Same stars |S.M| (SZÜNETEL)

6/2

-Szia - köszönt, majd szorosan karjai közé zárt, nagyon megnyugtató volt leírhatatlan érzés.
- Sziaa- motyogtam az izmos mellkasába.
Akik elmentek mellettünk, kicsit furcsán néztek ránk, de ez most cseppet sem érdekelt, csak is Ő.
- Egy kávé mellett megbeszéljük? Aztán ha úgy döntessz akkor apukáddal is meg kell, hogy beszéljük.- mondta kicsit félve a választól.
- Velem nem kell erről tárgyalni, én annyira boldog vagyok, hogy nem tudom szavakba önteni.- gyűltek a szemembe újra öröm-könnyek.
- Vee, ne sírj kérlek- szorított megint védelmet nyújtó karjaiba.- otthon van apukád?- nem válaszoltam csak bólogattam és a szememből kicsorduló cseppeket törölgettem. Úgy éreztem magam mind egy kis 5 éves akinek leesett a fagyija a földre. Beszálltunk a kocsiba és egyenesen hozzám vettük az irányt.
Egész úton csak az elsuhanó házakat, fákat kémleltem az autó ablaka mögül. Hosszi percek elteltével éreztem egy meleg, nyugtató hatalmas kezet a combomon, az út végéig rajta volt.

Beértünk a jó meleg lakásba, levettük a kabátunkat és egyéb ruhadarabunkat, majd bevittem a szobámba a táskám, amiben Shawn is követett. Első dolga volt a fényképeket végignézni, elég gáz képek is ki voltak rakva, ezért vártam a reakcióját, ami csak egy halvány mosoly volt. Nagyon aranyos volt ahogy a hidegtől kipirosodott arcába belelógott egy kósza göndör tincse, Halálom.
- Na, gyere- sóhajtottam fájdalmasan, mintha kivégzésem időpontját beszélnénk meg. Bekiáltottam apa dolgozó szobájába, hogy jöjjön ki, mert nagyon fontos dolgot szeretnénk vele megbeszélni, igen, szeretnénk, már hozzászokott, hogy Shawn majdnem mindennap itt van, ezért már meg sem lepődött.
- Jónapot-fogtak kezet
- Tegeződjünk nyugodtan, már ezt megtárgyaltuk- kacsintott apám egyett rá.- miről akartok beszélni?- kezdte full nyugodtan. Megböktem Shawniet, hogy kezdje, mivel ő akar elvinni magával.
- Árról lenne szó Hall-igen így hívják apát.- Ugye írtunk egy számot a lányával és ezt szeretném a turnémon is előadni.... vele- Na itt láttam hogy apa arcára kiült a döbbenet.- Elengedné túrnézni velem? Kérem, ígérem, hogy egy hajszála sem fog görbülni, vigyázunk rá, és az érettségiről is gondoskodtam, nem kell majd évet ismételnie, csak előre kell hoznia a vizsgát úgy az iskolából is elengedik- nézett rám boci szemekkel. Fel sem tudtam fogni, előrehozni? Biztos hogy Nem, igaz már sok tanár javasolta, mert játszva megcsinálnám.
- Figyelj fiam Veronica még túl fiatal ehhez, nem bírná ezt a terhelést, szóval nem engedem.- Miiii? Hogy ÉN nem bírnám? Most már csak azért is megcsinálom az érettségit hamarabb és elmegyek arra a nyamvadt túrnéra.
- Apa- csattantam fel- Szerinted ilyen gyenge vagyok lelkileg? Komolyan? Ilyennek képzelsz el? Na most már azért is megcsinálom ha bele is halok. Egyetlen egy hét múlva nagykorú leszek, könyörgöm, orvosira készülök, most ha kihagyok 1 évet akkor mivan? Semmi, nagyon szeretlek apu, de tudod, én már elég érett vagyok, hogy felfogjam mennyi teherrel jár. Szóval ha engedsz, ha nem én megyek.- csaptam be magam mögött az ajtót. És máris elkezdtem nézegetni a tételeket.
- Gyere ki azonnal Veronica Elisabeth Steel- kiabált utánam apa, igen ez a teljes nevem.

~~~~~~~~~~~Shawn szemszöge~~~~~~~~~~
Azta, na erre nem számítottam, hogy ilyen is tud lenni a Vee, de tetszik. Meg kell győznöm az apját, mert ez így nem lesz jó.
- Hall, gondolja át, kész nő a lánya, és megpróbáljuk a legkevesebb terhet rátenni, sőt, nem kellesz semmit se csinálnia csak el kell énekelnie velem pár számot és higyje el nagyon jól fogja magát érezni, ha bármi változik a turné után vállalom a felelőséget érte.- túrtam bele idegesen a hajamba, láttam ahogy megenyhülnek szigorú vonásai.
- Mikor indultok? És meddig tartana ez az egész?- nézett rám meggyötört arccal.
- December 10-én lesz az első koncert ami itt lesz a Toronto Parkba, utánna megyünk Európába és onnan kezdődik a turné, elsőnek Spanyolországba megyünk, aztán Németország ott lesz Berlinbe, Münchenbe. A többit nem tudom pontosan, de 2 hónapig lennénk távol.- bevallom nagyon izgultam, talán jobban mint a fellépések előtt.
- Szombatig eldöntöm- kifújta benn tartott levegőjét, majd visszament a szobájába. Én pedig bekopogtattam Veronicához.

- Bejöhetek?-dugtam be az orrom.
- Gyere- dünnyögte. Nagyon szeretem amikor ilyen kis durcis, olyan édes.
- Mit csinálsz?- támaszkodtam meg az asztalon felette és egy puszit nyomtam a hajába. Láttam, akaratlanul is elmosolyodott ezáltal én is.
- Nézegetem a vizsga tételeket, hogy melyik van meg ezek közül, mert holnap lesz az előrehozott.- túrt bele a hajába- már szóltam a tanárnak, hogy jelentkeznék, most már nincs visszaút.- magammal szembe fordítottam a székkel együtt, és leguggoltam elé, hogy egy szemmagasságban legyünk.
- Figyelj, beszéltem apuddal és azt mondta, hogy Szombatig eldönti. Sikerülni fog, nyugi, nagyon okos intelligens lány vagy, melletted vagyok és támogatlak mindenben.- fogtam két kezem közé az arcát, égetett a vágy, hogy csókot leheljek telt ajkaira, de nem lehetett. Nyomtam egy puszit a homlokára és magamhoz szorítottam amilyen erősen csak tudtam.

~~~~~~~~~~Veronica szemszöge~~~~~~~~~
Miután Shawn hazament, meg sem álltam a tanulásba, egy éjszaka alatt megtanultam mindent, még  jó magam sem tudom hogyan is csináltam, nagyon durva. 2 órát aludtam, hogy éppen csak ne ájuljak el és koncentrálni is tudjak.
Felvettem a fehér ingem és egy fekete nadrágot, felfogtam a hajam és tettem egy kis alapozót és szempillaspirált az arcomra. Meg reggeliztem, bár az idegességtől alig bírtam enni. Apát már nem találtam itthon, de most nem is baj szerintem.

Mikor bementem a suliba a vizsga előtt még gyorsan felszaladtam a terembe, hogy közöljem a barátaimmal a nagy hírt, nem is kell mondanom szerintem, úgy ugrándoztunk mind a 4-en mint az óvodások akik karácsonyra megkapták a hiperszuper legújabb játékot. Mielőtt kiviharoztam volna a teremből sok sókért kívántak és már ott sem voltam.
Én következtem. Nyugi Vee menni fog csak koncentrálj.
[...]

3 órán keresztül vizsgáztam, nagyon rossz volt, de szerintem sikerült. Ültem és vártam, hogy kitegyék az eredményt amikor jelzett a telefonom, hogy valaki már hiányol, Shawn írt.

S: Na? Hogy ment?

V: Pillanatokon belül tudjuk meg az eredményt, szoríts.😌

S: Ezt csináltam eddig is💕

Kijött a bizottság és kitették. Nem mertem megnézni, láttam nagyon sok csalódott arcot. Bátorságot vettem magamon és elkezdtem keresni a papíron a nevem.

Veronica Elisabeth Steel - 80% - Sikeres

Nem hittem a szememnek, átnéztem vagy 100-szor,  de nem olvastam félre, sikerült, uramisten. Lefotóztam és elküldtem Shawnnak. Rögtön jött a hívás is.

- Nagyon büszke vagyok rád, édes Istenem- hallottam meghatódott hangját a vonal másik feléről.
- Jaj azért el ne kezdj sírni- nevettem fel megkönnyebbűlten.
- Ez nagyon nagy dolog. Érted menjek?
- Ömm.. aha jöhetsz, nincs kedvem haza gyalogolni.

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Sziasztoook!!!❤ Itt lennék egy újabb résszel. Szerintetek megy majd túrnézni Veronica?😉 Kövi részben kiderül.  Ha tetszett akkor szavazzatok vagy kommenteljetek!!
2018.12.09✌❤