I want you back

45.

/Mielőtt belekezdenék a részbe gyorsan szeretném ezt nektek elmondani! Szóval ezzel a könyvvel párhuzamosan írok egy másikat is,ami igaz k-pop,de talán tetszeni fog. Szóval ha beleolvasol légyszi vote-olj vagy kommentelj,hogy tudjam megéri-e folytatni.😊😘

~Becca anyukájának szemszöge~

Rebeca 2 napja ment el itthonról. Persze hogy aggódom érte,de biztos vagyok benne,hogy Marcussal van és biztonságban is van. Az apjával a saját érdekében döntöttünk úgy,hogy kollégiumba kell mennie. Állandóan veszekedtek Marcussal mostanában és nem szeretnénk,ha emiatt romlanának a tanulmányi eredményei vagy pedig a karrierje menne rá.
Éppen a konyhában voltam és elkezdtem előkészíteni a hozzávalókat a vacsorához,amikor hallottam,hogy valaki ledobja a kulcsát az előszobában lévő szekrényre. Mivel a férjem itthon van,úgy gondoltam biztos Brian jött haza.
-Szia Brian...Oh Becca.-meglepődtem.
-Szia anyu!-köszönt.
-Sziasztok! Épp most akartam hozzákezdeni a vacsorához,de ha éhesek vagytok,akkor...
-Ne fáraszd magad. Beszélni szeretnénk veletek. Apu itthon van?-átmentünk a nappaliba.
-Itt vagyok!-leült mellém.

~Marcus szemszöge~

Úgy éreztem először nekem kell beszélnem a szüleivel,ezért nem is haboztam túl sokáig. Belekezdtem.
-Szóval...Becca velem volt az elmúlt két napban és volt időnk megbeszélni a dolgokat. Sokat veszekedtünk az elmúlt időszakban,ez tény. És a mi hibánkból,mert ha fordítottunk volna időt arra,hogy megbeszéljük a problémáinkat nem jutottunk volna el idáig. Belátjuk,hogy hibáztunk. Tanultunk a helyzetből és tudjuk,hogy máskor mit kell másképp csinálnunk. Nézzék,én mindennél jobban szeretem a lányukat és,ha elküldik és nem tudom mihez fogok kezdeni itt egyedül.
-Szóval azt szeretnétek,hogy becca itt maradjon?-az apja rátapintott a lényegre.
-Igen. Már megbeszéltünk mindent és megpróbáljuk elkerülni az ilyen problémákat a jövőben.-mondta Becca.
A szülei összenéztek és az apja beszélni kezdett.
-Egy lehetőség van. Egy félévre el kell mennie ebbe az iskolába. Amint a félév letelt hazajöhet és maradhat. Ha csak önszántából nem akar visszamenni.
-Ez így jó lesz. Már most biztos vagyok benne,hogy nem akarok majd visszamenni.-mondta.- És ha most megbocsájtotok, felmennénk pakolni.-megragadta a kezem és elindultunk a szobája felé.

~Rebeca szemszöge~

Ezt a félévet sem lesz könnyű kibírni,de legalább utána eldönthetem,hogy visszamegyek-e vagy maradok. Bár tudom,hogy a döntésem az lesz,hogy itthon maradok. Amikor felértünk a szobámba elővettem a bőröndömet. Mac az ágy háttámlájának dőlve ült.
-Na jó...mivel is kezdjem. Elvileg karácsonykor jövök haza legközelebb,az pedig 1 hónap múlva lesz. Tehát elég sok ruhát kell pakolnom.
-Várjunk! Nem azt mondtad,hogy hétvégente is haza fogsz jönni?-nézett rám aggódva.
-De igen. Csak tudod nem lenne értelme minden hétvégén ennyit utazni.
Trofors és Oslo között nem kicsi a távolság.-mondtam miközben még egy kézipoggyászt is elővettem.
-Tudom. Csak így nem tudom,hogy mikor leszünk együtt.-nagyot sóhajtott és hátrahajtotta fejét. Odamentem hozzá,az ölébe ültem és mélyen a szemébe néztem.
-Nem lesz semmi baj! Megoldjuk!-megcsókoltam.
-Ezt is tudom...Csak egyszerűen aggódom miattad. Nem leszek ott,hogy megvédjelek és nem tudok átszaladni hozzád,hogy összebújva aludjunk.-mondta el aggodalmait, mindvégig a szemembe nézett.
-Ne aggódj miattam! Koncentrálj a tanulásra,a munkára és arra,hogy pihenj. Amikor csak lehet majd beszélünk,akár facetimeon is. Amikor csak tudok hazajövök,vagy ha ti jösztök Osloba megpróbálok kiszabadulni valahogy,hogy találkozzunk. Megoldjuk hidd el!
-Nagyon szeretlek és nagyon fogsz hiányozni!-megcsókolt.
-Én is szeretlek és te is nagyon fogsz hiányozni.-néztem a szemébe még mindig.-De most ez az egyetlen megoldás szóval ki kell bírnunk. Felálltam az öléből és odamentem a gardróbomhoz.
-Kezdjük a fehérneműkkel.-gondolkodtam hangosan.-Nah jó..rakjuk oda a hétköznapiakat.-elkezdtem a böröndbe rakni azokat amiket úgy gondoltam,hogy jók lesznek. Raktam oda egy elegánsat is,ha esetleg valami oknál fogva szükség lenne rá.
Miután összepakoltam a cuccaimat felálltam a szőnyegről.
-Kész vagyok!-összefogtam a hajam.
-Nekem lassan mennem kell. Martinjs megmondta anyanak,hogy jól vagyok,de ahogy ismerem biztos,hogy aggódik.-közelebb jött hozzám. Megállt előttem,megfogta a kezem és a szemembe nézett.
-Holnap itt leszek mikor indulsz.-megölelt,majd kicsit eltolt magától,hogy megcsókolhasson.-Jó éjt! Szeretlek!-mondta.
-Én is! Jó éjt!
Miután Mac elment,gyorsan lezuhanyoztam és elaludtam.

Tudom,hogy sokára de itt a 45.rész is! Ha tetszett vote🌟 és komment❤!
A folytatásban: Kiderül mit szól Becca a kollégiumhoz!