The Trio

▫️ 3. ▫️

- Nos - szólalt meg Sharmila végignézve  társain - először is szeretnék közölni pár tényt. Attól még, hogy segítek, nem vagyunk barátok, vagy nem ápolunk kedves ismerősi kapcsolatot. Csak azért segítek nektek, mert ez kötelesség. Ha tanulunk - márpedig csak ezt a tevékenységet végezzük együtt -, akkor figyeljetek, mert nem tanár vagyok, aki huszadjára is elismétli a dolgokat, és ne értetlenkedjetek. Elhalaszthatatlan reklamáció?
   Harry meghökkenve bámult Crusaderre. Azt hitte, hogy a lány kedvesebb lesz. Olyan fagyosnak, és magányosnak tűnt. Talán neki nincsenek olyan közeli, és igaz barátai, mint nekem - gondolta magában.

- Talán azt hiszed, hogy annyi mindent kéne elmondanod nekünk? - kérdezte szenvtelenül Malfoy. Harry elámult a "nekünk" szócskán, bár biztos csak nyelvbotlás volt.
- Hm, lássuk csak. Harrynek biztos jól jönne egy kis segítség bájitaltanból, neked a legendás lények gondozásában - mint értesültem -, Aldrich Tonkinról azonban nem tudok sokat. Miben vagy a legjobb, és mi megy a legkevésbé?
- Hát... asszem' gyógynövénytan megy a legjobban - vakargatta tarkóját zavartan a barna szemű hugrabugos. - A számmisztika elég gázos...
- Így már könnyebb dolgom lesz - bólintott elégedetten Sharmila.
   A mardekáros beismerte magának, hogy a lány valóban utánajárt a dolgoknak. Attól nem félt, hogy a lány fontos, vagy személyes dolgokat tud meg róla, hiszen senki sem tudott róla túlzottan sokat. Amellett hideg álarca, és jókor elsütött gúnyolódásai elérték a megfelelő eredményt. Szinte mindenki érzéketlennek, közönyösnek, titokzatosnak, és furcsamód arisztokratikusnak tartotta.

Az fel sem merült benne, hogy két ember nem így volt vele, és nem hitte el ezt a megjátszott, fals modort. Az pedig végképp nem, hogy ez a két ember vele egy szobában van, sőt, szinte mellette ülnek. Egy sötét hajú lány, és fiú.

- Mivel ez még csak az első alkalmunk, arra gondoltam, hogy beszéljük meg a gyűlés többi részletét.
- Jó ötlet - mosolygott a kék szemű boszorkányra Harry kedvesen.
A boszorkány már majdnem megengedte magának, hogy viszonozza a mosolyt, hiszen eszméletlenül nézett ki a híres-neves Harry James Potter ezzel a huncut kis mosollyal. Aztán fejbevágta magát képzeletben, hiszen nem bízhat senkiben, és nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy elvonják a figyelmét. Nem lehet ilyen egyszerű lány.

- Tudom - válaszolta tárgyilagosan, miközben Harry arcát vizslatta. Amaz kérdőn nézett rá, hiszen úgy vélte, hogy semmi rosszat nem csinált, és nem értette, hogy hogyan lehet valaki ilyen távolságtartó. Ő próbált nyitott lenni, de úgy látszik, nehéz kiérdemelni a lány bizalmát.
De nem baj, ő nem adja fel ilyen könnyen.
- Szóval. Mivel nekem nincs szükségem segítségre, ezért nyilvánvalóan én segítek nektek. Draco, te jó vagy bájitaltanból, nemde?
- De.. - húzta el a száját Malfoy, hiszen sejtette, mire gondol a lány.
- Akkor segíthetnél Harrynek, amíg én Tonkinnak  magyarázom el a számmisztikát. Így sok időt spórolnánk meg, ami mindenki számára csak előnyt jelent.

    A mardekáros és a griffendéles meglepődve nézett össze. Tudták, hogy mindketten ugyanarra gondolnak. Vagyis arra, hogy kettejüket a keresztnevén szólította a lány, Aldrich-ot pedig a vezetéknevén. Fölényesen fordították fejüket Tonkin felé. Amaz értetlenül kapta tekintetét hol az egyik, hol a másik fiúra. A két varázsló egyike sem akadt fel azon a szerény tényen, hogy nekik együtt kell majd tanulniuk. Szinte természetesnek tűnt belegondolniuk. Ami igencsak meghökkentő volt.
- Idén nem lenne érdemes újravenni az anyagot, vagy azt tanulni, ahol most tartunk. Sokkal egyszerűbb lenne egy összefoglalót írni minden tantárgyból, amiből eszetekbe jutnak a dolgok, és persze nem kell sokat olvasnotok. Illetve nem gondolom, hogy ki kellene alakítanunk egy rendszert a találkozásokra, hiszen két hét van hátra az iskolából.
- Hogy te milyen okos vagy! - ámuldozott Tonkin némi gúnnyal a hangjában.
   Harry mérgesen pillantott Aldrich-ra. Nem értette, hogy a lány mivel érdemélte ki ezt a hangnemet a hugrabugostól. Draco keze akaratlanul is ökölbe szorult. Hasonló véleményen volt, mint a griffendéles, még ha nem is tudhatta. Leleplezni azonban nem akarta érzéseit azzal, hogy megvédi a lányt, így hát csöndben maradt.
    A sötétbarna hajú lány az ignorálás mellett döntött, és folytatta mondanivalóját:
- Tehát köszönöm, hogy itt voltatok. Javaslat egy új helyszínre?
- Lehetne az én házam klubhelyiségében a következő gyűlés, ha ez mindenkinek megfelel - ajánlotta fel a zöld szemű varázsló.
- Nekem megfelel.
- Nekem is - húzta el a száját kissé Aldrich.
   Draco is biccentett egyet, hogy jelezze egyetértését.

   Egy gyors köszönés után a három varázsló elhagyta a Hollóhát klubhelyiségét. Sharmila gondolkodva simogatta cicája fekete bundáját.

🥀