Kimondatlan érzelmek

6.fejezet

Lawliet szemszög:

Fáj a fejem. Fáj a hasam. Éhes vagyok. Meg másnapos. Várjá ez ki a fasz itt mellettem...ja csak Light....MIVAN??! Itt van mellettem egy félisten. Mindegy lemegyek enni. Felkelek az ágyból és elindulok le. De amint felállok térdre is esek a fájdalomtól. Rohadtul fáj a seggem! Nem vicc...megpróbáltam újra felállni és sikerült. Lebotorkáltam a lépcsőn és lehuppantam a székembe. Majd azzal a sebességgel fel is álltam. Na ezt nem kellett volna. Most még jobban fáj. Megpróbálok óvatosan le ülni. Siker. A lépcső tetején meglátom életem szerelmét kómásan nyújtózkodni. Majd elindult le. Megállt mögöttem és egy puszit nyomott a fejem búbjára.
-Hogy aludtál?- kérdezte álmosan. Majd egy csésze kávét rakott le elém.
-Jól kösz. Te?- válaszoltam kávémat iszogatva.
-Melletted csodálatosan életem.- mondta vigyorogva mire elpirultam.
Aztán eszembe jutott hogy ma suli van bazdmeg. Az órára pillantottam és azt tapasztaltam, hogy 10 óra van.
-Na a sulinak annyi.- mondtam mire szívem elkezdett gondolkodni.
-Menjünk el moziba.- vetette fel az ötletet. Fel kaptam a fejem majd elismerően bolintottam az egóját ezzel növelve. Fel akartam állni (nem rosszra gondolni ( ͡° ͜ʖ ͡°) szerk.) de nem sikerült. Ezt látva szerelmem felkapott az ölébe mire elpirultam. Adtam ruhákat Light-nak. Gyorsan fel öltöztünk majd kézen fogva el indultunk a moziba...

4257281901087363563 éve nem volt rész ezért bocsi. Nem húzom tovább az értékes időtöket. ~Adios~