▶A VARÁZSLÓ KRISTÁLY◀

Az utolsó próba

Átírva:

Carl: - Készen hát. Nem most fogok meghátrálni, ha már idáig eljutottam. -. Mindenki engem nézz. Bassza meg nem akartam hangosan mondani.

Felügyelő: - Ez a beszéd! Gyerünk. -. Hát oké.
- Akkor, Carl herceg, lenne maga az első? -. Kérdezte.

Carl: - Hát persze. -. Mondtam mosolyogva, és az ajtó elé sétáltam. Vettem egy nagy levegőt, majd besétáltam. Itt az idő...

Információ: Hellóka. Itt a próbálkozóknak az a feladata, hogy legyőzzenek egy griffet. Úgy, hogy amint belépnek a küzdőhelyre, ott felemelkedik egy szerkezet, amin fegyverek vannak. A próbálkozóknak 10 másodperce van, arra, hogy elvegyenek onnan fegyvereket. Igen fegyvereket mivel az nincs megszabva mennyit lehet, attól függ, hogy milyen gyors a próbálkozó. Itt egy kép a griffről, ha valaki nem tudja mi is az:

A grifet csak úgy lehet megölni, ha átszúrod mindkét szívét. Ja mivel két szíve van. Egy jobb, és egy baloldalt. Akármit csinálhatsz vele, akár a fejét is levághatod, élni fog, mig a mindkét szívét át nem szurtad. A hímek nagyobbak mint a nőstények. A grif nagyon okos állat. Félig oroszlán, és félig sasmadár. Na vissza a storihoz. ;)

Carl: - A rácsfelnyílt elöttem, én meg beléptem a küzdőhelyre. A szerkezet felnyílt elöttem, úgy siettem ahogy csak tudttam, sikerült elvennem két kardot, ílyat és nyilat. Szerencsém volt. Eltelt a tíz másodperc, a szerkezet eltűnt, a grif keterce pedig kinyilt. A grifmadár idegesen szanadult ki a ketrec rabságából, és rohant felém, én kapcsoltam, és elhajoltam az éles karmai elől. De nem várt sokáig ismét lecsapni készült, de ez alkalommal én is mozdultam és azzal a kezével amivel éppen lecsapni készült rám, egy suhintással lehasítottam. Fájdalommal teli hangon ordított fel. Ezzel nem értem el semmit, csak annyit, hogy mégdühösebbé tettem. A szárnyát egyik szárnyát megmozdította a helyéről, de ezzel csak maga ellen tevékenykedett, mert így hozzáfértem az eggyik szivéhez. Én meg is ragadttam az alkalmat, és a bal kezemben lévő kardommal átszúrtam a jobb szívét. Fájdalmasan és állatiasan felordított, és a másik szárnyát is megmozdítva, lecsapott vele rám. Én a küzdőhely falának repültem nagy sebességel, aminek be is csapódttam. Az erőm egy ideig elhagyott a testemben lévő fájdalom miatt. De nem volt sok időm ezzel foglalatoskodni, mivel a grif esze-veszett gyorsasággal repült felém. Én még időben tértem észhez, és elhajolva lefeküdtem a talajon, és milyen jól tettem. Mivel így a grifmadár másik szíve szanaddá vált számomra. Kapva a lehetőségen, fellendítettem a kardom, egy sikeresen átszúrtam a másik szívét is. Csak azzal nem számoltam, hogy a fal, aminek a grif hatalmas erővel vágódott neki, annak a törmeléke rámhullik. Az egyik nagyobb darab a femere esik, ezzel elvéve az eszméletem. Még utoljára hallom Asita hangját, ahogy kétségbeesetten a nevem odítja, majd elnyel a sötétség....