Kimondatlan érzelmek

10.fejezet

Light szemszöge:

NANII?!! Micsoda? Nem gondolhatja komolyan.
-Tudom Light, hogy most arra gondolsz, hogy, hogy lehetek ennyire szívtelen. De nyugodj meg, megteszem, és soha többé nem láthatod.- vigyorgott általam szívből utált lány. -Most pedig csókolja meg, mert tudod milyen következményei lesznek.- vont magához közelebb, majd megcsókolt. A teremben ujjongatás hangzott fel, ez az amitől undorodom.

A következő amit hallok, hogy egy táska koppan, egy pár cipő vonszolja egymást maga után, majd két lány kétségbeesett utána futása. Már a cipőéről hallom. Ez az egyetlenem, a drágám, akinek végig kellett ezt néznie. Itt el lököm a lány, de ő csak nevet. Tudja hogy már úgyis késő, ahogy én is.

A három elsuhanó alak után leskelődöm. Örülök, hogy nem látnak.

Mit tettem?!

Nem ezt érdemli!

Miért vagyok ekkora barom?!

Aztán a gyönyörű gondolatmenetem után könnyes szemekkel cammogok vissza, arra a helyre ahova minden csak kedvem nincs menni.

A táska az ajtóból eltűnik, majd csak három árnyék halad végig a folyosón.

Sírok.

Ez az amit általában nem teszek. De most muszáj. Nemérdekel, ha addig élek is utána megyek és kész. Lehet ezzel teszem most tönkre a mindent is. De ha már tényleg az lesz amit az a khurr...mármint lány mondott, akkor csak most utoljára hagy öleljem magamhoz, és elmondani, hogy szeretem, majd forró csókot nyomni puha párnácskáira. De nem fog megtörténni! Nem érhet így véget!

Ezekkel a gondolatokkal a fejemben  futottam házához, majd felrántottam az ajtót. Zihálva és kifáradtan álltam az ajtóban.

-Light...? - istenem, azok a szemek....

Eyoo mindenki. Csodálatos új részzel érkeztem ma hozzátok. Ezután remélem már bessyyyyyy sem akarja fejbe vágni Lightot egy hó lapáttal. Na megyek, nem húzom az időt.
~Adios~