Stray Kids- Oneshots

8.- Jeongin

Az amerikai filmek többségében, minden kisgyerek jár színjátszó szakkörre és a nagy szerep amiért a szülők rajonganak, az egy fa.
A mi sulink is szervezett egy ilyen programot, amire eleinte senki nem akart menni. Na ekkor jöttem én és a barátaim.
- JUUUUUJ-visítottam fel, mikor megláttam a posztert.- Ugye megyünk? LÉGYSZIIII!!- néztem rájuk annyira aranyosan, amennyire csak tudtam.
- Hááát... NA JÓ LEGYEN!- vigyorgott rám a barátnőm. Én a nyakába borultam örömömben, mire a suli "menő" srácai eljöttek mellettünk furán ránk nézve. Sajnos mostanában velük lóg az a srác is, akit sajnos vagy nem sajnos, de szeretek. Yang Jeongin. Az a srác elképesztő! De komolyan. Csak az a probléma, hogy bunkó társaságban van, akikkel  szerencsétlenségemre volt egy kis vitánk. Szóval semmi esélyem sem lehet nála. Még ha egy kósza gondolata is lenne felém, 100%, hogy mondanak rólam valami hülyeséget, ami egyből elveszi a kedvét. Ettől függetlenül nagyon kedves velem, ajándékot is kaptam tőle szülinapomra, ő is eljött a meglepi bulimra. Minden nap öleléssel köszönünk egymásnak. De az elmúlt egy hétben mintha ridegebb lenne. Persze én meg, mint mindig, magamat hibáztatom.
   Szóval jelentkeztünk mindannyian. Amikor a válogató napja elérkezett, a suli összes diákja beült megnézni a leendő szereplőket. Így persze még nagyobb a nyomás. A darab pedig nem más, mint a "Rómeó és Júlia". Hát persze, ennél klisébb már nem is lehetne. Mindenki felfigyelt, mikor a népszerű társaság belépett, a színjátszósok pedig elkezdtek pánikolni. Nem mondhatom, hogy én kivétel voltam, mert akkor hazudnék. Feléjük fordítottam fejemet Jeongint keresve, de szemeim nem találták. Így elkeseredve hallottam, hogy elkezdődik a válogatás.
- Jól van gyerekek, mindenki figyeljen rám! Most párokba osztalak titeket véletlenszerűen és úgy fogjátok előadni a kiadott jelenetet!- mondta a tanár nő majd el is mondta, kik lesznek az első pár. Direkt úgy csinálta, hogy mielőtt felmegyünk a színpadra, csak akkor tudjuk meg, kivel is fogunk játszani. Amikor már egyre fogytak az emberek, kezdtem aggódni, mert páratlanul voltunk.
    A végén már egyedül maradtam, amikor hirtelen felbukkan valaki lihegve. Majd hirtelen a nevemet hallottam, így nem láttam ki is volt velem szemben.
- T/N és Jeongin!- MI A FENE! Én és Jeongin együtt alakítunk egy párt! Szegénykémet sajnálom, hogy nem valami szép vagy ismertebb lányt kapott!
    Hirtelen egy kéz fogott rá az enyémre és felhúzott a színpadra. Jeongin szemébe néztem, majd körül sem nézve, nekikezdtem a szövegemnek.
   A jelenet fantasztikus volt, olyan mintha tényleg mi lettünk volna a főszereplők. Majd jött a duett, ami igen nehéz,de annál gyönyörűbb. A barátaimat kivéve mindenki meglepődött mikor elkezdtem a dalt. Jeongin folytatta. A hangjaink tökéletesen összeillettek, a dalt szenvedéllyel tele adtuk elő. Élveztem minden pillanatát, és a fiún is azt láttam, hogy örült, hogy együtt éneklünk, csillogott a szeme.
   A végén tapsvihar fogadott minket. Amikor már mindenki kiment láttam, hogy a srácok a tanárral beszéltek. Ennek tuti, hogy nem lesz jó vége!
  Másnap ki is tették a szereposztást. Mindenki biztos volt, hogy én leszek Júlia, de én éreztem, hogy nem kapom meg a szerepet. És ez így is történt. Mikor Jeongin odaért hozzánk, meg sem nézve a szereposztást jött oda hozzám.
- Na mizu Júlia?- kérdte mosolyogva.
- Nem én kaptam a szerepet, de te vagy Rómeó. Gratulálok!- öleltem volna meg, de ekkor megállított és mondta, hogy várjak egy percet. Már visszakérdeztem volna, hogy miért, amikor "barátai" felé indult meg Jeongin, majd lekevert egyet az egyik baromnak.
- EZT MINEK CSINÁLTÁTOK?!- ordította. Nagyon meglepett, hogy így láttam Őt, pont őt, aki mindig mosolygós és vidám.
- Köszönd meg nekünk, hogy nem azzal a ribanccal kell lenned!- ordította vissza - Igen lebeszéltük a tanárt, de legalább nem kell ŐT megcsókolnod!-mutatott rám, mire mindenki rám nézett. Gombóc keletkezett a torkomban, már majdnem elkezdtek folyni könnyeim a szomorúságtól és a pániktól, de még mielőtt bárki bármit láthatott volna , elrohantam.
    Nem néztem vissza, nem is tudtam volna, hisz könnyeimtől semmit nem láttam. Azt sem tudtam, hová megyek, de nem akartam sem ott, sem a közelben maradni. Összetört a szívem, millió darabra,soha nem gondoltam volna, hogy ilyet képesek tenni! Nem értem miért utálnak ennyire, én csak önmagam voltam és nem nyomultam rájuk! Lehet, hogy félreértettek valamit, de ezt én letisztáztam. És ez mind egy éve volt! Most oda mindennek, ha bárki rámnézne, egyből elrettenne tőlem, sőt még a gondolattól is, hogy szóba álljon velem. Bele se merek gondolni, hogy Ő most minek hord el engem!
    Nagy futásom közepette meg kellett álljak, mert elfáradtam és nem tudom merre mentem. Nagyszerű T/N, nézd meg, most mibe keverted magad!
    Hirtelen valaki szembe fordított magával, majd két keze közé fogta az arcom és szó nélkül megcsókolt. Amikor felismertem az illetőt, ok nélkül, de legördült egy könnycsepp az arcomról, amit Jeongin finoman letörölt a hüvelykujjával. Mikor elvált tőlem a szemembe nézve szólalt meg.
- Annyira aggódtam érted! Többet kérlek soha, ismétlem SOHA ne fuss el így! Nem tudhattad, mit is érzek irántad, de szerintem mostmár leesett. Mint észrevetted a srácok próbáltak tőled elválasztani akaratom ellenére, amit nem bocsátok meg nekik!  Nem tudom, viszonzott-e a szerelmem, de ha igen, akkor kérlek légy az én Júliám! Mindkét értelemben.- nevette el magát.
   Válaszképpen csak ennyitmondtam:
- Leszek a Júliád, de a mi történetünknek ne legyen rossz vége!- mosolyogtam rá, mire ő újra megcsókolt.

ONIONHASEYO!
Sheeps túl sokat kell itt köszöngetnem! Már 700, ismétlem 700 szemecske van a könyven!
Meghaltam*-* ( mint amikor ma megláttam a Simon Says-t! Mindenki nézze meg!)
Na de! Térjünk a lényegre!
Miután megírom a Seungmines részt, utána el szeretnék kezdeni egy külön kis sorozatot a könyben, ahol minden tag egy tanár. Írjátok meg kit szeretnétek először!
És nézzétek meg az N/S-nek a street verzióját!!!

NA DE TAKAMOTO EVERYBODY! (I luv u Yuta (and WinWin too!)❤️)

사랑해!❤️💛💙