▶A VARÁZSLÓ KRISTÁLY◀

Ideje elmennem...

Látomás:
Carl - A szobában ülök az ágyon amikor valakit meglátok a szoba másik felébe, azt hittem, hogy Zorto. De nem. Mivel neki nem fekete a haja, henem ősz. De ennek az alaknak fekete haja van.
Ismeretlen - Carl....végre találkozunk. - Az arcát meg mindig nem láttam. De a hegyes fogai, kivillogtak a hold fényében, ami megfagyasztotta bennem a vért is.
Carl - Ki vagy te? -. Kérdeztem. Ő elémteleportált, és hirtelen a nyakamra fogott.
Ismeretlen: - A vézeted -. Kinyitotta a szemeit, mik vérvörösen fényledtek.

Carl - ÁÁÁÁ -. Kelek fel ordítva.

Asita - Carl mi a baj? -. Kellt fel ő is ilyedten.

Carl - Láttam, hogy...hogy... -. Mondtam kétségbeesetten.

Asita - Sssss mostmár vége -. Ölelt át védelmezően, és a fejem simogatta.

Miko - Ordítást hallodtam minden rendben? -. Jött be kapkodva Miko.

Asita - Csak rosszat álmodott. -. Mondta helyettem.

Miko - Asita. Gyere beszélnünk kell. -. Mondta komoly hangsúlyban, Asita rámnézett, én csak bólintottam, hogy jól leszek.
Kimentek, én meg felültem az ágyra.

Ismeretlen - Carl....végre találkozunk. -. Mi? Na ne.

Carl - Ki vagy te? - Kérdeztem

Ismeretlen - Atalrott vagyok. Zorto fia. A sötétkirályság trónörököse. -. Mondta, és jött közbe egyre közelebb. Féltem, de nem mutattam ki.

Carl - Mit akarsz? -. Kérdeztem flegmán.

Atalrott - Szerintem tudod. -. Mosolygott.

Carl - Nem fogom nektek megkeresni a 10 kristályt! -. Mondtam elhatározottan.

Atalrott - Szerintem Igenis fogod -. Mondta mintha tudná, hogy ez lesz.
- Hisz akkor nem hal meg a nagyapád. -. Sutogtta a fülembe.

Carl - Ő már meghalt -. Mondtam

Atalrott - Ó..ez biztos? -. Kérdezte, majd a kezével egy furcsa mozdulatott csinálva, egy füstgömb jelent meg. Ami a nagyapámat ábrázolta, egy tömlöcben ült.

Carl - Nagyap-----. Nem tudtam befejezni, mer fájdalom nyilalt a hasamba, lenézztem, és egy tőr volt bennem. Vért felköhögve nyúltam a zsebemhez, majd kivettem onnan a tőröm, mikor vágtam volna belé, ő kihúzta a kést a hasamból, majd maga elé rakta a kezét. A kisujja ki volt nyújtva, így a nyaka helyett, az vágtam le.

Atalrott - ÁÁÁÁÁ - Ordított fel. Mire berontott Miko és Asita. Asita egyből a kardját húzzta elő, míg Miko elkapott mielött összeestem volna. Már a látásom is homályos volt, de azt még kivettem, hogy Atalrott elteleportált Asita meg odafutott hozzám. De aztán minden sötét lett.

^{°°°°°°°*°°°°°°°}^

Carl - Kinyitottam a szemem és egy engem néző Asitát pillanatottam meg.

Asita - Carl. Carl ugye jól vagy? -. Kérdezte.

Carl - Igen. Mostmár igen. -. Mivel felülni nem tudtam, így őt a nyakánál fogva, lehúztam magamhoz, és hevesen megcsókoltam, amit ő is hevesen viszonozott.

Asita - Ki volt az aki ezt tette?-. Kérdezte, majd ökölbe szorította a kezét.

Carl - Atalrott. Zorto fia. -. Mondtam.

Asita - Ő nem a......?-. Kérdezte és a tekintete felő volt.

Carl - De. Pontosan ő az. -. Mondtam.

Asita - És mit akart? -. Kérdezte.

Carl - Ugyan azt mint Zorto. A 10 kristályt. És a Tambira kristályt. És....úgy nézz ki..a nagyapám él. -. Mondtam.

Asita - Ugye nem segítesz nekik? És nem hiszel nekik? -. Kérdezte aggodalmasan.

Carl - Nem akarok. De valami legbelül...azt mondja, hogy kéne.

Asita - Nem Carl. Ezt felejsd el. Most! -. Mondta.

Carl - Jó. Rendben. -. Mondtam.
- De akkor mit tegyünk? -. Kérdeztem félve.

Asita - Harcolunk. -. Mondta a szemembe nézve.

Carl - Nincs esélyünk -. Mondtam rá egyből.

Asita - De. Ha hiszel benne. Én hiszek bennünk. Már csak neked kell. -. Mondta a szemembe nézve.

Carl - Még....át kell gondolom ezt. -. Mondtam és lefeküdtem.
- Inkább aludjunk. -. Ásítottam.

Asita - Rendben. Jó éjt szerelmem. -. Mondta és átölelt. Nem kellet sok és hallodtam a lélegzetvételeit. Akkor ideje elmennem.......

........