Kimondatlan érzelmek

9.fejezet

Lawliet szemszöge:

-Light.... -mondtam. A hangszínem nem tükrözözz semmit. Nem akartam én ezt látni, így inkább kivánszorogtam a teremből. Igaz lábaim felmondták a szolgálatot, valahogy mégis sikerült kijutnom az udvarra. Misa és Beybey utánam kezdtek rohanni, majd megfogva karomat a mosdó felé kezdtek húzni. 

Mikor végre beértünk a csaphoz vittel és megmosták az arcom, és a csuklóm. Kissé megnyugtatott, de nem eléggé ahhoz, hogy csak úgy sitty-sutty minden happy. Megfogtam a lányok kezét, majd már nemtudtam vissza tartani a sírásomat, ölelésükbe borultam. Csak álltunk ott, és zokogtam ők meg nyugtatgattak.

-Misa, Beyond. Én most haza megyek, nincs kedvem itt lenni többé.- mondtam.

-Ugyan Law, nem hagysz itt minket, jövünk veled. Még a végén öngyilkos lennél itt nekünk. Apukám úgyis orvos, majd leigazolja nekünk. -Mondta drágalátos barátnőm, Misa.

-Igaza van, mi is megyünk. -értett vele egyet hugicám.

-Hát akkor menjünk, már nem akarok itt lenni tovább. -mondtam, majd egy szomorú mosolyt ejtve feléjük, elindultam ki.

*otthon*

Ahogy haza értünk rögtön be estem kényelmes ágyamba. A lányok a hátamat kezdték el simogatni megnyugtatásként. Mostmár viszont dühös voltam, nem érdekelt tovább.

-Tudjátok mit? Ott rohadjon meg ahol van. Hát ha neki így jó, akkor így jó. De leszarom mostmár.- felálltam és a konyha felé vettem az irányt. Drágáim picit megszeppenten csoszogtak utánam. A nagy fagyis bödönt kivéve a hűtőből huppantam le a kanapéra. A tv-n a "youtube" funkciót beállítva egy kis Lil Peep lejátszási listára mentem rá.

Ám egy nem várt pillanatban ajtó kicsapódott és egy ziháló Light jelent meg benne......

Eyoo. Itt lenne az új rész. Jó olvasást hozzá. Nemtudom mit mondjak, úgyhooogy nem pocsékolom a drága időtöket.
~Adios~