Megijedtem hátráltam párat, Jungkook nyögve rogyót le a földre, az oldalából ömlőt a vér. Most kitudok szabadulni, hirtelen kaptam fel a kulcscsomót az asztalról és rohantam ki az ajtón. Egy hatalmas erdő terült a szemem elé.
-Hová hozott ez a pszichopata. Egyenesen az ösvényen rohanni kezdtem, az oldalam szúrt és a tüdőm sípolt de rohantam ahogy a lábaim bírták, mikor kiértem az erdőből a város tárult a szemem elé. Rohanni kezdtem a hoz az emberhez aki nekem a legtöbbet jelenti.
JUNGKOOK POV:
Mikor feleszméltem, hogy elrohant azonnal felpattantam, ahogy kirontottam az ajtón neki csapódtam a falnak, ami hatására nagyon beszúrt az oldalam.
De jelen pillanat nem érdekelt, rohantam az autómhoz úgy, ahogy tudtam. Beültem majd elkezdtem kihajtani az erdőből. Nem találtam sehol, kiszálltam majd a nevét kezdtem el ordítani.
-BEKA! A PICSÁBA. Kiáltottam fel, élesen az oldalam benyilallt a fájdalom.
BEKA POV:
Mikor a házhoz rohantam láttam, hogy a ház előtt 2 autó állt, majd egy nő lépet ki rajta szépen fel volt kötve a haja, és szépen ki volt sminkelve. Apró virág mintás inget viselt és arcán egy kerek de aranyos szemüveg volt. Kurvára féltékeny lettem.
-Én most megyek YoonGi szia. Köszönt el a lány majd piros autójába ülve elhajtót.
- Ezt itt hagytad. Jött ki YoonGi az ajtón miközben a pénz tárcájában turkált. Mikor felnézet csak engem látót maga előtt nem pedig Ms. Dívát aki a csoda mociba bepattanva húzott el. Megköszörültem a torkom majd kérdően rá emeltem a tekintetettem,
-Mikor azt mondták, hogy aggódsz értem és minden áron azon vagy hogy fel keres azt hitten tényleg így van és nem Mr tökéletes picsával ungi bungizól bent a szobádban. Ő csak meglepetten állt és csak pislogót, szerintem hirtelenjében azt se tudta G mit csináljon, meg elégeltem a bámulását sarkon fordultam majd elakartam menni. Hirtelen két kar csapódót nekem és egy barna haj koronát véltem fel fedezni a vállamon, ami rázkódni kezdet.
-YoonGi? Néztem nagy szemekkel majd finoman átöleltem a derekát. Még jobban húzott magához, feljebb csúsztatta a kezét és a hajamba kapaszkodva húzott még közelebb magához, éreztem hogy nagyon gyorsan veszi a levegőt, és hogy a mellkasában tombol a szíve, nekem is el eret a könny csatornám és a bőrömön futottak végig a könnycseppek. A lábam alá nyúlt és bevitt a házba.
Legalább 10 perc kellet neki, hogy meg nyugtasam és hogy ne sírjon. Egész végig azt hajkurászta hogy nem hisszi el hogy én vagyok, és hogy ez csak egy állom.
- YoonGi én vagyok. Erőltettem magamra egy mosolyot, majd úrja a hajába vezetem a sebbes kezem, hogy véletlenülse vegye észre.
TIME LATER
Este fél 12 felé járt az idő mikor, felébredtem nem volt melletem yoongi. Körbe néztem egy tágas szép szobába voltam,.
- Hol vagyok? Néztem körbe.
-Felkeltél? kérdezte amitől a hideg kirázot csak egy dolog járt a fejemben most.
"mit keres ez itt?"