-Menjünk el enni. vettette fel az ötletet Jimin, majd a barátnőjére nézet, bólintottam és utunkat a BurgerKing felé vettük ahol Tae imád enni. Beültünk én két adagot rendeltem Beka is kapjon valami finomat. Leültünk egy asztalhoz, enni és beszélgetni kezdtünk. Hirtelen valaki az arcomba dobot egy marék sült burgonyát mikre meghőköltem és nevetni kezdtem, felálltam és viszonoztam a gesztust.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Jól éreztem magam és tudtam, hogy ha haza megyek már nem lesz ilyen jó kedvem ugyan is Beka nagyon ellenszenves velem amiért magamnál tartom de ilyen a szerelem egy kis idő után majd megszokja, hogy mellettem van és nem más mellett. Lassan a nap végéhez értünk elbúcsúztunk és mindenki meg indult haza fel.
JIN POV:
Követni kezdtem Jungkook autóját de nem feltűnően elég régóta követtem őt és nem erre lakik, egy erdőhöz értünk aminek a sűrűjében egy ház volt meg álltam mesze tőle kiszállt az autóból és körbe nézet majd a házba ment. Oda osontam a házhoz már elég sötét volt ahhoz hogy valaki is meg lásson, hirtelen hangra lettem figyelmes oda lopóztam majd meg láttam a lányt ahogy a ketrecben sír. Hirtelen vágódót ki az ajtó és Jungkook lépet be a pincébe.
-Hoztam neked kaját, egyél. Adta a lány kezébe a zacskót, elővettem a telefonom majd videózni kezdtem YoonGinak, hogy lássa rendben van és semmi baj a lánynak, a lány hozzá vágta az ételt, ekkor Jungkook átnyúlt a kis résen és megszorította a lány arcát.
-Nincs itt, hogy meg védjen az helyet, hogy keresne ön gyújtókkal játszik és a házát égeti fel. Nevetett gúnyosan, a lány elhallgatott, Jungkook ellökte majd felment, mikor hallottam, hogy bezárta az ajtót oda szóltam Bekának.
-Pszt Rebi, YoonGi keresett nem is keveset, hamarosan kiszabadítunk csak várj. Felpattantam majd futni kezdtem az autóhoz és egészen hazáig tapostam a gázt. Mikor haza értem Yoongit azonnal felkeltettem és megmutattam neki a videót. Azt se tudta nevesen vagy sírjon, Beka jól van de Jungkooknál van.
BEKA POV:
Mikor meghallottam, hogy valaki beszél hozzám és, hogy nem sokára YoonGi jön értem a szívem megörült és hangosan kalapálni kezdett, meg fogtam a nyakláncot és sírva a padlóra feküdtem. Másnap reggel Jungkook ott feküdt velem szembe, megriadtam majd a ketrec másik felébe kúsztam.
-Menj el kérlek és hagy békén. Sírtam, felemelte a jobb kezét és invitált magához, de inkább nem mozdultam megmakacsoltam magam és ott maradtam, ahol biztonságban éreztem magam, az egyik szemöldököm felhúztam, hogy már pedig azért se, hiába rázza a kezét. Felállt majd kinyitotta az ajtó.
-Addig maradhatsz kint, amíg nem próbálsz meg elszökni. Mondta, majd kaptam az alkalmon és kisiettem a helyiségből, láttam, hogy le van maradva gyorsan, felkaptam az asztalról a telefonom és a zsebembe mélyesztettem.
-Nem vagy éhes? Kezeit a zsebébe dugta majd úgy nézet rám sötét szinte már fekete szemekkel. Lassan bólingattam, vettem a bátorságot és meg kérdeztem merre a mosdó, az ajtó felé mutatott, gyorsan bementem majd magamra zártam az ajtót és végig néztem az üzeneteket. Kilencven nem fogadott hívás YoonGitól és 250 üzenet. Félve nyomtam a hívás gomba és a fülemhez emeltem megengedtem a vizet mint ha mosakodnék.
YOONGI POV:
Jinnel tanácstalanul gondolkodtunk a kanapén, hogy hogy mentsük meg Bekát mikor megszólalt a telefon nem néztem meg ki az csak felvettem.
-Nem tom ki va....Abba maradt a szám mozgása nem tudtam köpni se nyelni gyorsan pattantam fel a kanapéról.
-YoonGi én vagyok. Mondta egy női hang ami minden bizonnyal Rebecca.
-Itt vagyok jagiya. Nyeltem egy nagyot nem akarom, hogy hallja, hogy sírok.
-YoonGi félek itt, Jungkook folyton bánt. Súgta a telefonba
-Tudom bírd ki Beka, kihozlak onnan. Erre a mondatomra halk sírás ütötte, meg a fülem.
-Szeretlek...de most mennem kell, hívlak majd még. Azzal bontotta is a vonalat.
Kezeim magam mellé ejtettem és térdre rogytam, majd elkiáltottam magam. Ingerülten beharaptam alsó ajkam majd meg ráztam a fejem.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Jin ki kell hoznom onnan! Néztem legjobb barátomra.
BEKA POV:
Elrejtettem a telefont majd kimentem, láttam ahogy tevékenykedik, felém fordult majd egy adag kimchit nyomot a számba, lassan elkezdtem rágni, ő egy 1000w mosolyt villantat felém . A konyhába álltunk mind a ketten.
-És mikor mehetek haza ? kérdeztem meg, kicsit se bátran.
Jungkook POV:
A mondatól mg a hideg is kirázott, ingerülten helyeztem a kést a pultra majd közeledtem hozzá.
-Soha. majd közelebb húztam magamhoz és gyengéden ajkaira tapasztódtam ajkaim átölettem és lassan a fülébe súgtam.
-Nem mehetsz ki. súgtam a fülébe majd gyengéden a fülcimpájába haraptam.
- soha, de soha mindig velem fogsz maradni míg a halál el nem választ minket. morogtam ajkaira. mikor éles fájdalom nyílalt a hasamba.
-akkor halj meg. sziszegte fogai közül majd ki húzta belőlem a kést én pedig erőtlenül a földre rogytam.
Beka Pov:
megijedtem mikor közeledett majd, mikor megcsókolt undor fogott el, lassan a késért nyúltam. Nem tudom mi vezérelt de a hasába állítottam a kést, mikor a földre eset ijedten hátráltam párat.
