Minek nevezzelek? ~Jikook~

4. rész

Eltelt pár nap, mióta takarítottunk Jungkook lakásán. Még mindig nehéz elhinnem, hogy ennyire jóban lettem valakivel, ráadásul elég könnyen. Mindig is szociális típus voltam, szeretem, ha körbevesz pár ember, de ilyen egyszerűen még sosem alakítottam ki kapcsolatot senkivel. Nyilván ehhez az is kellett, hogy Kookie nyisson felém. Minden nap chatelünk, de mindketten egyetemre járunk, így hét közben nem volt alkalmunk találkozni. Megbeszéltük, hogy szombaton négyesben találkozunk, ő is bemutatja nekem a legjobb barátját, meg én is neki. Jó ötletnek tartom, hogy személyesen is megismerkedjen Tae és Jungkook, elvégre mind a ketten fontosak számomra, szeretném, ha jól kijönnének egymással.

A megbeszélt kávézóba belépve, Taevel az oldalamon, egyből kiszúrom Jungkook nyuszi fogait, amik legtöbbször nevetés közben villannak ki, mint ahogy most is. Annyira imádni való, nem lehet nem észrevenni ezt az embert. Ő is kiszúr engem, mosolya kiszélesedik, amitől a szívem olvadozni kezd, az ajkaim pedig felfelé görbülnek. Nem elég, hogy mosolyog, még integetni is kezd. Nem bírja a lelkem már ezt... Esetlenül visszaintek, Tae meg kuncogni kezd.

- Milyen édes a kis nyuszikád, értem már miért vagy úgy odáig meg vissza érte.

- Fogd be...

Az asztalhoz érünk, Jungkook pedig habozás nélkül kel fel és ölel magához. Te. Jó. Ég...

Mindenre számítottam, csak erre nem. Ah, nyugalom Jimin, nyugalom, ez csak egy ölelés, mi bajod van?! Visszaölelem kis fáziskéséssel, nem maradunk így sokáig, nekem mégis az egész világot jelenti ez a pillanat. Miért imádom ennyire...?

Elengedjük egymást, fel kell emelnem a fejem, hogy a szemeibe tudjak nézni.

- Jó újra látni, Chim. Már hiányoztál. – mosolyog, nekem meg az egekbe szökik a vérnyomásom. Azt mondta, hiányoztam neki. Valaki ébresszen fel ebből az álomból.

Taere pillantok, aki csak vigyorog, mint a tejbe tök. Micsoda idióta...

- Te is, Kookie. Bemutatom Taehyungot. – mutatok barátomra, aki neve hallatán közelebb jön, Jungkook pedig egyből meghajol üdvözlésképp.

- Jeon Jeong Guk vagyok, örülök, hogy megismerhetlek.

- Kim Taehyung, én is örülök. Jimin sokat mesél rólad. – mosolyog, én meg vállon csapom. Jungkook szélesen mosolyogva egyenesedik fel.

- Sokat?

- El sem tudod képzelni, mennyit. Jungkook így, Jungkook úgy... - nem hagyom, hogy folytassa, befogom a száját.

- Ne is figyelj rá! – mondom kicsit túl hevesen.

- Ő pedig Kim Namjoon. – mutat Jungkook az asztalnál ülőre. A fiú felkel, én pedig próbálom csukva tartani a szám. Namjoon még Jungkooknál is magasabb nagyjából öt centivel. Egyre apróbbnak érzem magam...

- Sziasztok, Kim Namjoon vagyok, örülök, hogy megismerhetlek titeket. – mosolyog ránk halványan miután meghajol, mire Taevel egyszerre tesszük azt, amit az előbb ő.

- Park Jimin vagyok, én is nagyon örülök, hogy megismerhetlek.

- Kim Taehyung, örülök. – fogja rövidre barátom, gondolom, mivel az előbb mutatkozott be.

- Jimin, csak hogy tudd, Jungkooknak be nem áll a szája rólad, mióta először találkoztatok. Mondhatnám azt is, hogy ódákat zeng rólad. – mosolyog Nam, szavai nagyon zavarba hoznak. Tényleg beszél rólam Kookie? Alig merem elhinni...

- Szerintem üljünk le. – szólal meg az említett.

Tae mellé ülök értelemszerűen, Jungkook meg Nam mellé. Milyen érdekes, nem ilyennek képzeltem el a legjobb barátját.