Youth [S.M. ff] +18

11. fejezet

Még mielőtt bármibe is belekezdenénk, szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik eddig kitartottak mellettem, és olvasták a sztorijaim. Nem, nem fejezem be, és még egy ideig nem is szeretném, csak gondoltam megköszönöm, mert tényleg hálás vagyok.

De ez még nem minden, még van két dolog, amit szeretnék megköszönni nektek. Az első az lenne, hogy a sztorin már több mint 5k megtekintés van, ami számomra azért hihetetlen, mert ez mégcsak a 11. rész lesz. Az előző "könyvemen" valahol a 20-21. rész körül jött össze ennyi és én akkor is majdnem szívbajt kaptam miatta, most meg lassan nem 5k, hanem 55k lesz rajta. Tényleg lenyűgöző, imádlak titeket. ❤❤

A második pedig az lenne, hogy a profilomon meglett a századik követő, és ezért írtó hálás és emoshawnal vagyok. ❤ Bár tudom hogy így, hogy most ezt így kiírtam, páran majd mennek és kikövetnek, dehát egyet tudok érteni velük, mert nagyon nem érdemlem meg azt, amit tőletek kapok. Szeretlek titeket, és köszönöm szépen hogy itt vagytok.

Most pedig nem húznám tovább az időt, jó olvasást!

"ÉDES A BOSSZÚ"

Augusztus 19. Vasárnap, 02:56

- Mi igazából együtt vagyunk...

Elhűlve kapom a fejemet a mellettem trónoló fiúra, aki magabiztosan rám mosolyog, majd Janere vezeti a tekintetét. A lány vérben forró szemekkel néz Shawnra, de ő ezzel mit sem törődve rákulcsolja ujjait az enyémekre, aztán felém fordul.

- Igaz, Bébi? - kérdi felvont szemöldökkel, mire lassan bólintok, és lesütöm a szemem. Ekkor döbbenek rá, hogy tulajdonképpen még mindig meztelenül üldögélünk, miközben csupán egy takaró fedi a testünk, a legjobb barátnőm pedig éppen minket bámul.
De a lány nem zavartatja magát,  kereszbe font karral fújtat egyet.

- Őszinte leszek veletek. - kezdi. - Akármi is folyik itt, nem mehet így tovább. Ha ez a parancsnok fülébe jut, nagyon nem lesz bolog, és hidd el nekem Pihe, nem akarod azt megtudni, milyen ő dühösen. - pár másodpercig szünetet tart, de aztán folytatja. - Nem lehet többet a védenced! Átveszem az ügyet.

Elhűlve bámulok rá. Ezt nem teheti! 

- De... - próbálok közbevágni, a lány viszont nem engedi.

- Csak semmi 'de'! Ismerlek, Pihe! Ha nálad maradna az ügy, túlságosan kötődni kezdenél hozzá! - mutat Shawnra, aki köpni-nyelni nem tud. - Beszélned kell a parancsnokkal! - néz újból rám. - Három percetek van felöltözni, utána mindent elmondok. - közli, majd szó nélkül kimegy a szobából, és bevágja maga mögött az ajtót...

°°°

Immár felöltözve lépek ki a hűvös levegőre. Jane felnéz a telefonjából, majd az ajtóra vezeti a tekintetét.

- Ő hol van? - kérdi Shawnra az utalva.

- Még bent. - suttogom szomorúan. - Mondtam neki hogy maradjon, úgyis velem akarsz beszélni, nem vele. Addig összeszedi magát.

- Jó. - fordul felém a lány, majd körbenézve megbizonyosodik arról, hogy senki sem figyel minket. - Szóval a parancsnok az előbb hívott. A Hamas terrorszervezet emberei megtámadták Izraelt. - közli a szemembe nézve, bennem pedig egyből felmegy a pumpa. 

- Megint? - csattanok fel.

- Igen. Egyelőre még a *vaskupola (magyarázat a fejezet alján. - a szerk.) kibírja a terhelést, de pár helyen már meggyengült és egy-két bomba becsapódott. Az egyik egy autópályán, és csak egy másodpercen múlott, hogy nem a kocsit találta el. - sóhajt fel. - Az autóban egy család ült, a hátsó ülésen lévő 3 éves kislány eszméletét vesztette, kórházban van. Ennél nagyobb probléma nem történt szerencsére.