Marvel Short Story's

Erik Lehnsherr

Ezt a sztorit ismét EnikoZoeKovats kérte, remélem tetszeni fog.😍😘 Bocsánat, hogy nem előbb hoztam, csak kicsit összejöttek manapság a dolgaim.
És tudom, hogy lesz benne némi fizikai vagy logikai gikszer, de ezt most kérlek nézd el nekem.😅😂

Mutánsok. Ez az egy szó, amitől már a gyomrod is felfordul, mert születésed óta csak azt hallod a körülötted lévő emberektől, hogy a mutánsok mi minden rosszat tettek az emberiséggel szemben. Tolvajok, gyilkosok, bántalmazók, de még arról is hallottál, hogy a sikátorokban és néhány pince téren mutánsok ellen védtelen, gyenge embereket küldenek harctérbe. Magad még nem láthattad ezeket, mert mint ember, túl veszélyes lett volna számodra, de néha a környékednél raboltak vagy gyilkoltak, a tévéből meg csak úgy ömlik az olyan információ, hogy melyik mutáns mit és hol csinált. Nemrégiben meg tudtad, hogy egy Bolivar Trask nevű férfi azon van, hogy olyan robotokat építtessen, amelyek a mutánsok erejét magukévá tudják tenni, majd használni ellenük. A szüleiddel nagyon megörültetek, mikor kiderült, hogy a te terveid alapján fogják gyártani a robotokat. Nagyon sokáig dolgoztatok azon, hogy ezek a fegyverek szinte elpusztíthatatlanok legyenek, de szerencsére pár hónap alatt letudtátok gyártani őket, csak egy bökkenő volt, mégpedig az, hogy a mutánsnak a vére, aki más emberek alakját tudja felvenni, kevésnek bizonyult. Bár a bemutatóig tökéletesek, de utána már muszáj lesz valahogy hozzájutnotok a nő véréhez.
A kész robotokat elszállíttatták már egy vonattal és már te is elmenni készültél amikor a vas ajtó kicsapódott és a híres Magneto lépett be rajta.
-Úgy hallottam, hogy itt építtetik azokat a fegyvereket amiknek velünk kell végezniük.- egyenest a szemedbe nézett, de mivel te még így szemtől szembe alig találkoztál mutánsal, így nem igen mertél vissza tekinteni rá. - Hozzád beszélek fiatal hölgy, vagy tán nem hallasz?- indult meg feléd és te ezt látva vele szinkronba indultál meg hátra felé, de egy pár lépés után egy fal megakadályozta tovább menetedet. Egy ideig még rémülten nézted a mutánst, aki még mindig feléd haladt, amikor eszedbe jutott, hogy ez az építmény egy hatalmas gyár épület és az egyenest lehetetlen, hogy máris elértél volna a bejárattól a szoba másik felére, így a másodperc tört része alatt meg is fordultál, hogy megnézd minek is mentél neki. Ahogy megláttad, hogy az a gép került tökéletesen mögéd, amelyik a vasat és egyéb nehezen olvasztható dolgok olvasztja meg és önti a formájába, egyből futásnak eredtél, kikerülve az eszközt, mert tudtad, hogy egy ilyen gép áthelyezése élet veszélyes is lehet, mert a gáz csövek ketté váltak és így könnyen robbanhat az épület. Pár lépést tettél csak, mikor rájöttél, hogy mögüled nem hallasz cipő kopogást, így futás közben hátra fordultál, hogy lásd, mit is tesz most a mutáns. Amikor megláttad, hogy Erik eszméletlenül fekszik a padlón, nagy levegőt véve megálltál és egy pár másodpercig csak gondolkodtál, hogy mit is tegyél, de végül arra a következtetésre jutottál, hogy bármennyire utálod a mutánsokat, Erik ezt nem érdemli meg, mert ott volt az alkalom, hogy bántson vagy fogva tartson, de ő mégse nyúlt hozzád egy újal se, így vissza rohantál hozzá és a lábánál fogva kihúztad a gyárból. Amint elértél vele egy már biztoságosnak mondható távolságig elengedted a lábát és elkezdted pofozgatni, hátha felébred rá. Egy idő után meguntad és egy "kicsit" erősebben ütötted arcon amire felmordult és az oldalára fordult, te pedig leültél neki háttal a fűbe.
-Mégis mért hoztál magaddal, ha egyébként is a halálomat akarod?- ült fel ő is, de nem fordultál felé, mégis érezted tekintetét magadon.
-Mert megtehetted volna azt, hogy kapsz a lehetőségen és elfogsz vagy megölsz, de te mégsem tetted, így nekem sem volt indokom, hogy ott haddjalak.- fordultál felé és néztél bele szemeibe, ami olyan gyönyörű tenger kék volt, hogy inkább a fákat kezdted el vizslatni nehogy rájöjjön zavarodra.
-Egyáltalán mért segítesz annak a Trask-nak? Mi jó származik neked abból, hogy ártatlan mutánsokat öletsz a szerkezeteiddel?- tette karba a kezét és már összeráncolt szemöldökkel nézett rád.
-Ártatlan? Hogyha neked az az ártatlan aki embereket kínoz, gyilkol vagy bántalmaz, akkor szerintem nem vagyunk egy véleményen.- döltél hátra a fűben és behunytad a szemed reménykedve, hogy így majd ki tudod zárni a férfit aki még mindig téged figyelt.
-Tudod lehet, hogy vannak mutánsok akik valóban gonoszak, de nem gondolod, hogy azért lettek azok, mert az emberek semmi esélyt nem adtak arra, hogy bebizonyítsák az ellentettjét?- ezt a kérdést hallva egyből kipattant a szemed és kikerekedett szemekkel néztél magad elé. -Erre nem is gondolt fiatal hölgy?- hallottad hangjában a gúnyt, de nem foglalkoztál vele jelen pillanatban.
-Zoe.- csak ennyit mondtál és ezt se tudtad mért.
-Hogy mondod?- felnéztél rá és az értetlen arckifejezésén egyszerűen muszáj volt nevetned.
-Azt mondtam Zoe. Az az ez a nevem. Ne hívj többet fiatal hölgynek.- mondtad miután végre sikerült abba hagynod a nevetést. -Egyébként valóban igazad van. Sose gondoltam bele abba, hogy mért tették azt amit, csak mindig a rosszat hallottam és nem formáltam soha se saját véleményt.- érezted, hogy egy könnycsepp folyik végig az arcodon, mert nem elég, hogy az ártatlanokra nem gondoltál, de még a gyerekekre se. Ekkor eszedbe jutott valami, aminek köszönhetően Erik nyakába ugrottál, aki eleinte csak feszengett, de egy pár másodperc után már vissza ölelt téged.
-Ezt most pontosan mért is kaptam?- mosolygott rád, ami nagyon is jól állt neki.
-Azért, mert eszembe jutott, hogy csináltam a robotokra egy vész leállítót, mert annyi filmben van benne, hogy a robotok ön életre kelnek és az emberek ellen fordulnak, hogy a biztonság esetére raktam rájuk, de erről csak én tudok.- őszintén, csak azért nem árultad el senkinek, mert úgy gondoltad, hogy egyből röhej tárgya lett volna az, hogy te mennyire hiszel a filmeknek.
-Komolyan? Na és hol van ez a leállító?- mosolya, annyira őszinte volt és annyira helyessé tette a férfit, hogy egy ideig nem is válaszoltál csak nézted, de még időben sikerült vissza zökkenned a valóságba.
-Csakis a legbiztonságosabb helyen mertem ott hagyni.- egy ideig büszkén néztél magad elé, de mikor rá tévedt a tekinteted, akkor rá kellett jönnöd, hogy ezzel nem segítettél neki túl sokat. -A házamban találtam egy extra biztos helyet, amire tuti senki se gondolna.- szorítottad egy vonallá a szád, hogy ne vigyorogj úgy mint egy idióta, de mikor már ő is elismerően nézett rád, akkor már nyugodtan mertél vigyorogni.

Miután elmentetek hozzád és kivedted a rejtek helyéről a vészkapcsolót, na meg persze míg megvártad, hogy Erik befejezze a nevetést, mert nekem a "legbiztonságosabb hely" egy maci belsejét jelentette, elindultatok arra a helyre, ahol bemutatják a műveidet. Amint oda értetek arra lettél figyelmes, hogy már be lettek kapcsolva a robotok és épp az ott lévő pár mutánsra készültek lecsapni, mikor Erik felé is elindult egy és próbálta megállítani, de egyszerűen nem akart rá használni az ereje.
-Ja azt el felejtettem megemlíteni, hogy ezek különleges acélből lettek készítve, amire semmijen erő sem tud hatni.- ordítottad oda neki és mikor szinte már lángba borult tekintettel nézett rád gyorsan kivetted a táskából a kicsiny kapcsolót és megnyomtad rajta a gombot és ennek hála minden robot lezuhant a földre. Ezek után Erik bemutatott a barátainak, akik megköszönték segítséged, amit te sehogy se tudtál elfogadni, mert ha nem építteted meg őket, akkor nincs ez a kalamajka, de végül is meg tudtál nyugodni és rájöttél, hogy a mutánsok valóban nem rosszak, sőt jobbak mint nagyon sok ember. Egy ideig még élvezted a társaságuk, de mikor elkezdtek szétszéledni, akkor te se döntöttél másképp. Sétáltál hazafelé, mikor is Erik termett melletted.
-Na és most merre?- fordult feléd és arcát volt megint az az ellenálhatatlan mosoly.
-Ezt meg mégis hogy érted?- kulcsoltad össze magad elött a kezeid és úgy haladtál tovább.
-Hát ezek után úgy gondolod, hogy nyugodt életünk lesz? Itt volt a kezükben a kulcs, hogy megszabaduljanak tőlünk, de jöttünk mi és egyik pillanatról a másikra tönkre tettük a tervüket.- tette háta mögé kezét és már ő is maga elé nézve ment.
-Valóban, de akkor gondolom van egy ötleted, ha már itt vagy.- felvontad a szemöldököd és úgy vártad erre a válaszát.
-Ennyi idő alatt, ennyire ki tudtál ismerni?- rázta meg fejét. - arra gondoltam, hogy Német országban van az egyik erdőben egy kis házam, ami még valamikor a nagyszüleimé volt, de azóta üresen van az erdő szélén. Mit szólsz?- csak szeme sarkából nézett rád, de te így is érezted tekintetét magadon.
-Ezzel arra akarsz célozni, hogy szökjek meg veled, mint egy giccses, nyálas romantikus film végén?- néztél rá pár másodperc erejéig, de inkább vissza fordítottad a fejed az útra, nehogy neki menj valakinek.
-Valahogy úgy.- a hangjában hallani lehetett, hogy közel áll ahhoz, hogy elnevesse magát.
-Ez esetben örömmel fogadom el ezt a felkérésedet.- a mondatod végére megálltál az út közepén, amit kis idő után Erik is észre vett majd vissza fordult és úgy várta mit fogsz most tenni. Na és te össze szedted minden bátorságod, megindultál felé és pár pár centivel előtte álltál meg, majd fel pipiskedtél, hogy közel akkora legyél mint ő és nyomtál arcára egy gyors puszit és mintha mi se történt volna indultál meg a haza vezető utadon.
Ezek után valóban el mentetek Német országba és ott egy idő után összejöttetek, utána jött a házasság utána meg nem sokkal a gyerek vagy talán hamarosan gyerekek?