Kimondatlan érzelmek

1.fejezet

Lawliet szemszöge:

Reggel. Hogy én mennyire utálok felkelni, hiszen alig tudok. Amikoris bevillan hogy megint amiatt a pöcs miatt aludtam körülbelül 2 órát. Tehát ennek tudatában kezdek sétálni a szekrényem felé.

Minden egyes nap ugyan azt a szettett viselem. Viszont a mai nap kivétel, ugyanis nem egy fekete pulóvert vettem fel, hanem kéket, hiszen a lényeg a változatosság. Nem? Igaz, a nadrág az megmaradt, de az annyira nem érdekes.

Kiérve a szobámból, rohanok le a lépcsőn, megszokva hogy senki nincs otthon, mondjuk sosem volt, de ez más téma...

Felkapom a kulcsom, becsúsztatom a zsebembe, majd azzal a mozdulattal kimegyek a lakásból és rohanok a suli felé.

Megérkezem, majd ledobom a táskámat a leghátsó pad mellé, így rálátást nyerek az osztályra. A "ribik" már rég bent telefonoznak, úgyhogy követem példájukat, bedugom a fülhallgatómat, és elkezdem hallgatni a 'The Broken Hearts Club'-bot Gnash-tól.

Mikor már majdnem elaludnék hirtelen sikongásra leszek figyelmes. Mindez azt jelenti hogy megérkezett Light-kun. Hát kicsattanok az örömtől. Látom, hogy Lisa a "fő-ribi" odamegy hozzá. A szívem fájdalmasan dobban meg mikor csókolózni látom őket. Hirtelem becsögetnek, így végre abba hagyják az egymás szájában való turkálást, örömömre.

Az óra elején a tanár bejelenti, hogy új diákunk van, mégpedig egy lány. ~Na újabb "ribi" a láthatáron~ gondoltam magamban. A "lány" belépett az ajtón, de nem úgy nézett ki, mint amire számítottam...

Ne meg van a rész omg. Lesz ez még majd jobb is de nem baj van és kész örüljetek. Én most el köszönök ~Adios~