Újra vissza kerültem. Oda ahova nem akartam amelyik helyet örökre kiakartam zárni a fejemből. Jungkook mérges szemeibe néztem.
- Már megint te! - ki akartam szállni az ágyból de nem tudtam, a kezeim le voltak láncolva, mozogni se bírtam, hol a férfira hol a leláncolt végtagjaimra néztem. Feltornázta magát ülő helyzetéből és felém közeledett, testét le láncolt alakom felé tornyozta, vészesen közel hajolva hozzám.
-úgy hiányoztál.- Morogta majd vészesen közel hajolt hozzám és gusztustalonnút benedvesítette középső ujját majd nemiségemhez nyúlva áthatolva mindenen belém mélyesztette azt. Dühösen néztem a megszentségtelenítő alakot aki éppen rajtam munkálkodik majd nemes egyszerűséggel ajkaimra hajolt és gyengéd csókokkal halmozott el. Nem akartam az egészet. Még is valamiért jól eset, valamiért viszonoztam a csókját és bele mentem a játékba, amennyire a lánc engedte puha fekete haj koronájába túrtam, csípőmet hozzá társítva, hogy mélyebbre tudjon hatolni.
-Szeretlek.- súgta ajkaimra.
Hirtelen felületem az ágyba és zihálni kezdtem.
-Csak álom volt.- Morogtam magamnak, YoonGi nem volt mellettem, felkelve keresésére indultam. De nem találtam a házban. Telefonomért nyúlva az első ikonra nyomva haboztam a híváson, de végül meg nyomtam. Lehet az álom lehet a vágy irányít hogy fel hívjam.
Jungkook:
A sebemet tisztítottam amikor csörögni kezdet a telefonom. Oda nyúltam a készülékért majd el se olvasva a nevet fel vettem.
-Igen ?- Morogtam a telefonba mikor meghallottam, hogy ő beszél hatalmas vigyor éget az arcomra. A legszebb álmomba se gondoltam volna hogy pont ő lesz az a ki engem keresni fog, és íme meg is ő volt az aki a karjaim közé rohan.
-Hogy hogy hívtál?, Tudod épp azt a sebet kötöm amit pont te okoztál.- Hamiskás mosoly terült szét az arcomon, majd kihangosítottam a készüléket. A vattapamacsomat itattam be újra és kis Betadín oldattal, hogy valamelyest tudjam fertőtleníteni.
-Nagyon fáj?.- Fel nevettem erre a kérdésére, még szép, hogy fáj te hülye de amit magad után hagytál, az csak jobban fáj, abba hagytam a sebem tisztítását, majd letettem mindent a kezemből.
- Jungkook el kelne menned orvoshoz.- halottam meg a vonal végén felhorkantam.
-Még is mit kellene mondanom, hogy a szerelmem leszúrt?- Adtam ki egyszerűen az egyértelmű választ amiért nem mehettem orvoshoz.
-Mindjárt oda megyek, ha nem tartasz magadnál.- Motyogta félve de én csak bólintottam, tudom hogy nem látja, bontotta a vonalat. A készülékért nyúltam, mikor alhasamba szúrt a fájdalom, az oldalamhoz kaptam és a földre estem. Erősen szorítottam a vérző sebem.
Beka :
Felöltöztem, egy melegebb ruhába, tél kelős közepe volt. Ősszintén melyik hülye megy vissza ahhoz a férfihoz aki elrabolta? hmm? Senki ügye. Én még is most a sötét ösvényen megyek végig Jeon Jungkook házához vissza, ott hagyva a kényelmes otthont ahol YoonGi vár. Belépve a házba, csend honolt mindenhol, körbe néztem de nem láttam senkit, beljebb merészkedtem, felmentem a nappaliba, ahol meg láttam a fájdalomtól össze roskadt Jungkookot és oda rohantam hozzá.
-Hol fáj?- Kérdeztem tőle egy értelmű hülye lány ahol meg szúrtad, meg próbáltam oldalra fordítani, véres kezével arcomra simított, teljesen ledöbbenten ültem mellette.
-ne erőlködj úgy tűnik nekem ennyi jutott.- Mosolygott rám halványan, lustán pislogót, arca álmosan mosolygót vissza.
-Jungkook ne mondj ilyeneket hívok egy orvost.- de megint vissza rántott, beszívtam alsó ajkam, hogy ne bőgjem el magam.
-Nem halhatsz meg még üldöznöd kell! állj bosszút amiért meg sebesítettelek.- Válaszul lerántott és ajkaimra tapadt.
-Légy jó.- Hirtelen oldalra fordult a feje, kapkodtam össze vissza és sírva hívtam az orvost.
