A Vég Kezdete - Végtelen Háború 2.

1. fejezet

PERCY JACKSON

Újra élek?

Az első emlékem az volt, hogy fekszek egy tengerparton, és a vörös hajú lány bámul rám, mellette pedig Thor mosolyog. A lány azt kérdezte tőlem:

- Emlékszel a nevedre?

- Percy Jackson... - nyőgtem ki, majd újra elájultam, és Annabeth képe kezdett előttem lebegni.

Aztán egy szobában ébredtem fel. Kellemes kis szoba volt.

Úgy érezrem, hogy jobban vagyok, és hogy már járni is tudnék. Vagy csak a Tartarosz szórakozik velem? Vagy épp haldoklok, csak halucinálok? Nem. Ez más volt. Tudtam, hogy ez más. Újraéledtem.

Felálltam, és sétálni próbáltam, de hirtelen nekidőltem egy szekrénynek, hogy meg tudjak támaszkodni. Ugyan támaszkodással, de ki tudtam jutni a szobából.

Egy folyosóra érkeztem. A folyosón négy fiatal beszélgetett. Köztük volt a vörös hajú lány is. Mikor meglátott, oda akart jönni hozzám segíteni, de leintettem, hogy majd odamegyek én hozzájuk. Valahogy csak megoldom.

Végül végig a falba támaszkodtam, és úgy jutottam el hozzájuk.

- Na, már rokik is Bosszúállók lehetnek? - gúnyolódott egy fekete hajú srác.

- Most tért vissza a halálból - csitította le a vörös hajú lány. - Amúgy Emily vagyok - nyújtott kezet.

- Ez a roki még így is simán a földbe döngölne - válaszoltam a fekete hajúnak, közben elfogadtam Emily kéznyújtását. - Percy.

- Jah, megnézném - motyogta a fekete hajú, de úgy tettem, mintha meg sem hallottam volna.

- Tudom - mosolygott a lány, majd sorban elkezdte bemutatni a barátait. - Ő itt Lucy - mutatott egy szőke hajú lányra -, ő Mark - egy barna hajú srác -, ő pedig Rick - a fekete hajú szemétláda. - Mi volt az a hely, ahol először láttalak?

- Az a rémisztő hely? - kérdeztem. Emily bólintott. - Az a Tartarosz.

- Ott vannak a halott lelkek? - csodálkozott Emily.

- Dehogy! A halott lelkek az Alvilágba kerülnek. Annak van három foka: Elysium, a mezők és a Tartarosz. Az utóbbi a legszörnyűbb.

- Hogy kitalálja az egészet! Nem veszed észre, hogy most az ókori görög mitológiának a léleknyugvó helyeket soroltad fel? - szemétkedett Rick.

- A helyzet az, hogy tudom. Csak azért mondanék valamit: nem ókori és nem mitológia - mondtam. - Te, Emily, találkoztál Thorral, ugye?

- Emlékszel, hogy beszélgettünk a parton?

- Úgyahogy.

- Felismerted Thort? - kérdezte Mark. - Hogy?

- Úgy, hogy haverok vagyunk - válaszoltam. - Nemrég még együtt harcoltunk Void ellen.

- Void? Az ki?

Mivel egyikük sem hallott még olyan nevet, hogy Void, elmondtam nekik, hogy ki az, és hogy mi történt. Kb az egész háborút elmondtam nekik. Az első reakció Rick száját hagyta el, és ez volt:

- És te megölted a legjobb barátodat?!

- Ha tudnád miért tettem, akkor egyet értenél velem. Ő már nem volt Jászon. Ő már egy bábu volt, akit Void irányított. Nem volt már ember.

- Ez a Void, ez a Sötétség szelleme, azt mondod? - kérdezte Emily.

- Pontosan!

- Akkor te lennél az a hős, akit Thor említett.

- Igen, ő az - lépett oda hozzánk Thor. - Megvagy, haver?

- Igen, kösz - válaszoltam. - A többiekkel mi lett a csata után?

- Mindenki visszakapta az erejét - mondta Thor. - Valószínűleg Void bukása volt az, ami ezt előidézhette. De amúgy azok, akik túlélték, jól vannak.

- Annabeth? - csaptam rá a kérdésre.

- Ő is jól van, ne aggódj. Ahogy a pici is. - Viszont Dan és Karter nem élte túl.

- Tudom - mondtam szomorúan. - Dannek láttam is a halálát. Maga Void ölte meg. Karter hogy halt meg?

- A nővére visszavitte Willhez, hogy lássa el, de elkésett. Karter kapott egy vágást a Kardból, és a méreg legyőzte.

Sóhajtottam egyet.

- És az istenek?

- Apád még él, de nagy sebekkel küszködik. Viszont Vulcanos és Hórusz halott. Ahogy Apollón, Mars, Artemisz, Aphrodité és Bacchus is, akiket így közelebbről ismersz. De sok isteni halott van még. Void erős istenserege meghatványozta az isteni halottaink számát. Pedig még közel sincs vége a dalnak. Sőt, az igazi háború most kezdődik.

- Egy pillanat! Mi az, hogy istenek?! - csattant fel Rick. - Több is van? És mi az, hogy apád még él?

- Majd ha nagy leszel, elmondom - válaszoltam. Rick füstölgött egyet magában, a többiek meg nevettek egyet.

- Gyere, beszéljünk át mindent! - ajánlotta fel Thor, és mostmár normálisan járva, elindultunk a folyosó egyik vége felé.