- Nem kellett volna hazakísérned... - pillantok Kookiera, ő viszont csak előre nézve halad tovább.
- Nem csak kísérgetlek. Be is megyek. - mosolyog rám.
- Tessék? Csak így, meg sem kérdezel? - tettetek felháborodást.
- Beengedsz a házatokba Jiminie? - kérdezi, miközben átöleli a vállamat és megpuszilja az arcomat. Érzem, hogy pirulni kezdek.
- Még jó hogy... - nézek rá halványan mosolyogva.
Már hajolna az ajkaimhoz mikor gyorsan elhúzódom és sétálok tovább.
- Gyere, kezdek fázni. - mosolygok rá, ahogy ő is beér mellém.
Még nincs itthon senki, anyáék mindig későn érnek haza. Levesszük a kabátjainkat és a cipőket, majd Jungkook felé fordulok.
- Akkor körbevezetlek, aztán ha éhes vagy melegíthetek valamit enni.
- Nem kérek semmit, de köszönöm. - ölel magához és a homlokomra puszil.
- Hát jó. Na gyere.
Megmutatok neki szépen egyesével minden szobát, utolsónak a sajátomat hagyom. Lassan kinyitom az ajtót, őt pedig magam elé engedem.
- Ez pedig az én szobám. Bocsi, lehet kicsit kupis.
- Ah, de jó Jimin illat van. Ideköltözhetek? - fordul felém.
- Nem is mondtad még sosem, hogy bejön az illatom.
- Hát lehet kicsit furcsán néztél volna rám a vonaton, mikor először találkoztuk, ha benyögöm, hogy kurva jó illatod van...
- Igaz... - mosolyodom el és becsukom az ajtót. Kicsit zavarban vagyok, Taehyungon kívül még senki nem volt a szobámban. Nem tudom, mennyire számít normálisnak vagy esetleg bénának is találhatja...
- Olyan zavaros ez a szoba, hogy szinte már rendezettnek tűnik. Nagyon tetszik. - mosolyodik el és a könyves szekrényem elé áll, azt kezdi nézegetni.
- Elég sok hobbim van, amellett hogy dalokat próbálok szerezni. Emiatt van ott a gitárom, meg az a szintetizátor. De néha rám jön a festhetnék, aztán kitalálom, hogy inkább fotózni van kedvem. Meg mindig akarok valamit sportolni is. Megharagszol, ha átöltözöm és addig magadra hagylak?
- Igen. - néz rám halál komolyan, de mégis látom a szemein, hogy csak játszadozni próbál.
Magamhoz veszem az otthoni gönceimet és elfoglalom a fürdőszobát. Kicsit felfrissítem magamat, megmosom az arcom, a nyakam és a hónaljam is, fő a biztonság alapon. Mikor már a hajamat is megfelelőnek találom, visszamegyek a hálómba. Jungkook az íróasztalomnál áll, pár lappal a kezében és hirtelen fordul felém.
- Ezt is te írtad? A Promise-t. - kérdezi kíváncsian.
- I..igen mindegyiket, de te kutakodtál?
- Itt voltak a papírok az asztalon, nem kellett sokáig keresgélnem. - mosolyog rám - Énekeld el.
- Tessék? Biztos, hogy nem. Felejtsd el.
- Naaa... Miért nem? A szöveg nagyon jó. A kedvemért, kérlek. - néz rám a lehető legaranyosabb tekintettel.
Nagyon szívesen énekelnék neki, bármit. De ezt a dalt... Lényegében teljesen ő inspirálta. Nem tudnék úgy énekelni, hogy ne nézzek rá közben.
Közelebb jön és finoman az arcomra simít.
أنت تقرأ
Minek nevezzelek? ~Jikook~
أدب الهواة"Nyel egyet, majd mély levegőt vesz, amit csak szaggatottan tud kifújni. Figyelem arca minden rezdülését, nem tudom levenni róla a szemeimet... Pár pillanattal később közelebb hajol és egy lágy, de hosszú csókot ad a számra, én viszont mozdulni is k...
