41.

275 28 4
                                    

~Marcus szemszöge~

2 hónap telt el. Az elmúlt időszakban nagyon sokat veszekedtünk Becca-val és mostmár a szülei is tiltják tőlem,mert szerintük rossz hatással vagyok rá. Valószínűleg annak,hogy ennyit veszekszünk az is lehet az oka,hogy félévi vizsgák jönnek, én állandóan fellépek ő pedig már ritkán tud velünk jönni táncosként hiszen a saját karrierjét építgeti,ami nem kevés munkával jár.
Épp a parkba készülök,hogy találkozzunk,mivel nem hiszem hogy a szülei örülnének,ha meglátnának az ajtóban.
Beültem a kocsiba és elindultam.
Amikor a megbeszélt helyre értem megálltam,Becca pedig beszállt.
-Szia!-fordultam oda hozzá egy gyors csókra. Arca még nedves volt a könnyektől így könnyen megállapítottam,hogy sírt.
-Mi történt?-fogtam meg a kezét.

~Rebecca szemszöge~

-Szívem le tudnál jönni egy kicsit?-nyit be anya a szobámba.
-Persze!-mitsem sejtve indulok le az étkezőbe. Leültünk az asztalhoz,majd anyáék belekezdtek.
-Tudjuk,hogy még mindig együtt vagytok Marcussal és nagyon nem örülünk neki,mert minden szabadidődet rászánod így a tanulást pedig elhanyagolod.-mondta apa.
-Őszinte leszek veletek....szerintem elég nagy vagyok már ahoz,hogy egyedül eldöntsem,hogy mire van időm és mire nincs.-éreztem,hogy ennek a beszélgetésnek nem lesz jó vége.
-Úgyis folyton csak veszekedtek. Semmi értelme így együtt lennetek.-folytatta anya.
-Ti is tudjátok,hogy minden kapcsolatban vannak hullámvölgyek. Mi most egy épp egy ilyennél járunk. Ez van! De ettől függetlenül szeretjük egymást!-már felemeltem a hangom.
-Na jó...nem kertelünk többet. Én és anyád hoztunk egy döntést,ami neked biztos,hogy nem fog tetszeni,de ez a te érdekedben kell,hogy így legyen.-hallgatott el apa.
-Nah...mondjátok már!-éreztem,hogy sírni fogok.
-Osloba mész és kollégiumban fogsz lakni.-nyögte ki anya.
-Hát biztos,hogy nem!-elkezdtem könnyezni.
-Sajnálom,de már minden el van intézve 3 nap múlva indulsz!-közölte velem a tényeket apa.
-Persze! Nem fogom azt csinálni,amit ti mondtok és elrontani az életem. Ezt nem fog megtörténni!-felálltam az asztaltól és zokogva szaladtam fel a szobámba. Elővettem egy közepes sporttáskát és beledobáltam pár cuccot. Azt sem tudom,hogy miket,alig láttam könnyeimtől. Mire összeszedtem mindent,amire szükségem lehet már nem sírtam. Csak dühös voltam,nagyon dühös. Felhívtam Marcust,hogy talalkozzunk ott,ahol szoktunk és gyors léptekkel indultam kifelé a házból.
-Rebecca mégis mit képzelsz? Hová mész ilyenkor?-hallom szüleim kiabálását a bejárati ajtóból,azonban hátatfordítva indultam a megbeszélt helyre. Ahogy fújt a szél könnyeim újra csorogni kezdtek én pedig nem tudtam felfogni,hogy mi zajlik mostanában körülöttem.
Miután odaértem körülbelül még 3-4 percet vártam és Mac is megérkezett. Beültem mellé és egy gyors csókkal köszöntött.

 Beültem mellé és egy gyors csókkal köszöntött

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

~Marcus szemszöge~

-Mi történt?-kérdeztem tőle.
-Összevesztem anyáékkal.-törölte le utolsó könnyeit.
Balkezem arcára tettem és elkezdtem lágyan csókolni,majd levettem róla kabátját. Valami azt súgta belül,hogy éreznie kell,hogy mellette vagyok,hogy szeretem. Tovább smároltunk. 1 órával később egy igazán szenvedélyes szeretkezést tudhattunk magunk mögött.
-Meséld el mi történt!-mondtam neki miközben magunkra kínlódtuk a ruhákat az autóban.
-3 nap múlva Osloba küldenek kollégiumba.-gombolta össze a farmerét.
-Mi?-gomboltam be most én a nadrágom.
-Jól hallottad.-kapcsolta össze a melltartóját.
-De mégis miért?
-Mert veled foglalkozom a szabadidőmben a tanulás helyett.
-És elmész?-már felöltöztem és csak ültem.Megállt az öltözködéssel.
-Szerinted van más választásom?-már nem normál hamgerőn szólt.
-Szóval akkor mész. És mi lesz velünk?-kérdeztem és megfeszült az állkapcsom.

 És mi lesz velünk?-kérdeztem és megfeszült az állkapcsom

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

-Attól még nem kell szakítanunk.
-És mégis,hogy akarod fenntartani a kapcsolatunkat? Hm? Egy tök másik városban leszel és már csak a koncertekre sem jössz velünk olyan sűrűn. Mikor fogunk így egyáltalán találkozni?-kiakadtam.
-Még te vagy kiakadva? Nem téged küldenek el egy másik városba egyedül. Elegem van már ebből a folyamatos veszekedésből! Majd szólj,ha megtudjuk végre beszélni,hogy mit akarunk.-felvette a felsőjét,összeszedte a cuccát és becsapta maga után a kocsiajtót.

-felvette a felsőjét,összeszedte a cuccát és becsapta maga után a kocsiajtót

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Itt a 41.rész is! Ha tetszett vote⭐és komment❤!
A folytatásban: Kiderül,hogy Becca hová megy és mit csinál. És,hogy Mac mit fog tenni.

I want you backWhere stories live. Discover now