Minek nevezzelek? ~Jikook~

6. rész

- Hazakísérlek. - mondja halkan. Rá is nagy hatással lehettek az előző percek eseményei.

- Rendben. - erőtlenül, de sikerül megszólalnom. Ez az Jimin, fejlődőképes vagy

Este az ágyamban fekve gondolkodom a mai napon. Ez az egész hihetetlen, úgy ahogy van. Mivel érdemeltem ki pont őt? Sosem hittem volna, hogy az, akibe teljesen és (sajnos) menthetetlenül beleszerettem, viszont szeret. Ráadásul milyen határozott! Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tetszik a viselkedése. Csak még szexibbnek látom emiatt.

Nem tudok nem rá gondolni... Vele akarok lenni a nap minden egyes percében, de ez sajnos nem lehetséges...

Namjoon szemszöge:

- Tudod milyen puhák az ajkai? Ah, hihetetlen, el sem tudod képzelni! És olyan édes úristen, szinte elernyed, ha így érek hozzá. Annyira... hogy fogom tudni visszafogni magam? Ez az ártatlan viselkedése csak még jobban felhúz, legszívesebben nyílt színen esnék neki, hogy...

- Jungkook, Most fejezd be! Nem akarom tudni, hogy mikről fantáziálgatsz. - szólok rá gyorsan, mert képes és csak a képzelgéseitől teljesen felizgul, itt előttem.

Nevet egy kicsit és lefekszik a földre. Meg sem lepődöm azon, amiket csinál, már hozzászoktam, hogy kissé zakkant, ha szerelmes. Én csak a kanapémon ülve figyelem.

- Kezdesz ismét megbolondulni, Kook?

- Nem tudom, Nam, megőrülök érte. Egyszerűen imádom minden porcikáját. Normális ez, ilyen rövid idő után? - pillant rám.

- Semmi sem normális, ami veled kapcsolatos. - felelem mosolyogva.

Este nyolc körül lelép, én pedig bezárom az ajtót és a szobámba megyek. Remélem, Jungkook nem égeti meg magát ismét.

Jimin szemszöge:

Reggel arra ébredek, hogy valami nagy és nehéz esik rám, amitől fájdalmasan felnyüszítek.

- Mochi, ébredj! Este nem válaszoltál semmire, amit küldtem, te kis szemét! Majd megölt a kíváncsiság! Lefeküdtetek végre?

- Taehyung, te idióta... - ennyire vagyok képes egyelőre, hiszen most ébredtem. Azt sem tudom pontosan, hogy merre vagyok arccal.

- Akarod mondani, kedves drága Taehyungie, az én legeslegjobb barátom, örülök, hogy veled indulhat a reggelem. De kedves vagy Jiminie, én is örülök neked. - hallom a hangján, hogy mosolyog.

- Szállj le rólam, most! - kezdek magamhoz térni. - Nehéz vagy, basszus.

- Mit hisztizel, csak nem hosszú volt az éjszaka és nem tudtál eleget pihenni? - tisztán hallani a hangjából, hogy vigyorog.

- Szerinted a kurvája vagyok, hogy egyből aláfeküdjek!? Még össze sem jöttünk, alig ismerjük egymást! Nem mindenki a farkával gondolkodik, mint te.

Legurul rólam, én pedig szép komótosan felülök és ránézek.

- Na, mesélj már! Mit csináltatok? Miről kellett beszélnetek?

- Azt mondta tetszem neki... - nem kertelek, Taehyunggal szemben felesleges az ilyesmi.

- Mondtam! Tudtam! - örül a fejének.

- És megcsókolt... Kétszer. - mondom kicsit szégyenlősebben.

- És milyen volt?

- Ahj, Taehyung... Isteni... Annyira finom és lágy, de mégis határozott! Végtelenül puhák az ajkai, olyan mhhh... - le is hunyom a szemeimet az emlékek hatására. - A függőjévé fogok válni.