Nagyon nehezen keltem az ébresztőm idegesítő hangjára. Éjszaka még többször is felkeltem, mert nagyon rosszul voltam, vert a víz, fáztam, szerintem lázam volt, de nem foglalkoztam vele, csak vissza feküdtem aludni.
Próbáltam kimászni az ágyamból, de mindig visszahúzott- végre valaki szeret- mosolyodtam el magamba, majd erőt vettem magamon és átsétáltam zombi módjára a fürdőbe. Apu már kint ült a nappaliba, a tájat nézte közben a kávéjából kortyolgatta.
-Jóreggelt- öleltem meg hátulról.
-Neked is, nagyon szép időnk van ma- mondta fülig érő szájjal. Én erre csak gyorsan nyomtam egy "aha" szerűséget és siettem vissza a szobámba a ruhámat kiválasztani. Egy babarózsaszín pólóra és az iskola kötelező kék szoknyárája esett a választásom. Gyorsan felkaptam, majd a hajam egy laza kontyba fogtam. Egy kis alapozót és szempillaspirált tettem az arcomra, hogy valahogy azért nézzek is ki. Bepakoltam a nagyoon stilós táskámba(😂), majd kirohantam a konyhába, bekaptam a reggelimet, eltettem a szendvicsem. Miután ezekkel végeztem felvettem a Vans cipőm és a bőr kabátom és indultam is suliba. Verőfényes napsütés volt, a reggeli friss levegő különösen jól esett, ezért mélyen magamba szívtam, majd kifújtam. 15 perc sétára lakok az iskolától, szóval eléggé szedni kellett a lábam, mert háromnegyedre be kell érni és fél volt.
Útközben találkoztam Do-val, 7 házzal arrébb lakik mint mi, ezért általába együtt szoktunk menni.
-Sziaa. De rég láttalak!- ölelt meg.
-Hali, én is. Úristen annyi mesélni valóm van, TE JÓÉG.- tapsikoltam mint egy 5 éves, de nem tehetek róla ha már csak a gondolattól is boldog leszek.
-Na, hallgatlak- mosolyodott el perverzül.-Shawn van a dologba?
-Talált, süllyedt.-nevettem el magam.
Elmeséltem neki az első édes pillantását, az első puha, melengető érintését, és ahogy rám nézett egész vacsora alatt, hogy már mennyire hiányzik az egész lénye, az mindent elárult, hogy nem a dal miatt hívott el, hanem valami teljesen másat akar, amit én sem bánnék bevallom.
Időközben megérkeztünk a pokolba, nem utálok suliba járni, de most nagyon, legszívesebben otthon maradnék Shawnnal és egésznap be lennénk gubózva a szobába, és filmet néznénk vagy... áhh nem fontos.
Felslattyogtunk a 2. emeletre Dorival, és beültünk az osztályterembe, már ott várt minket Dave.
-Sziasztok csajok- ölelet meg mind kettőnket.
-Szia, annyi mindent kell mesélnem hogy az hihetetlen- kezdten ek ugrálni megint. Elregéltem neki is ugyanazt mint Dorinának.
-Ebből lesz valami-huzogatta a szemöldökét- amúgy én tudtam, láttam ahogy rádnézett a koncerten is, meg amikor álltam a színpad előtt akkor hallottam valami olyasmit, hogy " Andrew szerinted hogyan hívjam el randizni burkoltan, hogy ne jöjjön rá?".
-Komolyan? És ezt miért nem mondtad?
-Nem akartam, hogy beleéld magad, ha nem így lenne. Érted. De akkor biztos ez volt, mert elég nagy jeleket adott rá.- nyitottam volna szóra a számat, de a csengő közbe vágott.
Matek volt az első Mrs.Own-nal. Utálja az egész osztály, nagyon szemét tud lenni, érzem, hogy most sem lesz másképp.
📖📚📖
-Psszt.. Vee, ébren vagy?-ébresztett fel Dave a bökdösésével és a suttogásával.
Felemeltem a fejem, ezzek jelezve hogy élek és visszahajtottam.
📖📚📖
Az utolsó óránknak is vége lett, magam mögött becsaptam az ajtókat, mint aki már minimum 10 éve börtönbe van úgy futottam ki. Nyugodt szívvek léptrm át az iskola kapúit és indultam el haza. Betettem a fülesem és a Three Days Grace-től az I hate everything about you ment.
A kihalt utcán sétáltam mikor valaki megfogta a vállam, reflexből megfogtam a kezét és megfordultam, ezzel egyúttal majdnem el is törtem szegénynek a kezét.
-Veronica csak én vagyok, nyugi- sziszent fel
-Uhh.. baszki... bocsi, csak.. áhh hagyjuk az a lényeg, hogy bocsánat hogy majdnem kitörtem a kezed-nevettem el magam kínomba.
-Hova mész amúgy?
-Suliba voltam, szóval most először oda-mutattam a sarkon lévő kávézóra- majd haza
-Meghívlak egyre-mondta csillogó szemekkel.
-Köszi, de....-nem tudtam végig mondani mert a szavamba vágott
-Nincs de, fizetem és kész-szegte fel az állát.
-Hát.. jó. Akkor gyere mert jó lenne minnél hamarabb hazaérni, mert nagyon sok tanulnivalóm van. És amúgy hogy hogy erre jártál?-vettem fel a másik vállamra is a táskám.~~~~~~~~~~Shawn szemszöge~~~~~~~~~
-Hát.. jó. Akkor gyere mert jó lenne minnél hamarabb hazaérni, mert nagyon sok tanulnivalóm van. És amúgy hogy hogy erre jártál?- amikor a kérdés elhangzott, elkezdtem gondolkozni, hogy most mit is mondjak neki, hogy ne nézzen őrültnek, mert nem véletlen jártam erre.
-Ömm.. csak úgy sétáltam és megláttalak téged, gondoltam idejövök hozzád.-mondtam egy kicsit zavartan. Az igazság pedig az, hogy látni akartam, látni akartam szépséges arcát, a csodálatos mosolyát, a szemeit amik megbabonáztak engem, a tökéletes alakját, ahogy belekap az őszi hűvös szél a szép, göndör, barna hajába. Érezni akartam az érintését, a tekintetét magamon. Akartam őt.
-Értem-mondta majd elmosolyodott.
-Milyen volt a suli?
-Átlagosan szar... matekkal kezdtünk aki utál minket, de ez kölcsönös is.
-A régi matek órák.. soha nem értettem, amikot az a feladat hogy 5km/h-val megy a biciklis és 500 métert kell megtennie akkor számold ki, hogy hány éves a férfi.-mondtam egy kicsit szarkasztikusan.
-Na, végre valaki aki ugyanezt gondolja,mint én...~~~~~~~~~Veronica szemszöge~~~~~~~~~
Beértünk a kávézóba, majd kikértük a kettő forró köttyöt. Elfoglaltunk egy szimpatikus boxot.
Hosszas beszélgetések után eszméltem fel hogy mennem kéne.
-Megyünk?
-Ja, igen persze, csak gyors megiszom és mehetünk is- miután lenyelte gyorsan felpattant és el is indultunk.
Már csak egy utca választott el a meleg otthonomtól, amikor a kellemes csendet megtörve megszólalt.
-Holnap elvigyelek suliba?- kérdésén nagyon meglepődtem.
-Ömm.. Do-val szoktam menni és nem akarom, hogy egyedűl menjen, szóval nem szükséges, de azért köszi- mosolyogtam rá.
-Hát oké..- bigyesztette le a száját és játszotta a megbántottat.
-De, ha ennyire szeretnél fuvarozni, akkor értem jöhetsz ha gondolod-vontam meg a vállam. Erre a mondatomra felkapta a fejét és hevesen elkezdett bólogatni.
-Mikor végzel?-kérdezte leplezve izgatottságát. Vajon Dave igazat mondott??
-Olyan 2 körül, utánna edzésem lesz, szóval majd a csarnokhoz kéne menni, ha nem baj.- húztam el a szám. Erre nem válaszolt semmit csak elmosolyodott és megcsóválta a fejét.
Meg is érkeztünk, öleléssel köszöntünk el, a megszokott baráti ölelésnél kicsit szorosabban ölelet, de nem nagyon zavart. Lerugtam a cipőm, majd a konyhába vettem az irányt. Apu még nem volt itthon, ezért hogy ne unatkozzak kicsit rendet pakoltam a konyha pulton, majd felmentem a szobámba tanulni.
Nagy tanulások közepette jelzett a telefonom, hogy valakinek nagyon hiányzok.Üzenet:
Chery❤: Nem is mondtad, hogy Shawn elhívott vacsorázni, ÉDESISTENEM VEE😥.Me: Ma akartam, de nem voltál suliba🤷♀️
Chery❤: Akkor felhívlak es meselj el mindent MOST!!
Elmeséltem neki is tövirűl hegyire mindent. A reakcióját szerintem már az időközben megérkezett apa is hallotta a nappaliba. Ezután már csak befejezten a tanulást, apuval beszélgettem egy kicsit, lezuhanyoztam és bedőltem az ágyba.
••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
A hétvégén több rész is lesz. Ha tetszett szavazzatok. Peace testvéreim.✌
❤
2018.11.10

YOU ARE READING
Same stars |S.M| (SZÜNETEL)
FanfictionVeronica Steelről szól ez a kis történet aki lehetséges, hogy találkozik a jövendőbeli barátjával. Vagy mégsem? Csak barátok lesznek? Minden megváltozik a két fél életében?