The Trio

▫️ 11. ▫️

Draco érdeklőde csavarta ki a pergament, ami ezúttal nem Harrytől jött, hanem Sharmilától.

Draco,

Remélem, jól telik a szüneted. Hogy vagy? Mit csinálsz ma?
   Különös egy szituáció, de azt kell, hogy mondjam - vagyis írjam - kibékülök vele. Mielőtt kérdeznéd, én egészen jól megvagyok. A nyár folyamán meglátogatom majd a Franciaországban élő nagymamámat, egyébként semmit sem tervezek.

    Üdvözlettel,
                 Sharmila

A lány érdeklődő volt, de semleges, mintha nem tudta volna, mit is kéne tennie. Viszont az magára vonta a szőke hajú arisztokrata figyelmét, hogy végül a lány írt neki először. Meglehet, tartott egy kissé attól, hogy Dumbledore valóban tud mindenről, vagy szimplán ilyen kötelességtudó volt. Mindkettő, esetleg egyik sem. Nem számít.
   Gyorsan lekörmölte a választ, és reggelizni indult. Már elég éhes volt, és a könyvével is szeretett volna haladni, pontosabban szerette volna befejezni, hogy egy újba kezdhessen. Mivel aznap esős idő volt, elment a kedve a kertben való ücsörgéstől. Nem érezte túl jól magát, mintha az idő miatt neki is bélyeget nyomtak volna a napjára. Ami valljuk be, nagyon bénán hangzik.

Pár órával később szórakozottan, könyvét kivégezve ült kényelmes foteljaik egyikében. Még várni szeretett volna egy kicsit a következő könyvvel, az előző hatása alatt volt, és szerette volna kicsit átgondolni. Aztán elkalandozotr, mert így megy ez, ha elbambul az ember. A gondolatai egyikről a másikra cikáznak, elképesztő gyorsasággal, és olykor minden összefüggés nélkül. Mint most is. Hiszen hazugságlenne, ha azt állítaná, nem ötlött a fejébe Harry. A fiú minduntalan visszaférkőzte magát a fejébe, hiába próbálta kiűzni. Kezdte megrémiszteni, hogy ennyire megszállotja lett Harrynek. Vagy nem is. Csak a gondolatai, nem ő. Különítsük el, ez két, egymástól független dolog. Nincs kontrollja a gondolatai felett, amikor csak néz ki a fejéből. Ő nem a megszállotja. Nem tudja, mit érez, valószínűleg megártott neki a bezártság, hogy nem volt a szabadban, friss levegőn.

Mindjárt szellőztet egyet, és minden jó lesz. Minden megoldódik, és a helyére kerül. De Harry olyan magányos lehet... talán örülne egy kis társaságnak. Ha majd a hét vége felé is annyira szeretné majd látni a szemüveges srácot, akkor talán cselekedik is. Nem, dehogy. Miért gondolkozik ilyeneken már megint? Miért vannak ilyen érzései? Ez neki borzasztóan új, és elrettentő. A franc látogatja meg Pottert. Kezd olyanná válni, mint egy rossz lány, aki folyton a fiúkon agyal, és dilemmázik. Viszont ha nagyon pontosak akarunk lenni, akkor egy fiún agyal. De ő rohadtul nem egy lány...

Harry második napja egyedül. Hermione, és Ron is hangot adtak örömüknek, illetve meglepettségüknek leveleiken keresztül.
   A fekete hajú varázsló oda ült az asztalnál, és a fotelnél, ahova csak akart, tévézhetett, sőt, azt a műsort nézhette, amelyik ténylegesen érdekelte, és nem volt rákényszerítvr. Akkor ment aludni, akkor kelt fel, akkor zuhanyzott, akkor csent édességet, amikor csak kedve tartotta. Kellőképp élvezte a kialakult helyzetet. Hamarosan rájött, hogy tökéletesen el tudna vezetni egy háztartást. Kellően büszke volt magára.

Sharmiláék ismét Velence szívébe készültek. A nap szürke felhők mögé burkolózott. A magas épületek nem engedték át a szelet, így tökéletes volt a hőmérséklet. A Crusader család megreggelizett, és már indult is, hogy minél jobban bejárhassák a várost. Tudták, hogy temérdek többszintes bevásárlóközpont lapul a vízzel körülzárt blokkokban, és szándékukban állt felfedezni őket.
   Aznap is nagy volt a tömeg, mint mindig, de sikeresen elnavigáltak a Szent Márk térre, ahol borzasztóan sok galamb volt.

- Hű, szerintem még soha sem láttam ennyi galambot egy helyen - fintorgott Rosemary. - Most őszintén, Charlie, van a galambnál irtózatosabb teremtmény?
- Nem drágám, nincs. Ez a legszörnyűbb mind közül - vigyorgot feleségére a férfi.
- Charles Crusader, te most kifigurázol? - vonta fel vészjóslón szemöldökét.
- Én? Téged? Soha, kedvesem, soha - hintett lágy csókot a családfő imádott szerelmének orcájára.
- Mila, ugye, hogy apád cinikusan válaszolt?
- Igen, anyám, így volt - mosolygott cinkosan anyukájára az említett.
- Na látod, megmondtam.
- Ti, nők! Igazából ti nyomjátok el a férfiakat... - legyintett csalódottan Charles.
- Megismételnéd, kérlek? Nem hallottam a galambok zajongásától - tudakolta ártatlan arccal Rosemary, miközben pontosan hallotta férje szavait, és tudta, hogy Charles tisztában van ezzel.
- Csak annyit kérdeztem, hogy mivel engesztelhetnélek ki - mosolygott segítőkészen a sármos férfi.
- Huh, talán megsúghatom - hajot férje füléhez. - Azt hitted, valami piszkosat hallasz most, mi? Nos, amivel kiengesztelhetsz, az egy új parfüm.
- Erre még visszatérünk a szálláson - nézett határozottan Charles hitvese szemébe.
- Ha abbahagytátok a bájolgást, akár tovább is mehetünk - nevetett Sharmila szülei közjátékán.
- Persze, máris - válaszolták a szülők egyszerre.

🥀