Marvel Short Story's

Szülinapi Robert Downey Jr.

Na szóval sziasztook. Tudom, baromira eltűntem innen (is), de sajnos a suli és a munka egyben elveszik azt a kevés szabadidőmet, ami eddig volt.

DEEE, most nem ezért gyűltünk itt össze, hanem azért, mert drága LoveRobertDJrTomH barátnőmnek ma van a szülinapja és ezzel a kis sztorival szeretném őt felköszönteni, így még egyszer Nagyon Boldog Szülinapot életem. Remélem tetszeni fog.❤❤😍😍😍🎂🎂🎁

Amikor visszagondolok az eddigi életemre rá kellett jönnöm, hogy semmit se értem el, csupán egyetlen dolgot tudok felhozni, mint pozitív dolgot, pontosabban embert, aki nem más, mint az én legjobb barátom Robert Downey Jr., aki legnagyobb sajnálatomra barát zónába rakott engem, miközben ő boldogan elvan, a beképzelt barátnőjével. Ehhez képest én megkaptam azt, hogy anya beteg lett és apa ennek „örömére" elhagyott mondván, ez neki nem kell.

Sose szerettem a problémáimmal fárasztani vagy untatni Robertet, így nagyon sokáig nem is tudott a dolgokról egészen addig, míg anya állapot rosszabbodott és kórházba kellett mennie. Arra meg, hogy ennyit járok be oda, nem találtam ki eléggé jó hazugságot, így muszáj voltam neki elmondani mindent, az elejétől kezdve.

- Figyelj, ismerlek már annyira, hogy tudjam, nem gyógytorna miatt kell bejárnod kórházba, először is lusta lennél napi szinten elmenni a város másik végébe lévő kórházba, másodszor pedig te sose mozogtál napi szinten, nem egy orvos miatt fogod ezt megváltoztatni. – tette karba kezeit, mikor a kedvenc kávézónkban kérdőre vont, de én csak a forró kávémat kezdtem szürcsölni, így sikeresen megégetve a nyelvemet.

- Figyelj, nem fontos. Nem akarlak feltartani, mert tudtommal ma randevúd van a barátnőddel, nem szeretnék megint hajtépést, mert miattam késtél, egészen pontosan húszon hét másodpercet. Onnan tudom ilyen pontosan, mert még mielőtt nekem jött volna ezt a fejemhez vágta. – dőltem hátra székemben és reménykedtem, hogy ejti az előző témát, de persze nem történhet semmise úgy, ahogy én szeretném.

- Nagyon nincs jó kedvem most, így jó lenne, ha nem váltanál témát. Tudod te egyáltalán, hogy mennyire aggódom érted nap, mint nap? Látom rajtad, hogy hazudsz, azzal kapcsolatban, hogy mért mész oda. – állt fel a székében és már olyan hangerővel beszélt, hogy mindenki minket nézett, de ez most cseppet sem érdekelt, mert szemem elé könny fátyol került és muszáj voltam kimenni a kávézóból, de Rob persze, hogy utánam futott.

- Várj már meg. – fogta meg csuklómat és fordított maga felé, majd, mikor észrevette, hogy a földöt nézem mutató ujjával állam alá nyúlt és felemelte azt, hogy a szemembe nézzen. – Baj van? Beteg vagy és ha igen, akkor komoly és... - nem vártam meg, hogy befejezze kérdés sorozatát, mert zokogva borultam karjai közé, amiket rögtön körém is zárt, majd egy pár perccel később térd hajlatomhoz nyúlva felemelt és elindult a háza felé. Egy bő 10 perc után meg is érkeztünk hozzá, majd miután bementünk és letett a kanapéra csinált nekem egy teát.

Ezek után mindent elmondtam neki elejétől a végéig, ami után bementünk anyához a kórházba, aki nagyon örült a fiú látogatásának és mivel látszódott anyán, hogy nagyon fáradt így hagytuk had pihenjen szegénykém. Ezek után visszamentünk Robert házába és elkezdtünk nézni egy filmet, egy romantikus filmet. Mit ne mondjak, a legjobb barátommal, aki titokban életem szerelme, nézni egy romantikus filmet, necces.

Egy ideig csak ültünk egymás mellett és néztük a tévét egy szó nélkül egészen addig, míg valaki ki nem találta, hogy meg akarja erőszakolni csóri csengőt.

Robert ment ajtót nyitni és amint kitárta azt egy roppant módismerős, de mégis irritáló hang ütötte meg a hangom.

- Hol van az a kis ribanc ha? Tudom, hogy vele vagy és azért nem jöttél el a randinkra, mert vele fetrengsz egy ágyban. – ordította szinte Robert arcába, majd félre lökve őt megindult felém és még a nappali felé, majd amikor meglátott, megindult felém, de még mielőtt elért volna hozzám lefogta őt Robert.

- Miért véded őt? Tudtommal ÉN vagyok a barátnőd és nem ez a cafka rongy. Kár volt miattad bármit is tenni Robert – tépte ki kezét a szorításából, majd indult is kifelé, de hirtelen visszafordult – Ja, és egyáltalán nem bántam meg, hogy megcsaltalak. – csapta hátra drámaian a haját, majd kiviharzott, miközben becsapta maga mögött a ajtót.

- Rob, ugye jól vagy? – simítottam meg a hátát, mire felém fordult egy mosollyal az arcán, mire én összeráncoltam a szemöldökömet.

- Persze, mert, hogy őszinte legyek veled, sose szerettem őt. – mikor látta, hogy csak még jobban összezavart megfogta a kezem és visszaült mellém és mélyen a szemembe nézett. – Tudod, már akkor éreztem, hogy te különleges leszel számomra, amikor középiskolában rám estél, mert annyira siettél az órádra, hogy észre se vettél, vagy csak szimplán béna vagy. – itt elnevette magát, mire én vállára csaptam. – De ez az érzés egyre csak nőtt bennem, ahogy egyre jobban megismertelek. Annyira, hogy ez az érzés a mai napra, sőt már pár éve ez már számomra több mint barátság, mert én akár meghalnék érted és... egyszerű mondva, szeretlek téged. – ahogy kimondta az utolsó szót, nem tudtam tovább gondolkodni, hanem nyaka köré fontam karjaim és ajkaira nyomtam sajátjaimat, amit nemsokára viszonzott is.

Miután szétváltunk megbeszéltük, hogy mostantól kezdve csak együtt és sehogy máshogy, így azóta, alakítunk egy boldog párt. Anya szerencsére meggyógyult és azóta minél több időt próbál eltölteni velünk és természetesen a csodálatos unokáját halmozza el, minden hasznos, de sajnos haszontalan dolgokkal is, amiket néha nehezen viselünk, mert vagy zenél, vagy sípol, esetleg ugat, nyávog. Akárhogy is én nagyon örülök annak, hogy végül így történtek a dolgok, mert máshogy nem is tudnám elképzelni az életemet. Csak és kizárólag velük.