Novellák

Broken mirrors

Az ágyamon ültem, egyedül, mire váratlanul bejött ő. Egy ideig csendben nézett, majd leült mellém. Egyikünk sem szólt semmit egy jó ideig

- Meddig csinálod ezt még? - kérdezte végül a csendet megtörve

- Nemtudom - válaszoltam közömbösen - Lehetetlen ebből kiszállni

- Tudod te, mit akarsz? - hajolt hozzám közelebb

Nem válaszoltam. A hangjából úgy ítéltem tudja, ezért csendben maradtam a válaszra várva. Vicces, hogy mások mindent jobban tudnak rólunk, mint amit mi magunkról

- Meghalni - vigyorodott el szélesen - Te valahára meg akarsz halni

- Ez nem igaz - mondtam mereven a padlót nézve - Csak el akarok tűnni

- És az mitől másabb, mint amit én mondtam? - kérdezte érdeklődve, egy ravasz mosollyal az arcán

- Ha itt vagyok a testemben, szóval fizikailag vagyok akkor létezem. Ha meghalok, akkor az emberek gondolatában létezem. Ha viszont csak eltűnnék... - sóhajtottam

-  Akkor inkább meg sem kellett volna születned - állt fel az ágyról, majd távozott a szobámból