Youth [S.M. ff] +18

4. fejezet +18

"A LÉNYEG"

2018. Augusztus 16. Csütörtök, 19:41

- Szóval? - pillant rám Shawn az étlap felett. - Milyen az élet Japánban? Tetszik az ország?

A boros poharamat lötyögtetve bólintok.

- Ühüm... De minden olyan más. - beleszürcsölök az italomba, majd elmosolyodok. - Kedvesebbek az emberek, és sokkal szorgosabbak. Viszont talán ami a legszembetűnőbb az az, hogy nem nyávognak annyit. Hát, nem egy magyar mentalitás.

A fiú felnevet, majd az asztal felett átnyúlva óvatosan enyémre helyezi a mancsát. Alap esetben valószínűleg elhúznám a kezem, de nagyon megkedveltem őt, így nem akarom megbántani. Meg amúgy is élvezem a társaságát, és melegséggel tölt el az érintése. 

Arcát nézve újra rá kell ébrednem, hogy ez az ember egyszerűen tökéletes. Minden egyes vonása dominanciát és férfiasságot sugároz, lágy mosolya viszont nyugodtságot áraszt, így teljesen biztonságban érzem magam vele. Hiába vagyok mesterlövész, hiába tudom megvédeni magam, nekem is szükségem van egy olyan férfira, aki mellett el tudok lazulni, mert tudom, hogy megbízhatok benne. Még akkor is, ha ez csak ideiglenes, hiszen nemsokára szétválnak útjaink, és vége lesz ennek a futó kalandnak. Valószínűleg most találkozunk utoljára, szóval ma éjjel a maximum élvezetet fogja kapni tőlem. A legjobbat fogom nyújtani. 

- Hé, Pihe, minden oké? - kérdi Shawn aggódva, mire feleszmélek a gondolkodásból.

- Ja igen, persze, csak elbambultam. - mosolygok rá, amit boldogan viszonoz. Időközben mellénk ér a pincér és várakozóan néz ránk, mire észbe kapok. Baszki, még azt sem tudom, mit kérek! Gyorsan felkapom az étlapot, és mivel Shawn (sajnos) egy úriember és engedi hogy én rendeljek először, ezért kiválasztok egy random dolgot. A pincér furcsán bólint, majd mosolyogva Shawnra néz. A fiú is lediktálja hogy mit kér, és bár én nem ismerem az ételt, a pincér már el is tűnik a konyhában. 

- Mit kértél? - pillantok Shawnra, aki fintorogva nézi a menüt.

- Őszintén? - nevet fel. - Fogalmam sincs. Itt minden japánul van. Ennek volt legkönnyebb kimondani a nevét.

Na, ez remek. A lényeg, hogy mindketten roppant tájékozottak vagyunk.....

2018. Augusztus 16. Csütörtök, 20:23

- Hát ez... - szörnyülködik Shawn. - Hát ez ritka szar.

Mosolyogva nézem, ahogy próbálja lenyelni a szájában lévő kaját, de végül feladja a harcot, és igen kultúráltan a szalvétába köpi a megrágott falatot. Tipikus fiú. 

Én már rég elvesztettem a reményem, miszerint ma tele tömöm magam finomságokkal. Az egész azzal kezdődött, hogy a tányérom nagyrészét egy hatalmas, nyers polip szem foglalta el, valamilyen hal ikrával körülszórva. Mondanom sem kell, hogy egyből elment az étvágyam. 

- Na jó, ebből elég. - köhög a fiú meggyötörten. - Szerintem lépjünk innen.

Úgy pattanok fel a székről, mint akit puskából lőttek ki. Shawn kivesz egy látszólag hatalmas összeget a tárcájából, és a kis tokba teszi a számla mellé. 

Együtt lépünk ki az étteremből.

- Szeretnél valahol máshol vacsorázni? - kérdi kedvesen, őszinte érdeklődéssel.

Elmosolyodok.

- Nem, köszi, azt hiszem ennyi elég volt a mai napra. 

- Akkor most haza mész? - lepődik meg, és hangjából tisztán hallani a csalódottságot.