I want you back

42.

~Marcus szemszöge~

Miután Becca becsapta maga után az ajtót majd felrobbantam az idegtől. Mivel sporttáska volt nála gondolom semmiképp sem fog haza menni. De mégis hova menne ilyenkor. Remélem,hogy nem csinál hülyeséget.

~Rebecca szemszöge~

Nem hiszem el,hogy még Marcusnak állt fejjeb. Úgy csinál,mintha ez azt jelentené,hogy szakítanunk kell.
Bár mostmár elgondolkodom rajta.
Hogy szeretem-e? Persze! Ez nem kérdés, de kikészítenek a folytonos veszekedéseink. Nem hiszem,hogy egy normális kapcsolat ilyen.
A gondolataimban elmélyedve mentem az utcákon.
Úgy éreztem,hogy felrobbanok,hogy megőrülök. A gondolatok csak cikáztak a fejemben.
Elmentem egy hangulatos szórakozó hely előtt,ahol ezelőtt már voltunk. Először tovább sétáltam,majd meggondoltam magam és visszasétáltam. Bementem és leültem a hely egyik sarkában lévő 2 személyes asztalhoz.
Hamarosan kijött a pincér én pedig kezdésnek kértem egy whiskey-t.
Ittam már ezelőtt is de maximum csak  egy nagyon picit a fejembe szállt. Viszont még sohasem voltam igazán részeg. Hát egyszer ezt is ki kell próbálni.
Egy órával később már jó pár whiskeyn és csoki likőrön voltam túl.
Már kellően részeg voltam ahhoz,hogy valami nagyobb hülyeséget csináljak még annál is,hogy bejöttem ide.
Láttad,hogy egy furcsa kinézetű csaj figyel a pultnál. Amikor látta,hogy észrevettem,hogy néz oda jött az asztalomhoz és leült velem szemben.
-Szia!-köszönt.
-Szia!-mondtam semennyi életkedvvel.-Mi..miben segíthetek?-hát igen már a nyelvem is kezdte felmondani a szolgálatot.
-Látom rajtad,hogy nagyon kivagy! Ha szeretnél kicsit elszakadni a külvilágtól...-közelebb jött és halkabban mondta.-...van nálam egy kis cucc. Tök olcsón a tied lehet!
Nem...nem szabad! Térj észhez! Legbelül tudtam,hogy rohadt nagy hülyeséget csinalok,de valami mégis azt súgta,hogy fogadjam el.
-Re..rendben!-oda adtam neki annyit amennyit kért ő pedig lepasszolt nekem 3 szál cigit.
Gyorsan zsebre vágtam,a pulthoz mentem fizettem,majd kitámolyogtam az utcára. Elkezdtem sétálni a helyi kilátóhoz vagy dombhoz...ki minek nevezi. Onnan az egész várost látni lehet. Amikor odaértem pár srác volt ott.
-Woaah...hát te mit keresel itt ilyen kor szépség?-kérdezte az egyik. Csak elmosolyodtam.
-Még...még én sem tudom.-színleltem gondolkodást és megindultam a mögöttük lévő padhoz. Leültem.
-Várjunk csak...olyan ismerős vagy valahonnan. Nem te vagy az a táncoslány?-kérdezte.
-De. Én vagyok az!-válaszoltam és halványan mosolyogva bólogattam.
-Nem ittál te egy kicsit sokat?
-Csak egy ici-picit!-mutattam kezemmel.
-Nem táncolnál nekünk egy kicsit?-tette fel a kérdést.
-Hmm...de!-most vagy soha.
Felálltam és éreztem,hogy forog velem a világ de nem érdekelt. Kezem a mellkasára tettem és enyhén meglöktem így leült a padra. Hátatfordítottam neki és miközben haverja telefonjáról ment a zene elkezdtem twerkelni. Már vagy 10 perce táncoltam,néha le is taperoltak,de abban a pillanatban semmit sem tudtam felfogni.

~Marcus szemszöge~

Istenem! Hol lehet ez a lány! Ha bármi baja esik én azt nem bocsájtom meg magamnak. Nem értem miért kellett úgy letámadnom. Egyszerűen már tényleg akkora a nyomás rajtam és annyira nem úgy alakul a kapcsolatunk,ahogy szeretnénk,hogy már nem tudom,hogy mire hogyan reagáljak. Viszont most meg kell találnom. Rengetegszer hívtam viszont nem veszi fel. Fogalmam sincs hol lehet. Abban biztos vagyok,hogy a barátnőjéhez most nem ment.
Huh, hol lehet...hol lehet!

~Rebecca szemszöge~

Miután leálltam telefonomhoz mentem és felhívtam Marcust.
-Jézusom! Tudod,hogy hányszor hívtalak? Mi a faszért nem vetted fel?-támadt le egyből.
-Nem vagy az apám! Nem tartozom neked magyarázattal!
-Hol vagy?-kérdezte.
-Nem mondom meg.-kuncogtam.
-Te ittál?
-Lehet,hogy egy picikét.-nevettem megint.
-Hallod haver...ilyen estét! Egy ilyen gyönyörű kilátás előtt táncol nekünk egy ilyen szexi csaj! Na ez már valami!-mondta ez a fiú a haverjának miközben telefonáltam.
-Maradj ott ahol vagy!-letette,én pedig csak vigyorogtam és táncoltam tovább.

42.rész! Ha tetszett vote⭐ és komment❤!
A folytatásban: Marcusék elég nagy hülyeséget csinálnak,amit később meg is bánnak és rájönnek,hogy felesleges volt!