I want you back

43.

~Marcus szemszöge~

Pont úton voltam. Még magam sem tudom hová mentem. De egyszer csak megcsörrent a telefonom és amikor megláttam hogy Becca hív,majd kiugrott a szívem a helyéről. Hallottam a hangján,hogy ivott. A háttérben hallottam pár srác hangját,amint arról beszéltek,hogy milyen jó csaj táncolt nekik és,hogy milyen szép a kilátás. Úgy éreztem megőrülök. Mondtam neki,hogy maradjon ott, ahol van és letettem. Elkezdtem gondolkodni,hogy hol lehet. Szép kilátás...hm. Megvan! A kilátó. Rátapostam a gázra és amilyen gyorsan csak tudtam oda siettem.
Remélem nem csinál semmi hülyeséget,amíg nem érek oda.
Amikor oda értem láttam,ahogy Becca-t körülbelül három srác állja körbe,amíg egy negyedikhez hozzá simulva táncol. A fiú természetesen előszeretettel simogatta.
-Helo helo...ácsi!-szétszedtem őket.
-Hát te meg ki vagy?-kérdezte a srác.
-A barátja. Úgyhogy megköszönném,ha lelépnétek!-kicsit löktem rajta.
-Jó-jó! Nyugi haver! Nem kell a feszkó!-leléptek.
-Mit művelsz? Normális vagy?-támadtam neki.
-Ne csinálj úgy,mintha érdekelne.-ült le a padra.
-Te miről beszélsz? Persze,hogy érdekelsz. Te hozzám tartozol. Még jó,hogy fontos nekem,hogy mi van veled.-ültem le mellé.
-Nem tudom,hogy jó ötlet-e együtt maradnunk. Én 2 nap múlva elmegyek Osloba egy lányokkal teli kollégiumba. Míg te turnézgatni fogsz és vidáman éled az életed.-már könnyezett.
-Hogy jutottunk idáig?-csak ennyit tudtam jelenleg kinyögni.
-Nem tudom...talán..talán már akkor jobban oda kellett volna figyelnünk arra,hogy mikben hibázunk,amikor először vitatkoztunk.
-Igazad van! Időt kellett volna szakítanunk egymásra és...nem is tudom. Én csak...én nem akarom,hogy vége legyen.-nyögtem ki.
-Én sem!-egymásra néztünk. Egyszercsak Becca a zsebébe tette a kezét és kotorászni kezdett benne.

~Rebecca szemszöge~

Épp Marcussal próbáltunk dűlőre jutni a kapcsolatunkat illetően,viszont eddig még nem sikerült megoldást találnunk. Elkezdett fázni a kezem szóval a zsebembe raktam. Megéreztem benne valamit. Ekkor a fejemben végighasított a felismerés és eszembe jutott,hogy az ott bizony az a 3 szál cigi. Gondoltam ha már nálam van miért ne szívnánk el. Amikor a kezemben tartottam Mac már tudta,hogy mi az. Meggyújtottam egy-egy szálat és elkezdtük szívni. Nem foglalkoztunk semmivel. Egyszerűen csak ki akartuk adni magunkból azt a sok feszültséget és fájdalmat,ami felgyülemlett bennünk az elmúlt 2 hónapban. Tisztában voltunk vele,hogy ez nem megoldás és,hogy egyáltalán nem helyes,de valamiért mégis megtettük. Miután mindketten elszívtuk azt az egy-egy szál cigit kicsit szédültünk,majd körülbelül fél óra múlva kellemesen bódult,felszabadult állapotba kerültünk.
-Van még egy szál. Elszívjuk közösen?-kérdeztem és felmutattam a szálat,ami még maradt.
-Mehet.-válaszolt.

Miután elszívtuk beszélgettünk.

~Marcus szemszöge~

Biztos vagyok benne,hogy ha erről a szüleim valaha is tudomást szereznek nekem végem,de nem érdekel,ha Beccával lehetek.
-Tudod...nem érdekel,hogy hányszor veszünk össze,hogy hányszor tartunk szünetet és még az sem érdekel,hogy pár órával ezelőtt faképnél hagytalak és most pedig beszívva ülünk itt.-mondta.
-Hidd el,hogy engem sem érdekel semmi...csak te! És bármennyire is azt hiszed,hogy nem bízom benned,ez nem így van. Támogatlak és melletted állok csak ez a koli most nem a legjobbkor jött.-öleltem magamhoz.
-Marcus...-szembefordult velem.-szeretlek!
-Én is szeretlek!-megcsókoltam.
-Gondolom most nem szeretnél hazamenni.
-Nem! Ezt a 2 napot szeretném veled tölteni!-mondta és hozzámbújt. Kezdett már hideg lenni ezért mondtam,hogy menjünk vissz az autóhoz.
Visszasétáltunk az autóhoz,ami körülbelül száz méterre volt. Amikor beültünk csak 10 percig egymás mellett ültünk csöndben,majd hirtelen ajkára hajoltam és smárolni kezdtünk. Miután meguntuk egymáshoz bújva elaludtunk. Nem tudtuk mit várjunk a másnaptól,de abban a pillanatban ez egyáltalán nem zavart minket.

Itt a 43.rész is! Ha tetszett vote⭐és komment❤!
A folytatásban meglátjuk,hogy mit csinálnak Becca-ék ebben a 2 napban!