Youth [S.M. ff] +18

12. fejezet

Sziasztoook! Tudom hogy tegnapra ígértem a részt, és akkor el is kezdtem, csak közben a húgom és a bátyám összeveszett, a húgom lelépett itthonról, úgyhogy utána egy ideig őt kajtattam, mert fogalmam sem volt hova ment. Aztán persze meglett, de az este további részében őt vígasztaltam, filmmaratont kellett tartanom vele meg ilyenek, szóval mire lement a saját szobájába, majdnem éjjel egy óra volt, és csak utána tudtam befejezni. Hajnali fél négykor végeztem vele, szóval előre is nagyon bocsi, ha tele van hibákkal és értelmetlen, de próbáltam a legjobbat kihozni a kómás fejemből xd
Most még egyszer átolvastam és kijavítottam benne pár dolgot, de nem vagyok biztos benne hogy mostmár hibátlan, mert nyilván eléggé fáradt vagyok, szóval légyszi nézzétek el nekem...

ÉÉÉÉÉS most jön az az rész amit imádok, aka az, hogy megköszönhetem nektek hogy itt vagytok és támogattok engem. Szinte hihetetlen, hogy a múltkori résznél köszöntem meg az 5k megtekintést, most meg lassan 7,5k lesz rajta, ami számomra... Durván nagy növekedés a két rész között. Szóval tényleg nagyon szeretlek titeket, és köszönöm hogy nem engeditek hogy feladjam!

Na nem húzom tovább a szót, jó olvasást Babszik!

"ITT ÉLNED, S HALNOD KELL!"

Augusztus 23. Csütörötök, 01:44 (Jordánia)

Ahogy a fagyos szél keresztülsüvít a sziklák résein, megborzongok. Akármennyire is szeretem ezt az országot, a sivatagi éghajlattal még most sem tudok teljesen kibékülni. Nappal kibírhatatlan a meleg, éjjel pedig még öt rétegnyi ruhával is érezni lehet az erős, hideg légáramlatot. Tegnap éjszaka például fagypont alá süllyedt a hőmérséklet, pedig nappal majdnem 43 fok volt. Most ugyan csak 8 fok van, de mégis úgy érzékelem, lassan halálra fagyok...
Két napja vagyok itt, egyhelyben, szinte mozdulatlanul, és pontosan 53 órája vagyok talpon. Mindent összevetve elég szopás ez a meló, engem mégis rettentően hajt a bosszúvágy. Bár nem vagyok zsidó származású - legalábbis nem tudok róla -, annak vallom magam, és minden egyes alkalommal felkapom a vizet, ha valaki bántja a népemet. 
Az órámra pillantok. Pár perc múlva két óra lesz, így kényelmesen elhelyezkedem a kiugró szikla mögött, majd a távcsövembe nézek. Az ég ma meglepően tiszta, a csillagok ragyogása bevilágítja a környéket, így tökéletes rálátás nyílik az alattam elhelyezkedő kopár kősivatagra. A távolból gyereksírás hallatszik, de valószínűleg csak a szél hozta idáig a hangot, a legközelebbi kisebb település is csak egy mérföldnyire van innen. Nem is értem, a Hamasz miért pont ezt a helyet választotta a tárgyalás lebonyolítására, és miért pont éjjel kettőkor tervezik véghez vinni. Dehát ez van, én pedig örülök, hogy az ezredes ilyen pontos információkkal szolgált, mivel így a  helyzethez képest viszonylag könnyen el tudom végezni a feladatom. 

A napokban több drónt is küldtek a területre, és ilyenkor áldom az eszemet és az állítható hőmérsékletű, színváltó álcaruhát is. Életemben először most találkoztam ilyennel, még nagyon új a cucc. Felveszi a környezete színét, akárcsak egy tintahal, és be lehet rajta állítani hogy hány fokos legyen, így ha mérem a környezetem hőmérsékletét, még hőkamerával sem tudják bemérnia helyzetemet. Ráadásul azáltal hogy a Hamasz folyamatosan figyeli ezt a területet, már teljesen biztos lehetek benne, hogy jó helyen vagyok...

Augusztus 23. Csütörtök, 02:06 (Jordánia)

Gondolatmenetemet motorzúgás szakítja meg. Egy pillanatra elemelem a fejem a fegyver távcsövétől, és szabadszemmel végig pásztázok az alattam elhelyezkedő tájon. Sejtésem beigazolódik: a hegy lábánál egy innen igen aprónak tűnő terepjáró szab keresztül a sivatagon, aztán lassítani kezd, végül pedig megáll nem messze a hegyről lefutó patakmedertől, ami most kiszáradva áll. Az autóból két pasas ugrik ki, de innen nem látom teljesen tisztán az arcukat, így kénytelen vagyok újból a távcsőbe pillantani. Mindketten napszemüveget és homokszínű taktikai ruhát viselnek, de még így sem olvadnak bele a tájba, hiszen a kősivatag homokja kissé vöröses színű. A két férfi a kocsi lökhárítója elé áll, fegyvereiket maguk előtt tartják. Hamar be kell látnom; nem ők a ponteciális ellenfél, akire vadászom. A puskámat kissé jobbra irányítom. Lassú, óvatos mozdulatokkal kell cselekednem, hiszen egy apró hiba is végzetes lehet.