The Trio

▫️10.▫️

Aztán kibontotta Sharmila levelét is, aki beszámolt neki arról, hogy Olaszországba mentek nyaralni, illetve mennyire meglepték őt a szülei, ugyanis mindig is el szeretett volna jutni oda. A fekete hajú fiú örült Mila örömének, és kissé talán irigyelte is, hogy 'eredeti' pizzát ehet.

A leveleket még jó előre megírta - még Aldrich-nak is - , aztán lebattyogott a nappaliba. Végülis ráért.
   Nem volt ott senki. Ahogy a konyhában, a sufniban, a garázsban, és az összes többi szobában sem. Még a lépcső alatti lyukat is megnézte, bár arra rá kellett bírnia magát. Gyűlölte azt a szobát, azóta is klausztrofóbiásnak érezte magát. Pár másodpercnél tovább nem is maradt ott.
   Őszintén szólva halvány lila gőze sem volt róla, hogy hová tűnt a három kedves rokona. Gondolatmenetét a gyomra korgása szakította meg. Most vette csak észre, hogy milyen éhes. A hűtő felé indult, amin észrevett egy cetlit. Amikor a házat kutatta, nem tűnt fel neki. Biztos túl felületes lett. Szemöldökét összeráncolva olvasta el a gyorsan írt cetlit.

Harry! Nyaralni mentünk. Van elég étel a hűtőben, ha mégsem, a kenyértartóban van pénz. Másfél hét sem telik el, és már itt is vagyunk.

Hahaha, nem jöhetsz velünk, te szégyen. Dud.

Kissé ledöbbent. Dudley szavai már egyáltalán nem tudták meglepni. Inkább az lepte meg, hogy egyik napról a másikra itthagyták. Összecsomagoltak éjszaka, és el is mentek. Minden bűntudat nélkül. Teljesen felelőtlenek... De mit is várt? Hogy majd elviszik magukkal nyaralni? Hogy szólnak előre? Hogy valamit normálisan megbeszélnek?
Inkább előszedte a sonkát, a vajat, a kenyeret, illetve egy tányért, meg kenőkést. Egykedvűen látott hozzá a reggelijéhez. Draco és Sharmila levelét reggeli után átfogalmazta,és olyat tett, amit talán még sohasem: eldőlt a kanapén, és bekapcsolta a televíziót.

A nyáriszünet első hétfője volt, ami azt jelentette, hogy Draco szülei dolgozni mentek. Övé volt a kúria, meg persze a házimanóké. Harry levelét egy napja kapta meg, de nem tudott mit reagálni. Szinte felfoghatatlan volt neki, hogy se szó, se beszéd, otthagyták a zöldszemű fiút. Teljesen egyedül. Draco tudta Harryék címét, mert apja minisztériumi dolgozó volt, meg persze a fiú kíváncsisága nem ismert határokat. Ha valami érdekelte, megtudta. Ha valamit akart, megkapta. Malfoy volt.
A kúria hopphálózatán keresztül pedig meg is látogathatta volna őt. Vajon az helyetelen lenne? Miért is akar ő Harryvel találkozni?

Az elmúlt egy napban úgy érezte, teljesen meg van buggyanva, és feltörnek az érzései, amit szinte egy hete, azaz a szünidő eleje óta szinte sikeresen tudott elnyomni. És ez így nem volt jó. Hiányzott neki Harry, mint valami béna függőség. A látogatást végül elnapolta. Legalábbis egyenlőre.

Sharmiláék egy hajón ültek, és Velence egyik különeleges szigetére tartottak, amit térképen talán nem is jelöltek. Murano a műhelyről volt híres, ahol lélegzetelállító üvegtárgyakat készítettek hosszú évszázadok óta. A sötétkék szemű lány összefogta hosszú, középen elválaszott haját, és csinos, apró karikát rakott fülébe. Egyszerű, sárga pólót viselt, és egy fakó halásznadrágot. Egészen kényelmesnek érezte a mugli ruhadarabokat. Arcán, myakán, és karjain vastag réteg naptej, ugyanis világos bőre nem bírta jól a tűző napot.
    A kis család nagyon izgatott volt. A hajó lassított, és egy csiga gyorsaságát meghaladva farolt be a stég mellé. A személyzet szorosan kikötötte a hajót, kinyitotta hidat, amin a turisták leszálhattak.
Amint kiértek a légkondícionált teknőről, szakadni kezdett róluk az izzadtság. Londonhoz képest ez maga volt a sivatag. Pedig alig volt negyven fok. Végigsétáltak az apró sziget korzóján, bementek a boltokba.

Gyönyörű üvegből készült lámpákat, fülbevalókat, földgömböket, állatokat láttak. Végül elérkeztek a műhelyhez. Rajtuk kívül még vagy tízen toporogtak a bezárt kapuk előtt. Végül beengedték őket. Kifizették a belépőt, majd leültek egy félkör alakú, lépcsőzetes padra. Mindenkinek tökéletes rálátása volt a mesterre, és tanítványára.
   Egy poharat, illetve egy lovat készítettek üvegből. Közben a tanítvány - aki egyébként a belépő árát is szedte - lelkesen magyarázta, hogy hogyan készül az üveg, mik az összetevői, mi a sziget története, és mit csinál éppen a mester. Nagyon érdekes volt a majd' félórás műsor. A végén megköszönték a lehetőséget, hogy itt lehettek. Később pedig Fish&chipset ettek az egyik bódéban, aminek kedvező ára, és kiváló íze volt. Végül visszatértek az egyik boltba, ahol egy baglyot, egy gekkót, és két pár fülbevalót vettek.

Mikor este a szállásra értek, levelet írt. Méghozzá nem másnak, mint magának a nemes Mardekár hercegének. Kételkedve küldte el.

🥀