The Trio

▫️ 6. ▫️

- Hm, nem tudom, kinek jöhetett - jegyezte meg a lány.
Óvatosan leoldozta a györnyörú madár lábáról a levelet. A kézírás ismerős volt neki, de csak akkor lett biztos abban, hogy kitől jön a levél, amikor átfutotta a végét: "Üdv, Harry".
   Boldogan mosolyodott el.
- Harrytől jött. Meséltem már, hogy ő az egyik tag a tanulókörömben - mondta könnyedén.
- Ez nagyszerű, drágám. Örülök, hogy tudsz nekik segíteni. Kedves tőle, hogy írt.
- Igen - motyogta a lány, miközben mégegyszer elolvasta a levelet. Megmelengették a szívét Harry kérdései, és az, hogy azt hiszi, zavarja. Dehogy zavarta! A hosszú hajú lány nem akart először írni, ezért nem ő küldte a kezdeményező levelet.
   Örömmel firkantotta le kacskaringós betűivel válaszát, azonban nem akarta túl hamar elküldeni. Vagy pont az lenne bunkó dolog tőle, ha később válaszol?... Nem akart elfoglaltnak sem tűnni, hiszen az nem lett volna igaz.

Hiszen mi rossz következhetne abból, ha kissé nyitottabban viselkedik valakivel? Mert az a valaki Harry Potter, akit imád a sajtó? Talán akaratlanul is belekeverné valamibe? Dehogy! Nem kéne ilyet feltételeznie senkiről. Akár a naivitása szüleménye, hogy Harry barátkozik vele, akár nem; a fiúnak ott a barátai, akikkel valószínűleg mindent meg tud beszélni. Így lehet, hogy csak a kötelesség miatt ír neki, amúgy nem fanyalodna az ő társaságára. Mivel teljesen összezavarta magát a saját gondolataival, inkább letette pennáját, amit eddig görcsösen szorongatott.
"Csakazértis" szembe megy a kételyeivel, mert Harryt szimpatikusnak találta, és végülis egy kicsit megbízhatott benne. Egy levél pedig nem is olyan nagy dolog.

Végül felkelt ültéből, és kiment a kertbe. Egy régi pagoda állt a kovácsoltvas kerítéstől nem messze, melynek tövében szépen gondozott tuják lapultak. Amikor a házat vették, az egyszerű tákolmányt átépítették, így megfelelő fészket biztosítva baglyaiknak. Boldogan üdvözölte Godwint, édesapja baglyát, Sally-t, édesanyja baglyát, és Sandont, aki a család közös baglya volt.
   Jobb kezét előrenyújtotta, Sandon pedig gondolkodás nélkül telepedett le egyik gazdája csuklójára. Engedelmesen tartotta egyik lábát, hogy Sharmila gyakorlottan rákösse a levelet.
- Jó utat, kis Sandonom!

A bagoly békésen huhogott, majd útjára indult.

Draco és szülei néma csendben fogyasztotta az ebédet. Ha valamelyikük villája netalántán a tányér pereméhez koccan, fülsüketítő robajnak hatott volna. A Mardekár hercege eltűnődött azon, hogy ez a rideg viszony a csak az ő 'családjában' van-e jelen, vagy más aranyvérű pereputty is így viselkedik, de arra jutott, hogy Weasley-ék is aranyvérűek - és apja szerint ezzel egyetemben a varázslótársadalom szégyenei -, és igen jó kapcsolatot ápolnak egymással. Nagy valószínűséggel már csak az elveikből adódóan is eltérnek az arisztokratikus Malfoyoktól. A többit, mint a muglik iránt való rajongást már ne is említsük.
     Ebéd végeztével magához hívatta a könyvet, amit aktuálisan olvasott. Tortúra volt a címe. Egy mugli írótól származott, tehát tilosban olvasta, de nem félt a lebukástól.

Nem ez volt az egyetlen regény, amit ettől a Stephen King nevű, fenomenális embertől olvasott. Az egyik szerzeményében például egy telepatikus képességekkel rendelkező kislányról szólt, aki tüzet tudott gyújtani csak azzal, hogy rágondolt. Stephen valószínűleg nem is sejtette, mennyire közel áll a varázslók világához, ahol valóban voltak ilyen jelenségek.
    Tetszett neki King nyers, de mégis elragadó, és végtelenül bölcs stílusa. A hatalmas kert végébe sétált, ahol a tó, és az öreg fűzfa helyezkedett el. Nem volt túl meleg - Londonban hogy is lehetne? -, aminek örült, mert fehér bőre amúgy sem volt hozzászokva a naphoz. Leült a fűbe, hátát a fa törzsének támasztotta. Azt szerette az olvasásban, hogy általa kizárhatott mindent, és mindenkit. Egy másik világban lehetett, távol a keserű valóságtól. Attól, hogy Harry Potterre nem tud közömbösen gondolni. És nem az utálat miatt. Ezek a dolgok megrémítették, hiszen eddig nem támadtak ilyen gondolatai. Azt tudta, hogy nem fog róla senkinek beszélni. Jó mélyen elzárja magában, míg az elnyomás miatt megszűnik benne ez az érzés.

Igen, ez a legjobb út. Kétségtelenül. Egy Malfoynak nem kell ilyen gondokkal szembenéznie, hiszen nincsenek is neki ilyen problémái. Igen, ez az. Most, hogy sikeresen letudta ezt a benne dúló vitát, - majdnem - teljesen nyugodtan foglalkozhatott a könyvével.

🥀