Marvel Short Story's

Logan

Ezt a sztorit szintén EnikoZoeKovats kérte és nagyon sajnálom, hogy eddig tartott az elkészítése, de nagyon remélem tetszeni fog.

Éppen a parkban ültél az egyik hintában és azon gondolkoztál, hogy mégis, hogy jutottál abba a helyzetbe, hogy 17 éves létedre az utcára kerültél ráadásul úgy, hogy a saját szüleid tettek ki a házukból.
Hogy mért tették ezt az egy szem lányukkal? Egyszerű. Azért, mert mutáns vagy. Te ezt az információt, már kicsiként tudtad, mégpedig 9 éves korod óta, de a szüleid már körülbelül 3 éves korod óta mondták neked, hogy ők mennyire utálják a mutánsokat és mindig óvtak téged is tőlük, de amikor egyik napról a másikra tudtad segíteni a növények növekedését muszáj voltál eltitkolni előlük. Mivel ez nem egy nagyon feltűnő képesség így könnyen tudtad titkolni egészen a tegnapi napig, amikor a szomszéd kisfiú anyukád kedvenc virágait dobta le egy labda segítségével és mivel tudod jól, hogy ő nagyon érzékeny a nyertes virágaira így próbaltad helyrehozni őket, amikor hazaérkezdtek és onnantól kezdve ment az ordibálás, az hogy rettenet nagyot csalódtak benned, meg hogy tünj el az életükből. Na és most visszajutunk a parkba, ahol már egy jó pár órája tartózkodsz, mert egyszerűen nem tudod, hogy hová mehetnél, ráadásul hihetetlen fáradt is vagy, így majdnem elaludtál a hintában, mikor megállt elötted egy férfi. Semmi hangulatod nem volt ahhoz, hogy egy apuka rád szóljon, hogy engedd át a helyed a gyerekének, így gyorsan felálltál és indultál is egy pad felé, hogy ne kelljen ácsorognod ilyen fáradtan. Mikor oda értél a padhoz és leültél észre kellett venned, hogy a férfi követett téged és leült melléd a padra. Te felnéztél rá és csak érdeklődve vontad fel szemöldököd.
-Logan vagyok és segíteni jöttem neked.- a hangja mélysége annyira meglepett, hogy egy ideig nem is szólaltál meg, de amikor összeráncolta a szemöldökét, akkor megráztad a fejed és inkább magad elé kezdtél bámulni.
-Kétlem, hogy tudnál nekem bármiben is segíteni, de köszi.- próbáltál mosolyt erőltetni magadra, de még szerinted se lett túl meggyőző a végeredmény.
-Tehetek egy próbát azért?- érződött a hangján, hogy lenne ennél jobb dolga is, de mégis ott maradt veled és megpróbált segíteni.
-Próbáld, de nem tudod, hogy ki vagyok, hogy mi bajom, sőt még azt se biztos, hogy bajom van.- tetted könyököd a combodra, majd meg támasztottad a fejed.
-A neved Zoe és igen van bajod, mégpedig az, hogy a szüleid rájöttek arra, hogy mutáns vagy és kitettek téged.- tágra nyílt szemekkel meredtél a melletted ülő férfira, akiről összesen annyit tudsz, hogy Logannak hívnak, erre ő elmond mindent amit csak tudni lehet rólad. Olyan gyorsan álltál fel a padról és kezdtél el hátrálni, amilyen gyorsan csak tudtál.
-Ezeket meg mégis honnan a jó istenből tudod?- próbáltál dühösen nézni rá, de inkább rettegtél tőle.
-Onnan, hogy én egy magadfajta embereknek alapított iskolában dolgozom, aminek az igazgatója egy olyan ember, aki látja a mutánsokat és át tudja érezni a fájdalmaikat és sérelmeiket.- elkezdett feléd közeledni és te érezted, hogy nem hazudik, de mégse tudtál benne megbízni.
-Honnan tudjam, hogy nem hazdsz és nem a mutánsok ellen vagy, hogy megöld őket?- elkezdtél, hátrafelé araszolni, hogy ne kerüljön hozzád annyira közel. Azt vártad, hogy válaszolni fog majd neked, de helyette felemelte a jobb kezét ökölbe szorította és kijöttek a karom szerű fémek ami láttán már nem hátráltál tovább, hanem megvártad, míg szépen lassan oda nem ér hozzád.
-Mostmár hiszel nekem?- húzta vissza karmait és próbál minél bíztatóbban rádnézni, nehogy elrohanj félelmedben, de te nem tetted sőt egy halvány mosolyt húztál magadra és úgy kezdtél el bólogatni. Ezek után elindultatok az iskola felé, ami Logan elmondása szerint, hozzád való mutánsoknak lett megnyitva. Út közben rengeteg dologról beszéltetek, mint például az, hogy 9 éves korodtól kezdve, hogy is tudtad elrejteni az erőd a szüleid elől, de Logan múltja is szóba került, meg annak emlékeinek hiánya, valamit arról is említett egy két dolgot, hogy mégis, hogy került ő az iskolába, mint Történelem tanár. Mikor már beszéltetek egy jó pár órája, rákellett döbbenned, hogy ő nem egy átlagos ember, vagyis mutáns és ezt nem csak azért gondoltad így, mert fém karmokat tud növeszteni, hanem azért is, mert az ő viselkedése olyan, hogyha megkedvel valakit, akkor egy kenyérre kenhető, nagyon kedves és aranyos pasi tud lenni, de ha nem bír valakit, akkor az ember legyen a talpán, főleg ha szembe is mert vele szálni. Na meg persze a külső dolgokról se lehet megfeledkezni, mert nem elég, hogy baromi jól áll neki az a barna haj amit beállított magának, de még a gyönyörű szép hozzá a barna szemei is vonzották a tekintetedet.
Már egy jó 2 napja úton voltatok, mikor Logan végre megállt azzal a mondattal, hogy megérkeztetek, így te az épület felé fordultál és mivel te egy sima iskolában gondolkoztál, így konkrétan Logannek kellett visszahoznia a való világba, mert a kastély ami fogadott téged az egyszerűen gyönyörű volt.
-Most akkor be is megyünk vagy még bámulod egy ideig?- ahogy felé fordultál már készültél beszólni valami frappánsat, de az a pimasz mosoly ami Logan-en volt annyira megbabonázott, hogy inkább vissza mosolyogtál rá majd fejedet rázva kinyitottad a kaput és megindultál az épület felé.

-3 hónappal később-
Éppen a kedvenc órádra siettetek az egyik barátnőddel Sarah-val és pont csengő elött sikerült beesnetek a terembe és még a tanár megérkezése elött sikerült elfoglalni a helyeteket az első sorban. Mikor pár perc múlva belépett Logan a terembe, akkor neked automatikusan mosolyra húzódott a szád, mert ez alatt a 3 hónap alatt, nagyon jóba lettél a történelem tanárral. Bár miután az első tanítási napon túlestél, azóta kissé mintha hidegebben bánna veled, de még így is sokkal kedvesebb veled, mint bármelyik másik tanulóval. Mire ezzel a gondolat menettel végeztél észre kellett venned, hogy rajtad kívül mindenki vigyázban áll Logan pedig a szemed előtt integet, hogy felfigyelj rá.
-Na végre, hogy vissza tértél a valóságba. Lennél kedves és felálsz Zoe.- szemén látszódott, hogy próbál szigorúnak hatni, de a szája sarkában még is megbújt az a jól ismert mosolya. Te amilyen gyorsan csak tudtál, úgy álltál fel, ennek köszönhetően a széken felborult, amit te piromkodva állítottál talpra és a továbbiakban nem mertél bele nézni Logan szemébe és Logan meglepődésére te voltál a legelső, aki kiment a teremből, egyenesen a hálószobádba. Egyszerűen nem értetted magad, mert ennyitől nem szoktál csak úgy zavarba jönni, főleg nem ilyen könnyen.
Mivel a történelem volt az utolsó órád, így fogtad magad és elkezdtél öltözködni, így egy melltartóban és egy bugyiban ácsorogtál a szekrényed elött azt várva, hogy egy csoda folytán a szekrényed kitüsszent egy hordható darabot, amikor is valaki egy szó vagy kopogás nélkül rádnyitotta a szoba ajtót. Mivel te Vadóccal vagy egy szobába, így oda se néztél és úgy ahogy voltál, az illetővel háttal kezdtél el magyarázni.
-Szia Vadóc. Nem tudnál adni valami hordható ruhát, mert mivel 3 hónap alatt nem sikerült elmennem vásárolni, így nem igen maradt ru....-ahogy megfordultál egy tágra nyílt szemmel ácsorgó Logannal találtad magad szembe.- hám.- pár másodpercig eltartott míg eljutott hozzád az az információ, hogy hiányos öltözetben ácsorogsz a történelem tanárod elött. Egyből benyultál a szekrénybe és ami legelőször a kezedbe került, azt húztad gyorsan magadra. A földet bámulva fordultál Logan felé.
-Nem egészen ilyen fogadtatásra vártam, de akkor is beszélnek kell veled.- muszáj voltál felnézni és egy kicsit megnyugodtál, hogy nem csak te vagy zavarban, mert a beszélő társad is inkább nézett a plafonra és vakargatta tarkóját.
-Rendben. Mondja csak tanár úr.- próbáltál úgy tenni, mintha a pár perc ez elötti incidens nem is történt volna meg.
-Hagyjuk a formaságokat Zoe. Most nem úgy szeretnék veled beszélni, mint tanár a diákkal, hanem mint férfi a nővel.- ahogy a szemedbe nézett, úgy került ajkára egy kedves mosoly. -Tudod, már egy ideje gondolkodom, hogy ezt elmondjam-e vagy hadjam a fenébe, de végül is itt vagyok.- megfogta a két kezedet és úgy  nézett tovább a szemedbe. -Tudod én már, akkor éreztem, hogy egy fontos ember leszel az életemben, fontosabb mint eddig bárki, csak ugye jó pár évvel idősebb vagyok nálad és még a tanárod is vagyok, így nem akartam kockáztatni az itt maradásunkat egy kapcsolatért és...- annyira örültél a hallottaknak, hogy nem törődve a következményekkel fogtad magad és megcsókoltad. Logan egy pár másodpercig csak állt ott, de utána viszonozta a csókodat és hosszú percekig el se váltatok egymástól, sőt nem is váltatok volna el, de az ajtó hirtelen kinyílt és belépett rajta Vadóc, aki miután rájött, hogy mit is zavart meg, egyből kihátrált a szobából.

Köszönöm a sok segítséget LoveRobertDJrTomH-nak.