Kimondatlan érzelmek

2.fejezet

Lawliet szemszöge:

A "lány" belépett az ajtón de nem úgy nézett ki mint amire számítottam.

Rövid fekete haja volt ami össze vissza állt. Egy hosszú fekete felíratos pólót viselt, és egy fekete nadrágot. Szemei vörösen izzottak.

-A nevem Beyond, bármennyire is hasonlítos BÁRMELYIK nemre, akkor is Enby vagyok, tartsátok figyelemben kérlek.
- szólalt meg egy idő után az új diák.

Észrevettem, hogy a lányok össze súgnak a háta mögött, ami miatt össze ráncoltam szemöldököm.

-Légy szíves ülj amellé a fiú mellé, ott hátul, a neve Ryuzaki.- mondta neki a tanár, majd a mellettem lévő helyre mutatott.

Ő csak fagyosan nézte a padlót, majd szép lassan felemelte a fejét, és pszihopata módjára mosolygott.

Leült mellém.

Olyan ismerős külseje volt, egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne szóljak hozzá.

-Az igazi nevem Lawliet.- súgtam oda neki. Mondatomra kikerekedett szemekkel nézett rám. -Mi az, rosszat mondtam? - kérdeztem mire a szeméből egy, kettő és egyre több könnycsepp kezdett el folyni.
- Biztos nem emlékszel rám...-mondta a, majd megölelt- de én vagyok a kistestvéred...

Na itt az új rész. Nem tudok mit mondani csak hogy jó olvasást. Ja és bocsi a helyesírási hibákért.
~Adios~