Stray Kids- Oneshots

5.- Minho

    Sokaknak van kiskedvence, ugye? Senki sem szeretné ha a házi állata elkóborolna. Ki tudja milyen baj fog bekövetkezni. Nos a mi esetünkben az ellenkezője történt.
    Egy egyszerű délután volt, mint a többi. Kint ültem a játszótéren, amíg a korombéliek épp buliznak, alkoholizálnak és "megtalálják az örök szerelmet", ami valószínüleg 2 hét után véget is ér. A 3 barátom, akiben megbízom, azok szinte sosem érnek rá. Lényeg a lényeg egyedül voltam. Épp a hintában ültem és zenét hallgattam, amikor egy vörös cica a lábambak dörgölőzött.
- Oh hát hello te kis cukorfalat! De kis aranyos vagy! Van gazdid?- kérdezem tőle azzal tipikus gügyögéssel amivel az emberek ilyenkor szoktak beszélni. Nem láttam semmilyen jelét annak,hogy gazdája legyen, ezért hazavittem és elláttam a kis drágát. Valamiért úgy éreztem,mégis van tulajdonosa.
Megérzésem nem is csalt. Másnap az egész suli tele volt plakátokkal az eltűnt macskával kapcsolatban. Mivel késésben voltam nen tudtam megnézni az elérhetőségét, de a nap végén odamentem és letéptem a telefonszámot.
Amint hazaértem felhívtam az illetőt.
- Annyeong, Lee Minho vagyok miben segíthetek?- szólt a telefonba valaki. Várjunk, Lee Minho? Az egyik legmenőbb srác a suliból? Akivel soha nem mertem beszélni?
- Szia, a macskád miatt kereslek...- fejezném be a mondatomat de hirtelen közbeszól.
- Úristen nagyon örülök, hogy megvan a kis drága!- amikor ezt mondta egy kicsit felnevettem,milyen aranyos, hogy így aggódik a cicája miatt.- Mikor tudnád elhozni? Elküldöm a címet!
- Most el tudnám vinni, ha az neked is jó.
- Rendben akkor majd találkozunk nemsokára. Szia!
- Szia!- köszöntünk el egymástól, majd elkezdtem készülődni. Hisz csak nem egy melegítőnadrágban és egy régi felsőben fogok odaállítani! Felvettem egy kék kantáros nadrágot, alá egy bordó felsőt és végül,de nem utolsó sorban a fekete Vans cipőmet.
- Gyere cicus, vissza kell menned a gazdidhoz!- csalogattam oda magamhoz a szőrgombócot.
    Amikor a lakáshoz értem becsengettem és vártam valakire,higy kinyissa az ajtót.
- Ó szervusz kedveském. Biztos te vagy T/N, aki visszahozta a fiam cicáját. Gyere be, kérsz valamit enni vagy inni?- találtam magam szemben egy nővel,aki ezek szerint Minho anyukája.
- Nem köszönöm.- válaszoltam, amint beléptem a házba.- Azt megkérdezhetem, Minho merre van?- szóltam félénken.
- Persze, fent van a szobájában menj fel nyugodtan.- mondta olyan természetesen, mintha már évek óta ismerném az egész családot.
- Ömm rendben.- majd felmentem a lépcsőn. A falakon kiskori képeket láttam,amiken elmosolyodtam. Mikor felértem Minhohoz, bekopogtattam ajtaján, mire csak egy "Szabad!" válasz érkezett.
    Amikor beléptem és megláttam Minhot, 100%, hogy olyan vörös lett a fejem mint egy paradicsomnak. Igaz csak egy fekete póló és egy kék farmer volt rajta, de olyan jól nézett ki! Azok ott kockák a hasán, amiknek körvonalai felsőjén keresztül láthatóak?! Mi a...
- De jó, hogy megtaláltad! Már nagyon aggódtam érte!- és ezzel elvette a macskát a kezemből, majd elkezdett neki gügyögni. Tökéletes látvány. Egy aranyos fiú, egy aranyos cicával, miközben ragyog rájuk a Nap. Elolvadok!
- Nagyon aranyos.- mosolyogtam rá. Mindketten azok, gondoltam magamban. Hirtelen felémkapja a fejét és kitágulnak a szemei. Remélem nem azért, mert undorodik tőlem.
- Mint te. Úristen ezt én tényleg kimondtam?- nevetett zavarában, míg én csak pirultam.
- Akkor én megyek is...- mentem volna ki az ajtón, de...
-Várj! Ne menj még. Eddig nem volt alkalmam megismerni. Pedig szerettelek volna, többször is.- nézett mélyen a szemembe.
- Rendben. Menjünk le a nappaliba.- mondtam neki mosolyogva, még mindig kezét szorongatva.
    Mikor leértünk 8 fiú ült Minhora várva.
- Woah Minho, nem is mondtad, hogy barátnőd van.- monja Jisung vigyorogva..
- Mi nem járunk!-monndtuk tökéletesen egyszerre.
-Aha, akkor miért fogjátok egymás kezét?- mondta Changbin a többekkel nevetve,mire mi kínosan szétrebbentünk. Ezt nagyon bántam és ő is kicsit szomorkásnak tűnt.
- Srácok ő itt T/N. És nem járunk.- mondta, de a végén lehajtotta a fejét, aminek okát nem láttam.
-MÉG. Még nem jártok.- pontosított Chan.
-Juj majd lehetek a koszorúslány?- kérdezte Jeongin, mire mindkettőnk szemei kikerekedtek.
- Na jó ebből elegem van, gyere T/N.- mondta. Még mielőtt válaszolhattamnvolna felkapott a hátára és kiszaladt velem a házból. A többiek "úúú"-zása közepette belekapaszkodtam Minhoba és fejem nyakába fúrtam szememet lehunyván.Hirtelen megéreztem a kellemesen férfias illatát. Bárcsak lenne tőle egy pulcsim. Tuti abban aludnék. Az volt az egyetlen egy bökkenő, hogy most is elaluldtam. Úristen ez de kínos!!!
    Mikor felébredtem épp a játszótéren voltunk, ahol megtaláltam a cicáját. Az ölében ültem a hintában. Ő meg csak zenét hallgatott egy nyalókával a szájában. Amikor látta, hogy felkeltem,mosolyogva rámnézett.
- Felkeltél álomszuszék?- mondta kicsit nevetve.
- Igen és bocsi, hogy cipelned kellett. Tudom nehéz vagyok és hidd el nem terveztem elaludni.
- Mi az hogy nehéz?!- ezen kissé elszomorodtam, azt hittem ő is dagadtnak fog hívni. Oké nem vagyok kövér, de nem is vagyok sovány. - Olyan pehelykönnyű vagy, eszel te rendesen?
- Persze,hogy eszek a kaja az életem!
- Na látod miket meg nem tudok rólad.- kuncog kijelentésén- Mesélj még magadról és én is mesélek neked.
   A délután hátralévő részében végig beszélgettünk. Elmondtam mindent amit csak tudnia kell rólam. Ő is elmondta,hogy ő milyen igazából. Miket szeret, kiket szeret, milyen érzései vannak és hogyan látja a világot. Nagyon érdekes, hogy a menő srác mit gondol valójában az egész sulinkról. Ez eltartott addig, míg el nem kezdett sötétedni.
- Nagyon jó itt veled, de sajna haza kell mennem.- mondtam szomorúan.
- Hazakísérlek jó?- kérdte halkan.
- Persze.- mondtam boldogan, mire Ő összekulcsolta ujjainkat.
   Így folytattuk az utat, míg nem elértük a házamat.
- Köszönöm a mai napot. Nagyon jó volt veled. És kérlek...- akadtam meg hirtelen mire ő befejezte a gondokatomat.
- Nem foglak elfelejteni. Ugyanúgy beszélgetni fogunk suliban is, mint itt és a játszótéren. És kérlek ne ölj meg.- és ezzel puha ajkait az enyémnek tapasztotta. Én pedog visszacsókoltam. Karjaim a nyaka köré kulcsoltam, mire ő a derekamnál fogva közelebb vont magához.
    Itt kezdődött a mi történetünk, ami még hosszú ideig tart tele szenvedéllyel, bizalommal. De legfőképpen szerelemmel...