Minek nevezzelek? ~Jikook~

2. rész

Miután leszállunk a vonatról, Jungkook komoly tekintettel fordul felém, mire én is felé fordulok. Fel kell emelnem kissé a fejemet, mert az én szemmagasságomban a nyaka van...

- Jimin, éhes vagyok. Gondolom te is csak reggel ettél valamit. – kezdi, miközben leveszi a pulcsiját, ami alatt egy sima fehér póló van.

- Ja, nem ettem még ma nagyon semmit. De esik... Valami közeli helyet kéne találnunk.

- Esetleg gyorskaját eszünk?

- Hát, ha minden más messze van, akkor együnk azt.

Bólint egyet és lassan megindul a kijárat felé. Tőle egy picit lemaradva sétálok, akaratlanul is végigmérem ismét. Nagyon férfias... Én is izmos vagyok, de ő magasabb is, így még feltűnőbb az egész. Széles válla van, ahhoz képest pedig keskeny dereka, izmos a háta és a karjai, arról meg ne is beszéljünk, hogy a szűk fekete farmer tökéletesen kiemeli izmos combjait, vádliját és igen, a feneke is... kifejezetten... jól néz ki. Mi baj van velem? Belepirulok gondolataimba, észre sem veszem, hogy Jungkook megáll, én pedig amilyen szerencsétlen vagyok, neki is ütközöm.

- Jimin jól vagy? – már szembe is fordult velem.

- Persze, csak nézelődtem és nem vettem észre, hogy megálltál. Ne haragudj. – mondom zavartan, biztos vagyok benne, hogy vörös a fejem.

- Mm... - elmosolyodik – Semmi baj. De vigyázz magadra, inkább mellettem sétálj, ne mögöttem.

- Ez olyan mintha valami kisgyerek lennék, akire vigyázni kell...

Továbbra is mosolyogva figyel.

- Menjünk. – mondom rá sem pillantva és közben elindulva, ő pedig amint mellém ér, átölel vállaimnál.

- Nem tudom, mondták-e már neked, hogy nagyon aranyos vagy, mikor duzzogsz.

A tudat, hogy nyilvános helyen „ölelget" és az, hogy jobban érzem az illatát, ismét zavarttá tesz. „Aranyos vagy", ez a két szó visszhangzik a fejemben.

- Nem mondták még. Nem vagyok aranyos. Ne hívj annak. – pillantok rá.

- Oké. – egyezik bele mosolyogva, de szemein tisztán látszik, hogy nem gondolta komolyan válaszát.

Kiérünk az állomásról, az eső még mindig nem állt el. Jungkook elenged és körbenéz.

- KFC vagy McDonald's?

- Nem szeretem a KFC-t. – válaszolok az említett éttermet figyelve.

- Akkor gyerünk. – indul meg a választott hely felé. A rossz időnek köszönhetően kevesen vannak a McDonald's-ban. A pulthoz sétálunk, kikérjük az ebédjeinket, majd leülünk egy kétszemélyes asztalhoz egymással szembe. Enni kezdünk, közben figyelem, ahogy lassanként egyre kevésbé esik odakint.

- Csillapodott kicsit. – mondom, miközben újabbat harapok hamburgerembe.

- Szerintem lassan teljesen el fog állni. Ha ettünk, elmehetnénk venni kávét. Ami itt van... Valami borzalmas.

Elmosolyodom kicsit.

- Rendben. Tudsz valami jó kávézót is?

- Igen, többet is. Majd választasz egyet. – néz fel rám halványan mosolyogva.

- Nem. Én választottam ki hogy hol eszünk, te meg majd eldöntöd, hol kávézunk. Így az igazságos.

- Oks. Amúgy te már egyedül élsz? – érdeklődik.