Youth [S.M. ff] +18

1. fejezet

"RÁGÓ A CIPŐTALPRA"

2018. Augusztus 13. Hétfő, 21:27

Egy fekete csipkés koktél ruhában ácsorogok a bár egyik teraszán. Augusztus lévén még most, este fél tízkor is meglehetősen meleg van. A távolból hallatszódik valami DJ dübörgése, és a szórakozóhelyről is kiszűrődik némi zene, de nem foglalkozok vele. Olyan rég voltam Magyarországon, rettentően hiányzott már a hazai levegő. És most hogy végre itt vagyok, egy hülye fesztivál bárjának a teraszán álldogálok arra várva, hogy a célszemély mikor ballag be az ajtón.

Szerencsére a főnököm megtudta, hogy egy terror szervezet robbantani akar ebben a bárban, méghozzá egy emberre szerelt bombával. Valami hírességet akarnak kinyírni, és nekem csupán annyi a dolgom, hogy megtaláljam és hatástalanítsam a robbantót, mielőtt robbanthatna. Tudom hogy körülbelül csak 11-kor érkezik, szóval még van bő két órám.

Mivel totálisan fel vagyok készülve, a combfixemben pedig egy pisztoly lapul, teljes nyugodsággal szemlélem a bulizó fiatalokat. Hihetetlen hogy velem egykorúak, mégsem tudnak semmit sem az életről. Fogalmuk sincs arról hogy mi folyik a világban, milyen háborúk zajlanak, mennyi ember halt meg azért, hogy ők most itt lehessenek. Lehet hogy csak én nőttem fel túl hamar, de én sosem tudtam ilyen önfeledten szórakozni tudva, hogy mi van kint.

A hűs szellő simogatja a bőröm, kezdek picit fázni de mégsem megyek be, mert innen tökéletes rálátás nyílik a bár bejáratára. Az órámra pillantok. Lassan 10 óra lesz. A tekintetem újra a bejárathoz siklik. A szemem megakad egy nagyobb társaságon, akik éppen be akarnak jutni. A legmagasabb srác saccográffal 20-21 éves, ha jól látom barna a haja. Fekete trikót visel, szemeit napszemüveg fedi, amit furcsálok hiszen sötét van. Vállat vonva újból körbe nézek, majd felpillantok a csillagos égre. Régen hallottam egy dalt, aminek még azóta sem tudom a szövegét, sem a címét, sem azt, hogy ki írta, de egy sor belevésődött a szívembe. "When you fall asleep tonight, just remember that we lay under the same stars." Azóta akárhányszor felnézek az égre, ez jut eszembe. Gyönyörű ez a zene, sajnálom hogy évek óta nem hallottam. Majd talán egyszer megkeresem.

A távolban dübörgő zene egyre halkul, de a bulizó tömeget ez csöppet sem zavarja. Pont látom, ahogy két lány egymás szájában kutat, majd az egyik hirtelen öklendezni kezd, aztán lehányja a másik fejét. Undorodva nézek odébb, ahol három srác éppen vetkőző versenyt rendez. Na ez már jobban tetszik! A cipő és a zokni mostanra mindháromról lekerült, kettejükön pedig már póló sincs. Mosolyogva nézem a baromkodásukat.

- Mit keres egy ilyen lány egyedül ezen a teraszon? - jön mögülem a hang. Na már csak ez hiányzott! Szemforgatva fordulok meg, hogy a srác szemébe tudjak nézni. Meglepetésemre az előbbi barna hajú fiú áll előttem, akit a bejáratnál láttam.

- Semmit, csak kiszellőztetem a fejem. És te hogy hogy itt?

- Cigizni jöttem. - támaszkodik rá a korlátra. Fintorogva nézek rá. Utálom a cigi szagot. Nem akarom, hogy mellettem füstöljön. Az arcomat látva felnevet, majd szólásra nyitja gyönyörű ajkait. - Csak vicceltem. Nem is dohányzom.

- Aham. - csak ennyit válaszolok, aztán újra a bejáratra pillantok.

Kínos csend telepszik közénk. Argh, mikor lesz már 11 óra? Csak hadd intézzem el a feladatom, aztán lépek is.

- Egyébként Shawn Mendes vagyok. - nyújtja felém a kezét bemutatkozás képpen. - Örülök a találkozásnak!

Gyanakodva nézem a jobbját, de végül a mancsomat az övébe csúsztatom, és megrázom.