BEKA POV:
- nocsak nocsak nem is sejtettem, hogy Park Rebecca ekkora kurv@. Szélesen el mosolyodott.
- Nézd csak JungKook. Hívott magához valakit az a srác lépet elő akit szinte egész nap néztem, mikor meg látott minket mint ha düht láttam volna a szemeibe. El is vettem ezt az ötletem mert lehetetlen nem is ismerjük egymást szinte, szinte? Szót se váltóm vele.
- nahát Suga tetszik neked a lány ? Szóval ezért akartál mellette ülni? Mosolygott, hűha ez igen elébb még úgy nézet mint ha meg akarná ölni a mellettem álló srácot most meg tök nyugodt.
JUNGkOOK POV:
Mikor Hilly oda hívott az elején nem tudtam mit akarhat, nem rég adtam egy ki elégítő menettett a szertárban, mikor meg láttam azt a lányt aki álmaimban folyton kísért a hangja a kinézette minden olyan volt, még az arcán lévő anya jegy is ott volt ahol az álombeli lánynak. Végig mértem őket a lány zihált és ajkai nyáltól csillogtak Suga meg tök lazán állt mint szokása szerint. A lány karcsú derekára tévedt a szemem majd Suga keze a lány derekán landolt.
- Ha nem haragszotok mi most mennénk van még egy két elintézetlen dolgunk, amiért fel keltet. Majd faképnél hagyva minket tovább is mentek.
- Azt hiszem én is megyek cső. Majd el indultam a kijárat felé.
Mikor haza értem le vetkőztem és a zuhany alá álltam.
- valahogy magam mellett kell tartanom nekem ő kell, öröké csak velem lesz. Homlokom a hideg csempének döntöttem. Kis koromban meg állapították, hogy beteg az ideg rendszerem, élvezem a vér látványát, és ahogy egy ember miattam szenved, valamiért ez örömmel töltött el, mikor még kisebb voltam békákat és egyéb kisebb állatokat boncoltam így elégé ki ismertem melyek a halálos vágások és melyek amelyek kisebb, illetve nagyobb sérüléseket okoznak. De ezzel a lánnyal mások voltak a terveim, őt nem kínozni ha nem szeretni akartam magam mellett tartani, igaz nem is ismerem és még csak látni láttuk egymást de álmaimban már többször láttam őt, tudom ez elég beteges de olyan világban élünk aki senki se normális.
BEKA POV:
– Most hová megyünk? Rántottam ki a srác karjai közül a kezem.
– előbb is fel keltettél másodszor a gatyám szűk amit okoztál old is meg. Széles mosoly húzódót majd gyengéden kosza tincseim a fülem mögé simította. Hangos sóhaj szakadt fel a tüdőmből le hunytam a szemem majd ajkaim kissé el nyíltak.
– most ez mire jó? Nyögtem ki a szavakat nehezen.
– sok mindenre így sok mindent ki lehet verni a fejedből mind például JungKookot, ne gondolj rá. Súgta a fülembe majd derekamról a keze egészen a fenekemig csúszót majd erősebben markolt bele
– ki az a JungKook? Finoman a nyakamba harapott majd a szóritása erősebb lett.
- nem tudom. Hangom el halkult majd szaporában vettem a levegőt.
- okos. Mosolygott a csókba. Mivel nem bírtam tovább és nem is akartam ugyan is nem ismertem ezért mellkasára tettem a kezem és hátrébb toltam.
- alig ismerlek és így még nem akarom. Sóhajtottam
- Suga. Morogta nem tetszett neki ez a fajta reakcióm.
- sajnálom de nekem ennél több kell, hogy az ágyadba kerüljek.
- Min YoonGi. Pislogott laposan. Meg ráztam a fejem majd sarkon fordultam és ott hagytam de ő jött utánam. Nem törödtem vele gondoltam úgy is ő is haza megy, mentem haza felé mikor vissza rántott és kezeinket össze kulcsolta.
- Még mindig nem ismerlek elégé. Morogtam.
- ismerj meg. Mosolyát még mindig nem láttam pedig biztos amilyen helyes elégé szív döglesztő mosolya lehet.
- haza kísérlek. Morogta az orra alatt amin el kezdtem halkan kuncogni. Mérgesen rám nézet ezért vissza gyűrtem a gombócot a torkomban. Az út további fele csöndesen telt mikor a házunk elé értünk meg álltam előtte.
- na itt is volnánk köszönöm, hogy haza kísértél. Lábujj hegyre pipiskedtem majd hófehér arcára egy aprócska puszit nyomtam.
- holnap reggel jövök érted. Mondta majd számra nyomot egy puszit.
- ahh YoonGi. Morogtam majd meg fordult és el ment még néztem, ahogy el tűnik a sarkon majd miután szem elöl vesztetem be mentem a házba. Anyám már várt rám.
- Ki volt ez a fiú? Mosolya fülig ért.
- Csak egy barátom. Morogtam majd a földre dobtam a táskám és a konyhába ballagtam.
- Mi a kaja ? Kérdeztem unottan nyitogatva a hűtőt.
- öhmm lássuk csak szendvics vagy szendvics vagy szendvics ezek közül válogathatsz.
- hüüm akkor eszek egy szendvicset. Nevetem majd elő vettem az alapanyagokat és neki is álltam.
Miután végeztem a kajával fel mentem zuhanyozni majd az ágyba dőltem.
Körbe néztem a sötét szobában majd el kapott a magány.
- olyan egyedül érzem magam. Súgtam magam elé majd le gördült az első könnycsepp az arcomon.
Sokáig nem jött álom a szememre, ezért fel kapcsoltam a villanyt és elő vettem a kedvenc könyvem és olvasni kezdtem a sorokat. 23 óra felé járt már az idő és mivel holnap el kezdődnek a tanítási napok ezért el tettem a könyvet és le feküdtem. Utána körém fonta karjait a sötétség. Álmomban sikítok és valami elöl menekülök a sötét alak le húzza a fejéről a maszkot és a csukját miután el kapott és itt fel ébredtem. Körbe néztem de sehol egy lélek.
