3.fejezet

650 54 53
                                    

Light szemszög:

Ahogy az a lány ölelgette az ÉN Ryuzakimat úgy éreztem, hogy odamegyek, és lefejezem. De aztán lenyugtattam magam, és próbáltam figyelni az órára...

**Utolsó óra előtt**

Testnevelés, úgy utálom, de legalább el tudok beszélgetni az óra után az én egytlen "szerelmemmel". Khmm khmm.

Rohanva öltözök át, körülbelül 2 perc alatt készen is vagyok, ami még nekem is meglepő.

Abban a pillanatban toppan be az öltözőbe Ryuzaki, aki mellettem foglal helyet. Megfogja pólója szegélyét és elkezdi levenni, én abban a percben döntöm el, hogy inkább kimegyek, mert nem lenne a legjobb látvány a többieknek az, hogy én tátott szájjal bámulom azt, ahogy öltözik a Drágám.

A torna terembe érve leülök az új diák mellé.
-Beyond igaz? -kérdezem a lánytól.
-Igen én. -válaszolja fagyosan. Tch..szimpi....ja..nem.
-A nevem Light.-mondtam, csak felnézett rám továbbra is fagyosan. -Igen tudom. -mondta.
-De honnan? -érdeklödtem.
-Hát... -Ryuzaki befogtaszáját, majd mikor elengedte a lány felháborodottan megszólalt. -Báttyus ezt most miért?! -a szemem elkerekedett, mi az hogy báttyus?

-Még a végén kifecseged az igazi nevem. -mondta Ryuzaki. Majd sajnos becsengettek. Így elkezdődött a szenvedés...

Szerencsére gyorsan vége lett a kínzásnak. Ennek kifejezetten örültem. Sajnos a tesi tanár behívott segíteni, úgyhogy lehet, hogy lekésem.

Ahogy végeztem rögtön sprintelni kezdtem az ölöző felé. Az volt a szerencsém hogy Drágámon a csak a nadrág volt rajta. Így megnyugodtam majd oda szóltam neki.

-Ryuzaki meg tudnád várni hogy átöltözzek? Tudod szeretnék valamit megbeszélni veled.-közöltem vele mire aprót bólintott. Megvártuk még mindenki elmegy. Felálltam mire a Szépség követte példámat. Közelebb léptem hozzá mire ő hátrált és beleütközött a falba, így nem tudott menekülni. Csípőjére helyeztem kezeim és magamhoz húztam egy csókra. Vékony karjait a nyakam köré csavarta és úgy csókolt tovább. Nyelvem bejutást kért szájába amit meg is adott.

Nagy nehezen elváltunk egymástól. -Szeretlek.-súgtam ajkaira.
-Én is szeretlek.-mondta Szépségem.
Felkaptuk táskánk, össze kulcsoltuk ujjainkat és úgy indultunk el ebédelni.

Itt lennék a következő résszel. Igen mindig ugyan az a duma jó olvasást meg bocsi a helyesírási hibákért. Próbálom minél hamarabb hozni a következő részt.
~Adios~❤❤

Kimondatlan érzelmekحيث تعيش القصص. اكتشف الآن