He calls me boss|Jikook| BEFEJEZETT

8.

Pár percig némán bámultunk egymásra, majd mikor észrevettem mit is csinálunk, elkaptam a tekintetem, majd elhúztam a számat, ahogy eszembe jutott mit tesz nap mint nap az emberekkel. Fogalmam sincs miért ilyen kedves most velem, de az biztos hogy utána kell kérdeznem a dolgoknak. 

-Miért eszel embereket, Jungkook? -Hangom sokkal kimértebb volt, mint amilyenre számítottam. Sóhajtott egyet, majd tekintetét a felkelő nap felé fordította, így látszódott pilláiban a barna szín is, amit eddig csak sötétben láttam ezért tűnik mindig feketének. 

-Mert más vagyok mint a többi. -Normális választ nem kaptam, de nem is vártam tőle mást. Viszont épp elég volt nekem ahhoz, hogy rájöjjek ő tényleg emberi hússal táplálkozik. És ez a tudat, újra félelmet, és undort keltett bennem. 

-Miért nem engeded el az embereket? és miért ölsz meg ártatlan embereket, akiket nem táplálkozás céljából irtasz ki? ez embertelen. -Épp folytattam volna a kérdezgetést, amikor megpillantottam a nadrágja zsebéből kikandikáló telefonját. Nyeltem egy hatalmasat, majd elfordítottam a tekintetem, hogy ne legyen feltűnő számára, mi vonta így el a figyelmemet. Az út ahol vagyunk, hébe-hóba jár talán egy két kocsi. És túl messze vagyunk a lakott településektől, vagy várostól, hogy valaki meghalljon engem. 

-Észrevettem ám, hogy hová nézel. -Morgott fel mély hangon, és teljesen megváltozott az arca. Megköszörültem a tokrom, majd elkezdtem hátrább csúszni tőle. De mivel iszonyatosan fájt a lábam, nem tudtam felállni. -Így tegyen veled jót az ember. -Azzal felpattant a helyéről, majd megragadta a pólóm nyakát, és úgy kezdett el felrángatni a földről. 

-Nem tudom miről beszélsz! mit csináltam? -Néztem rá kétségbe esetten. Megrázta a fejét, majd úgy kezdett el maga után húzni. Hiába próbáltam menekülni a szorításából, erősen tartott. -Ez fáj! kérlek...

-Ha nem akarnál folyton menekülni, más lenne a helyzet. Törődj bele. -Rángatott még erősebben, majd az erdő felé vitt, hogy visszavonszoljon a hotelba. A kövesút teljesen felsértette a kezemet, és a térdemet, ahogy próbáltam felállni, de közben húzott. Fájdalmasan sziszegtem, de nem hatotta meg. 

Akárcsak egy őrülten éhes tigris, aki a szegény ártatlan nyulat vonszolja a társaihoz. 

Játszi könnyedséggel dobott be a szobámba, majd épp be akarta csukni, de azonnal felpattantam a földről, majd hangosan felkiáltottam. 

-Várj! -Kértem, mire morogva visszafordult az ajtóba, és rám szegezte a dühtől ködös fekete íriszét. -Szeretnék veled őszintén beszélni. Tudom hogy nem utasítod vissza az ajánlataimat, mert te magad mondtad. És szavahihető vagy. 

-Ha nem próbálkozol semmivel, végig hallgatlak. -Tette be az egyik lábát, mire bólintottam, így bejött és megállt a szoba közepén. 

-Taehyungról lenne szó. -Nyögtem ki könnyeimmel küszködve, mire fejet rázva felhorkantott. 

-Akkor én megyek is. -Fordított hátat. 

-Kérlek, várj...Higgy nekem. -Néztem rá, de ő száját harapdálva fixírozta az ajtót, miszerint nincs ínyére ezek után meghallgatni engem. Ezért váltok most taktikát! -Ha elengeded Taehyungot, gondoskodom róla, hogy ne próbáljon megszökni. Én sem fogok. Itt maradok, és mindent megteszek. Nézz rám! -Utasítottam őt, mire lassan megtette amire kértem. -Nézz a szemembe. Úgy tűnik mint aki hazudik? megtörtem Jungkook...Itt maradok, mert tudom hogy nincs menekvés. -Lehajtottam a fejemet, majd míg a válaszára vártam, fájó térdeimet tapogattam, mik vérben áztak. 

A válasz helyett, olyan könnyeden, mintha csak pihéből lennék felkapott a karjaiba, majd kivitt a szobából. Nem állt módomban ellenkezni, hisz most nem tehetem meg, vagy az új tervemnek lőttek. 

-Zack! -Kiáltott fel, mire a nyáladzó talpnyalója, máris a közelben volt hogy végig hallgassa a felettese kérését. -Engedd el az új foglyot, és add vissza a szobáját. Lásd el mindennel, amire szüksége van. 

Azzal levitt a lépcsőn, majd bevitt az irodájába. Felültetett az asztalra, majd elővett egy kis dobozt, amiben fertőtlenítőszer, és egyéb elsősegélyes dolgok gyülekeztek. Elkezdte fertőtleníteni a sebemet, összeszorított szemekkel tűrtem a munkáját, amit hamar észrevett. 

-Ha nem teszem meg, elfertőződik, és többel kötöd be mint egy kis fájdalom. -Mondta nyugodtan, nekem pedig kezdett elegem lenni a hangulatingadozásaiból. -Elmondjam miért nem engedlek el téged? 

Rá kaptam a tekintetem, hiszen nem szokta magától elmondani a dolgokat. Kell hozzá egy harapófogó. 

-Mert megkedveltelek. 

Sziasztok! bocsánat a kimaradásomért, remélem maradt még itt valaki, és azt is hogy testszett. Nos, a következőig is PÁPÁ! :3