Youth [S.M. ff] +18

9. fejezet

Én: "A sulikezdés előtt még tuti lesz egy rész"

A rész: *3 héttel a sulikezdés után kipublikálódik, próbálva kerülni a szemkontaktust minden olvasóval, amiért megint retek sokat késett*

Bocsi hogy ilyen soká jött, csak egész augusztusban külföldön tartózkodtam (nem nyaralási okokból) és nagyon kevés szabadidőm volt, illetve nulla magánéletem, ugyanis szó szerint egy másodpercig sem voltam egyedül. Max. ha aludtam. Remélem nem haragszotok rám annyira, viszont nem is húznám tovább a szót, jó olvasást. ❤

"SZÜKSÉGEM VAN RÁ"

A lány fülébe súg valamit, majd felém bök a fejével, mire a kurva kajánul elvigyorodva fordul meg, és kihúzza a biztosító szeget a kézigránátból...

Augusztus 19. Vasárnap, 00:04

Tudom, hogy csupán másodperceim vannak, míg az a rohadt gránát felrobban. Az agyamat egyfajta köd borítja el, és olyan ösztönösen cselekszem, mint egy anya tigris.

- Mindenki a földre, azonnal! - ordítom torkom szakadtából, ezzel egyidőben pedig belököm Shawnt egy asztal alá. Az emberek ijedten hasra vetik magukat, míg én egy tizedmásodperc alatt a lány mellett termek, kikapom a kezéből a bombát és olyan magasra dobom, amilyen magasra csak tudom. Minden olyan gyorsan történik, én mégis lassított felvételben látom a történteket és érzem, még gyorsabban kell cselekednem. Hanyadt vágom magamat, miközben előrántom a pisztolyomat a combfixemből, és a - még mindig levegőben lévő - gránátra célzok, majd meghúzom a ravaszt, aztán elrúgom a csaj térdét, és magamra rántom. Ahogy a lövedék találkozik a gyilkos tárggyal a levegőben, hallom a robbanás hangját, és tudom mi következik. Az emberek egyenként jajdulnak fel, ahogy a repeszek a testükbe fúródnak, sikítás tölti be a termet. A rajtam fekvő terrorista lány tüdejébe is becsapódik egy repesz, ő pedig azonnal fuldokolni kezd.
Lelököm magamról az immár élettelen testet és felpattanok tudván, hogy a repeszek már szétrepültek a szélrózsa minden irányába. Erőteljesen megragadom az asztal alatt fekvő fiút, a pólójánál fogva felrántom, és magam után kezdem vonszolni a bepánikolt tömegben.
Shawn teljesen sokkhatás alatt van, nem ő irányítja a testét, csupán az adrenalin viszi tovább.
Könyökömmel próbálok utat fúrni a megbojdult emberek között, és bár nincs könnyű dolgom, hamarosan meglátom a kijáratot. Sietnünk kell!!
Tudom, érzem, hogy az a lány nem volt egyedül, és a társai is hamarosan lecsapnak.
Pár másodperc múlva el is dördül az első fegyver, én pedig megragadva a kilincset kilököm Shawnt az ajtón, majd kilépve bevágom magam mögött. Újból megragadom a csuklóját és futni kezdek, ahogy csak a lábam bírja.
Hallom a diszkóból jövő fagyos sikításokat, a lövéseket, fájdalmas kiálltásokat, mire még gyorsabban kezdek rohanni.
Áldom Shawnt és az eszét, hogy a kijárat mellett lévő szórakozóhelyet választotta a koncert után, mert így alig fél perc alatt kiérünk a fesztiválról. Betuszkolom a még mindig sokkos fiút egy taxiba, majd lediktálom a motel címét, amiben megszálltunk Jane-nel.

°°°

Augusztus 19. Vasárnap, 00:12

- Ez... Ez mi volt? - fordul felém Shawn. Percek óta mozdulatlanul ült egyhelyben, maga elé bámulva. A taxival éppen dugóba keveredtünk, de ő ezt észre sem vette. Olyan volt, mintha teljesen kiszállt volna belőle az élet, és csak a teste lett volna jelen. Felpillantok rá, mire üveges tekintettel mered vissza rám, még mindig a válaszomra várva.

- Figyelj Shawn... - kezdek bele. - Valamit el kell mondanom. - a sofőrre nézek, aki láthatóan egyáltalán nem figyel rám, én mégis gyanúsan pislogok felé. - Mindent meg fogok magyarázni, amint visszaérünk a szállásra. - bíztatóan rámosolygok a fiúra. - Igérem.