a leggyengébbek. De ez a három... Őket nem lesz majd olyan könnyű legyőzni.

- Mit kell tennünk, hogy legyőzzük őket? - kérdeztem, még mindig a könnyeimmel küszködve.

- Amit mondtam: figyelni. Vagy ha nem, a saját elemeitek végeznek veletek - mondta a Pálcák Ura, majd eltűnt előlem. A következő pillanatban, az éjszaka kellős közepén, Mark mellett ébredtem, aki még mindig aludt. Fejemben az a pár szó ismétlődgetett, amit a Pálcák Ura mondott:

"A saját elemeitek végeznek veletek."