Marvel Short Story's

Chris Evans

Sziasztok. Ezt a sztorit ismét LoveRobertDJrTomH kérte. Nagyon remélem, hogy tetszeni fog.😍😍😘

Chris és te már óvodás korotok óta legjobb barátok vagytok. Pontosabban alsó csoport azon napja óta, amin a kis ágyatokat egymás mellé rakták és egyikőtök se volt álmos, így nem volt kérdéses, hogy meg találtatok a közös hangot. Azon a napon annyira hangosak voltatok az alvás idő alatt, hogy külön szobába kellett titeket vinni az óvónőknek. Azóta szinte elválaszthatatlanok voltatok és bármit megtudtatok beszélni, sőt amikor a családodban voltak problémák, akkor Chrisék szállásoltak el egészen addig míg a szüleid meg nem beszélték a problémákat. Te mindig azt hitted, hogy ez tényleg csak barátság és semmi más, de amikor Christ hetedikes korotokban elkezdték nagyon is foglalkoztatni a lányok és így sokszor egy-egy randiért lerázott téged, akkor kezdted el érezni azt, hogy ő számodra több mint barát, de ezt próbáltad elfolytani. Nagyon jól ment az, hogy elfolytod az érzelmeidet egészen addig míg el nem kezdtett színészkedni és olyan női nevek nem kerültek nála terítékre, hogy Scarlett Johansson, Kim Basinger vagy Jessica Biel. Azóta, hogy ő egy elismert színész egyere kevesebbet és kevesebbet találkoztatok, majd eljutottatok arra a szintre, hogy a netes cikkekből tudtad meg, ha kapott új szerepet, lett-e kapcsolata vagy egyáltalán mi van vele és a családjával.
Mai napig szeretsz kimenni a játszótérre és csak nézni a gyerekeket, ahogy játszanak egymással, közben persze a Chrissel töltött gyerekkorodra gondolsz. Annyira el vagy merülve a gondolataidba, hogy észre se vetted,  hogy a melletted lévő hintába valaki beleült.
-Annó is mindig ide jöttél, ha volt bármi baj és mi jöttünk mindig érted.- a hang hallatán majdnem leestél ülőhelyedről.
-Szia Scott. Csak szeretek ide jönni és nézni a kicsiket.- mosolyogtál rá hamiskásan.
-Akkor ennek semmi köze ahhoz, hogy nem láttunk az elmúlt időben?- nézett rád felvont szemöldökkel, te pedig válasz helyett inkább lenéztél lábadra és kicsit meglökted magad a hintán.
-Figyelj csak, minden hónapban van egy-két olyan nap, hogy anyáéknál töltjük mindannyian a napot.- érdeklődve néztél vissza rá, hogy mégis mit szeretne ezzel mondani.-arra gondoltam, hogy mivel ez holnap után lesz, ezért ha rá érsz akkor te is jöhetnél.- vakargatta meg tarkóját és reménykedve nézett téged.
-Nem is tudom. Ez egy családi nap. Nem lenne jó ötlet, hogy én is menjek.-keltél fel a hintából és indultál meg a haza vezető úton.
-Ugyan már, Chris is örülne neked.- indult meg gyorsan utánad és egyáltalán nem volt szándéka befejezni a témát.
-Jólvan. Nem ígérek neked semmit, de átgondolom a dolgot.- tetted keresztbe a kezed és vártad a válaszát.
-Ugye ismerjük egymást? Én vagyok az a srác, aki addig zaklatott téged mindig, míg az az átgondolom, igen lett. Hidd el ez most is így lesz.- emelte fejét az ég felé és olyan büszkén sétált tovább, mintha a vizen járna. Te pedig vissza gondoltál arra, hogy miket is tett meg, hogy igent mondj így nem volt nagyon más választásod.
-Rendben van. Mikorra menjek?- hajtottad le a fejed feladva azt, hogy nem foglalkozol tovább Chrissel.
-Gyere el 10 órára. Gondolom még mindig emlékszel hova kell menni.-majd meg sem várva válaszom elindult egy másik irányba.
Egész nap azon gondolkoztál, hogy vajon miként tudnád elkerülni azt, hogy elmenj oda, de semmire se jutottál, így a másnapodat egész nap azon voltál, hogy a legfinomabb sütit süsd meg az Evans családnak, de mivel nem tudtál rájönni, hogy mihez lesz étvágyuk így mindent megsütöttél amit csak bírtál. Másnap pedig már korán reggel fent voltál és úgy járkáltál a házban ide-oda, mintha az első randidra indulnak. Már éppen készültél volna felhívni Scott-ot, hogy mégse tudsz menni, mert lebetegedtél, mikor valaki csengetett az ajtódon.
-Szia T/N.- mikor kinyitottad az ajtót, egy olyan hangot hallottál, amit az elmúlt időben csak filmekben hallottál.
-Chris. Te meg hogy kerülsz ide?- néztél rá nagy boci szemekkel.
-Scott mesélte, hogy elhívott téged is, de lerobbant a kocsid ezért jöjjek el érted, így itt vagyok.-mosolygott rád bűnbánóan. Ekkor jöttél rá, hogy már semmi esélyed arra, hogy vissza mond, ezért levetted a válfáról a táskád és elindultál Chris után és száltál be mellé a kocsiba. Már majdnem elindult a kocsival mikor..
-Várj!-ordítottál fel amitől annyira megijedt, hogy majdnem lefejelte a kormányt.
-Mi történt?- nézett körbe-körbe, hogy rájöjjön miért ordítasz.
-Nyugi, csak bent hagytam a sütiket. Mindjárt jövök.- száltál ki és rohantál be és olyan gyorsan ahogy csak bírtál siettél vissza sütivel a kezedbe.
-Te nekünk csináltál sütit vagy a hadseregnek?- mosolygott rád egy másodpercre, majd vissza is nézett az útra.
-Nagyon vicces. Nem emlékeztem, hogy mit szerettek, így csináltam amit tudtam.- vontál vállat és kinéztél az ablakon.
-Sajnálom.- ahogy ez a szó elhagyta Chris száját úgy kaptad rá a tekinteted.-Sajnálom, hogy csak úgy eltűntem egyik napról a másikra.- tette kezét a lábadra, aminek köszönhetően libabőrös lettél.
-Ugyan. Híres lettél és sok más embert megismertél, aki izgalmasabb mint én. A helyedben lehet, hogy én is elhanyagoltam volna magamat.- fájt ezeket a szavakat kimondani, de mégis megtetted méghozzá mosolyogva.
-Nem. Pont az a baj, hogy te nem tetted volna ezt és nekem se lett volna szabad ezt tennem.- itt megállt a kocsival és kiszállt. Nem értetted, mert még nem értetek oda, de te is kiszálltál végül.
-Figyelj, én sose akartalak elhanyagolni, de egyik napról a másikra elkezdtél tetszeni nekem, majd ez az érzelem átváltott szerelemre és mivel nem mutattál semmien jelet arra, hogy én tetszenék neked így azzal védekeztem, hogy ellöktelek magamtól.- te elötte álltál és csak nagy szemekkel néztél rá és próbáltál rájönni arra, hogy ezt most komolyan mondta-e vagy sem. Mivel nem válaszoltál neki ezért közelebb állt hozzád, majd a feje is egyre közelebb került hozzád, majd ajkaitok összeértek és jó pár percig el se váltak egymástól.
-Sose hittem volna, hogy te is így érzel irántam ezért nem is hoztam fel a témát. De most, hogy bevallottad nekem, már nem félek.- modtad majd nyomtál még egy rövid csókot Chris szájára, aki csak mosolyogva nézett téged. Vissza száltatok a kocsiba és elmentetek az Evans házba, ahol mindenki nagy örömmel fogadott téged na és persze a hírt is, hogy te és Chris egy pár vagytok.