A Vég Kezdete - Végtelen Háború 2.

13. fejezet

LEO VALDEZ

Úton haza

- Vissza kell mennünk! - erősködött Annabeth. - Biztos még harcol velük.

- Már nem - mondta Emily. - Azzal a hárommal egyedül nem...

- De vízben voltak! Percy ott legyőzhetetlen! Elbír velük! - csordult ki egy könny Annabeth szeméből.

- Annabeth, figyelj - próbáltam én is szót érteni a lánnyal. - Tudjuk, hogy nagyon aggódsz Percyért, de vedd figyelembe, hogy most másért kell aggódnod! Gondolok most Charlie-ra. És majd elmegyünk Percyért, mert biztos vagyok benne, hogy nem ölték meg. De most vissza kell mennünk a Táborba, és felkészülni a továbbiakra.

- Honnan gondolod, hogy nem ölték meg? - kérezte Emily.

- Onnan, hogy egy olyan kaliberű harcost biztos nem fog megöletni, aki majdnem legyőzte a három legerősebb katonáját - magyaráztam. - Nem. Mást fog vele tenni. Nem tudom, hogy mit, de mást. Fel kell készülnünk a legrosszabbra.

Kalüpszó elkísérte Annabeth-t Charlie-val együtt, hogy pihenjenek. Kb az út felénél átadtam Franknek az Argo kormányzását, én pedig elmentem egy kicsit pihenni. De sajnos alvás közben az történt, amitől minden félvér a legjobban fél. Álmodtam.

Álmomban a három elit katonát láttam, akikkel Percy harcolt. Mentek valamerre, én pedig követtem őket. Egy kis séta után egy palotához értek. Bementek a palotába, és egy lépcsőnél lefelé vették az irányt. Ahol egy várbörtön volt.

A börtön egyik cellájában megtaláltam Percyt. És úgy tűnt, mintha látna engem. A három elit pont hozzá ment, szóval nem tudtam beszélni vele.

- Jól harcolsz félvér létedre - mondta a nő, Pnévma.

- Ha akarod folytatni, felőlem mehet - vigyorgott Percy.

- Nem kérdés, hogy kemény ellenfél voltál. Majdnem legyőztél mindhármunkat. Eddig ez a teljesítmény senkinek sem sikerült.

- És akkor mit akarsz?

- Thanos alkut akar veled kötni - mondta Iscys, a humanoid.

- Akkor miért nem ő jött le?

- Ó, majd ő is fog, hamarosan - mondta Myaló, a szárnyas valami. - Csak még van egy kis dolga.

- És mi az alku tárgya?

Én némán tátogtam és ráztam a fejem, hogy bármi is az, ne menjen bele, de Percy szinte észrevehetetlenül leintett, hogy nyugodjak meg.

- Hogy állj be a soraink közé. Légy egy közülünk, elitek közül. Thanos megad neked mindent, amit akarsz. Hatalmat, pénzt, bármit, amit csak kérsz.

- És ezért mit kell adnom?

Pnévma elvigyorodott. Én viszont csak álltam döbbenten, hogy Percy ebbe bele fog menni.

- Csak el kell mondanod, hol rejtőznek a barátaid - mondta Pnévma. Percy az állához rakta a kezét, mintha gondolkozna.

- Szóval azt akarjátok, hogy áruljam el a barátaimat - foglalta össze Percy. - Rendben, de csak neked súgom meg.

Fal fehérre sápadtam. Percy épp elárul minket. Ezt nem hiszem el! Pnévma áthajolt a rácson - de tényleg a rácson keresztül -, Percy pedig a fülébe súgott valamit. Mikor Pnévma visszahajolt, haragos volt a tekintete. Két földtölcsér elkapta Percy két karját, és hátrarántották, úgy, hogy Percy a földre esett. Konkrétan keresztre volt feszítve. Csak a földön. De őt ez nem érdekelte, helyette csak nevetett. Szóval mégsem árult el minket!

- A gyerekedet az anyjával együtt a szemed előtt fogom kivégezni! - ordította Pnévma. - Ahogy a többi barátodat is! És akárhogy is, de közénk fogsz állni, Jackson!

Percy nem válaszolt, csak nevetett, Pnévma meg a másik két elittel elsétált. Én Percyre néztem. Már nem nevetett, hanem engem nézett.

- Helyezzétek biztonságba Annabeth-t! Kérlek! - könyörgött.

- Megteszünk mindent, amit tudunk - mondtam. - És sietünk érted.

Kalüpszó keltett fel, hogy megérkeztünk a Hősök Táborába.